Artportal

 (2006. február)

Emlékszel a Belvárosra? Nem, nem a mai, fertőtlenített, tiszteletreméltó SoHo-ra és Chelsea-re, hanem a valódi, lepusztult, mocskos Downtown-ra, a korra, amikor még az East Village volt a szellemi központ, a helyre, ahol a punk és a new wave született, ahol graffitti virágzott a falakon és a vénából kilógó injekcióstű volt a sikk? Ahol az AIDS járvány elérte a csúcspontját, ahol rendőrök rohamozták meg az illegális lakásokat és bárokat, ahol a Mammon ellen tüntető benszülöttek kukákkal törték be a gyarmatosító, ifjú bankárok luxuserődjének üvegajtaját? Ahol Super8-as filmek készültek, utcaszínházak, performamce-ok, no-wave filmek borzolták a kertvárosokból érkező, pasztelszínekbe öltözött turisták idegeit, ahol feministák, melegek osztottak röplapot, ahol minden házban működött legalább egy klub, galéria, alternatív találkozóhely? Ahol, ha túladagolt és meghalt valaki egy házibulin, csak kitették a testét a lépcsőházba, és a buli dübörgött tovább. Akkor még az East Village Eye-t olvastuk, és botrányt kavartunk Max’s Kansas City bárjában, s a Kitchen padlójára ájulva fejeztük be a napot. Itt élt Alain Ginsberg és Jack Kerouac, Andy Warhol gyára zakatolt, és Keith Haring boldog hieroglifáival mindenütt találkozhattunk. Ó, az a sistergő energia, a pincékből áradó kemény zene, Lou Reed, Jimi Hendrix, Bob Dylan, a New York Dolls, Patti Smith és Iggy Pop világa, a wild, wild side.

Ezt a rég eltűnt bohémvilágot idézi a New York University Grey Art galériájában megrendezett The Downtown Show. 450 festmény, szobrok, fényképek, videók, plakátok és más, tárgyi emlékek idézik a kort, amikor néhány háztömbnyi területen 600 galéria, 180 színház és megszámlálhatatlan klub működött, és 1 dollárért kiégett bérházat lehetett a környéken vásárolni. A kiállítás látogatói illedelmes fiatalemberek, akik két pályázat megírása közben beugrottak megnézni, hogy hogyan éltek és haltak szüleik a legendák városában. Arcukon lenéző mosollyal indulnak haza, remélve, hogy a főnök holnap megdícséri majd őket a csavargyárban.

Szöveg: Najmányi László
Zene: DJ NoMore