Artportal.hu

New York a tornyok városa. Ezek a fallikus építmények a pénz és a hatalom dicsőségét hirdetik. New York tornyai közül az Empire State Building és a Chrysler torony a kedvenceim. Mindkét épülethez legendák sora kötődik. Számomra a Chrysler torony legendája a legkedvesebb.

1927. április 2.-án, 52. születésnapjának éjszakáján a német származású Walter Percy Chrysler, a mozdonygépészből lett multimilliomos autógyáros, a Chrysler Corporation alapítója, szabadkőműves szertartáson vett részt a Szabad és Elismert Szabadkőművesek 6. sugárút és a 23. utca sarkán működő nagytemplomában. A szertartás befejeztével, emelkedett állapotban sétálni indult, hogy a friss tavaszi levegő segítségével feldolgozza a kavargó gondolatokat, amelyeket a Páholy Nagymestere, Arthur S. Tompkins beszéde ébresztett lelkében.

Nemcsak a Nagymester együttérzésre, az embertársainkkal való szolidaritásra buzdító szavai varázsolták el, hanem az ugyancsak a testvériséghez tartozó finn zeneszerző, Sibelius Szabadkőműves Szertartási Zene című műve is, amelyet a mű 1927. január 2.-i finnországi bemutatóján közreműködő zenészek, Wäinö Sola és Arvi Karvonen adtak elő a szertartás során, az oltár két oldalán felállított harmóniumokon.

A gondolataiba merült autógyáros, szívében Sibelius dallamaival, anélkül, hogy észrevette volna, észak-keleti irányban átszelte Manhattan szigetét. A Szt. Patrick székesegyház éjfélt jelző harangja közel az East Riverhez, a 42. utca és a Lexington sugárút sarkán, a Turtle Bay-nek, Teknősbéka Öbölnek nevezett városrészben, egy üres telek előtt állította meg. A telket a jótékonyságáról is híres Peter Cooper iparbáró, feltaláló, az első amerikai gőzmozdony tervezője és építője ajándékozta 1859-ben az általa alapított Cooper Union művészeti és technikai főiskolának, amelynek diákjai, az alapító jóvoltából, tandíjmentességet élveznek mindmáig. A főiskola a teknősbékák egykori költőhelyén irodaépületet emelni szándékozó William H. Reynolds vállalkozónak lízingelte a területet.

Az éjféli harangszó által éber álmodozásából magához térített autógyáros egy mélyedés szélén találta magát. A mélyedés a valamikor a Teknősbéka Öböl felé igyekvő DeVoor’s Mill patak feltöltött medre volt. Körülnézett a holdfényben és meglepődve vette észre, hogy a város épületei lassan átlátszóvá válnak, majd eltűnnek, hogy átadják helyüket az erdőkkel benőtt szelíd domboknak, amelyek az európaiak érkezése előtt Manhattan szigetét borították. A dombok hajlatában patakok csörgedeztek az East River és a Hudson folyó irányába. A lábai előtt húzódó árok is megtelt kristálytiszta, csobogó vízzel. A patak túlsó partján egy csuklyás köpenybe burkolódzott alakot látott közeledni. Észrevette, hogy a közeledő a szabadkőművesség szimbólumát, egy kőműves körzőt és derékszögű vonalzót szorít jobbkezével a szívéhez.

A patakpartra érve a férfi balkezével hátratolta a csuklyáját, felfedte arcát. A szabadkőműves páholy gyűléstermében függő képre emlékezve Mr. Chrysler azonnal felismerte: E. Mester, teljes nevén Erwin von Steinbach, a Liebfrauenmünster, a straβburgi katedrális építésze, az 1275-ben alapított első német szabadkőműves páholy első Nagymestere állt előtte a holdfényben. A nagymester balkezével a világ szabadkőműveseinek titkos jelét mutatta, majd az autógyáros ősei anyanyelvén, németül mondta ki a titkos jelszót, amellyel a testvériség tagjai üdvözlik egymást.

A 142 méter magas straβburgi katedrális harminc évig a világ legmagasabb épülete volt. Homlokzatának elforgatott nyolcszögekből szerkesztett geometriai struktúrája az összes szabadkőműves szimbólumot tartalmazza. A szimbólumok nevének német nyelvű kezdőbetűit jobbról balra olvasva a Reu nu pert em hru, az egyiptomiHalottak Könyvéből vett idézethez jutunk: „Hódolat neked a szépség koronáját viselő Napisten, ahogy kiemelkedsz hajnalban a sötétségből és ragyogásoddal megtöltöd élettel lelkemet, és tudással mindazok szívét, akik felismerik hatalmadat.”

Az autógyárost hipnotizálta a jelenés. Naplójában azt írta később, hogy nem emlékszik, hangosan, vagy csak magában igazolta vissza a titkos jelszót. Tisztán emlékezett viszont a rég halott német Nagymestertől kapott utasítás minden szavára:

„Horus akarata, hogy ezen a helyen építsd fel tornyát. Legyen a torony az összes tornyok közül a legmagasabb a te idődben. Legyen 77 emelete és koronázzák ívek, amelyeknek fénye soha se halványodjék el. És ez a torony ne nehezedjék Föld Anyánk testére, hanem lebegjen felette, Osiris megszentelt terében. Ne a magad dicsőségére, hanem utódaid hasznára építsd a tornyot. Ha betartod ezeket az utasításokat, és tisztességesen bánsz munkásaiddal, könnyű lesz majd halálod, tíz évvel és 90 nappal tornyod felépülése után, nevedre pedig tisztelettel fognak emlékezni évszázadokon át.”

Mr. Chrysler naplója szerint ezután pergamenre rajzolt építészeti tervet mutatott neki a Nagymester. A rajz minden vonala ragyogni látszott a sötétben és összes részlete kitörölhetetlenül rögzült agysejtjeiben. Egy éjszakai madár kiáltására a jelenés halványulni kezdett, majd a semmibe foszlott. Amikor az autógyáros felocsúdott, már derengeni kezdtek a hajnal fényei az East River túlpartján, Manhattan szigetének hegyekkel borított dombjai és a köztük csörgedező patakok eltűntek, és újra felmagasodtak az épületek sötét tömbjei.

Látomása után néhány nappal az autógyáros megvásárolta a Teknősbéka Öböl lízingjét William H. Reynolds építési vállalkozótól, és felkérte a területre korábban tornyot tervező neves építészt, William Van Alent, hogy készítse el a Chrysler Corporation székházának terveit. Az építész úgy tett, mintha hozzáfogott volna a tervezéshez, de néhány hét múlva valójában ugyanazokat a terveket mutatta be megbízójának, amelyek megvalósítását az őt korábban felkérő William H. Reynolds túl drágának találta.

A tervek megpillantásáról így írt naplójában az autógyáros: „Hosszú ideig a meglepetéstől nem tudtam megszólalni. Van Allen lapjain ugyanazt a tornyot láttam, amelynek tervrajzát E. Mester megmutatta nekem azon a varázsos éjszakán. Ugyanazok a vonalak, ugyanazok az ívek, ugyanazok az arányok. Csak a torony tetejének karcsú oromdísze hiányzott, amelyet kérésemre az építész pontosan ugyanolyannak és ugyanakkorának rajzolt meg, mint amilyennek E. Mester rajzán láttam. A misztikus kapcsolat azonnal nyilvánvaló lett számomra. A terveket változtatás nélkül elfogadtam.”

A torony építése 1928. szeptember 19.-én kezdődött. Több ezer munkás dolgozott az építkezésen, de a frenetikus munkatempó ellenére – hetente négy emeletet húztak fel – egyetlen baleset sem történt, ami abban az időben példátlan eseménytelenségnek számított a New York-i toronyépítések történetében. Az Empire State Building nagyjából ugyanabban az időben zajló építése során öt munkás vesztette életét. Mintha isteni gondviselés felügyelte volna a Chrysler torony emelkedését. Minden a terveknek megfelelően történt. A konstrukció során felhasznált, csaknem 400 ezer szegecs mindegyike pontosan illeszkedett az acélgerendákba és lemezekbe fúrt lyukakba. A körülbelül 3 millió 826 ezer, kézzel fektetett tégla mindegyike repedés nélkül elbírta a rá nehezedő, óriási nyomást.

Az egyiptomi építészet jegyeit is magába foglaló, Art Deco stílusban épült, oromdíszével együtt 305 méter magas, 77 emeletes tornyot 1930. május 20.-án adták át. Abban az időben ez volt a világ legmagasabb épülete. Az egy évvel később átadott, 102 emeletes Empire State Building ugyan 76 méterrel felülmúlta magasságát, de a Chrysler torony mindmáig a legmagasabb acélgerendákkal megerősített téglaépület a világon.

A torony tetejét tükörsimaságúra csiszolt, rozsdamentes acélból és üvegből konstruált ívekből alkotott korona díszíti, amely Manhattan szigetén elsőként veri vissza a felkelő Nap fénysugarait. Különös tény, hogy bár az épület tervezője nem tartozott a testvériséghez, a torony dekorációjának geometriai struktúrájából, a straβburgi katedrális homlokzatához hasonlóan ősi szabadkőműves szimbólumok olvashatók ki. Az épület földszintjén elhelyezett, a szokásosnál háromszor magasabb kirakatoknak, és az első 12 emelet üveggel borított sarkainak köszönhetően a torony lebegni látszik a térben.

Bár az épület eredetileg a Chrysler Corporation székházának épült, sohasem került az autóipari nagyvállalat birtokába. A rég halott német szabadkőműves nagymestertől kapott utasításnak megfelelően Walter Percy Chrysler a torony tulajdonjogát utódai nevére íratta. Elkövetett azonban egy számára végzetes hibát: kihasználva, hogy nem kötöttek írásos szerződést, nem fizette ki az építész honoráriumát. William Van Alen csak építészi karrierjét tönkretévő, hosszas pereskedés után jutott hozzá megérdemelt munkadíjához.

Mivel az autógyáros ebben a tekintetben nem teljesítette a látomástól kapott utasítást, rosszul bánt alkalmazottjával, nem kapta meg a könnyű halál jutalmát. 1938-ban teljes lebénulással járó agyvérzést szenvedett. Két évig tiszta tudattal, de magatehetetlenül élt még. Tíz évvel és 90 nappal tornya felépülése után, 1940. augusztus 18.-án halt meg, s számos humanitárius gesztusa ellenére gátlástalan, a haszon érdekében etikátlan cselekedetekre is képes üzletemberként emlékeznek rá. Temetésén, kívánságának megfelelően Sibelius Szabadkőműves Szertartási Zenéjét játszották. Földi maradványai utolsó lakhelye, Sleepy Hollows község temetőjében épített mauzóleumában várják a feltámadást. Rozsdamentes acélból öntött koporsóját vállalatának egyiptomi stílusú, szárnyas szemet ábrázoló logója, és a szabadkőműves testvériség szimbóluma díszíti. A Teknősbéka Öbölben átélt látomása emlékét New York legszebb tornya őrzi a változó időkön át. 

Copyright © Najmányi László