Artportal.hu

I'm on the war path now, I'm mean and evil I vow,
Some woman stole my man, to get even I've a plan.
Gonna sprinkle ding 'em dust all around her door
Gonna sprinkle ding 'em dust all around her door
Put a spider in her dumplin', make her crawl all over the floor

Bessie Brown: Hoodoo Blues

New York városának, mondhatjuk egész világunknak gyomra Manhattan szigetének déli, a pénziparnak otthont adó csücskén fortyog, emészti meg, kotyvasztja mások aranyává életünket és vérünket. A város lelke a sziget északi részén, Harlemben született, a metropolisz nagy szíve itt kezdett el dobogni. Az európai telepesek megérkezése előtt a Manhattan és a Lenape indián törzsek éltek az akkor még bukolikus, erdőkkel borított dombokon, halásztak, fürödtek a dombok között csörgedező patakokban. Először holland telepesek, a de Forest család vásárolt itt az indiánoktól szerszámokért, takarókért, üveggyöngyökért földet 1637-ben. Farmjuk körül település alakult ki, amelyet elhagyott holland otthonuk után Nieuw Haarlemnek, Új Harlemnek neveztek el. Később a betelepedő angolok egyszerűsítették a nevet Harlemre.

Az 1700-as évektől kezdődően a környék lassan a Manhattan szigetén élő gazdagok üdülőtelepévé vált, akik mesés villákat, nyaralókat építettek a dombokon. Közülük egyedül a Morris-Jumel Mansion maradt fenn, a ma Washington Heights-nak nevezett szomszédságban. Harlem 1873-ban csatlakozott New York városához. 

Az első afrikai rabszolgákat az 1630-as években hurcolták Harlembe. A 19. század végén már több tízezer fekete élt a városnegyedben. Tömeges betelepedésük a 20. század elején kezdődött. Sokan közülük a fajgyűlölő déli államokból telepedtek ide, onnan hozták magukkal megőrzött, mutálódott afrikai kultúrájukat és vallásaikat. Elmondható, hogy New Orleans mellett Harlem volt az első igazán amerikai zenei irányzat, a jazz bölcsője.

Az első világháború után bevezetett szesztilalom idején Harlem virágozni kezdett. Egymás után nyíltak itt az illegális bárok, kocsmák, klubok, kuplerájok, szórakozóhelyek. New York fehér lakossága tömegesen kereste itt esténként a tiltott örömöket. Kedvenc helyeik a Lenox Avenuen nyílt, főleg gengszterek által látogatott Cotton Club és a Connie's Innvoltak.Ezekbe a szórakozóhelyekbe nem engedték be a fekete közönséget. Színesbőrűek csak zenészekként, táncosokként a műsorokban léphettek fel. A fehér közönség úgy bámulta őket, mint az állatokat az állatkertben.

Aztán megnyíltak a vegyes közönséget szórakoztató mulatóhelyek is. Közülük a leghíresebb, leghírhedtebb a Roseland Ballroom, a Renaissance Ballroom és a Savoy Ballroom lett. A szesztilalom idején a Lenox és Seventh Avenues határolta, néhány háztömbnyi területen körülbelül 125, a lefizetett rendőrség által tolerált szórakozóhely működött. Új zenei stílusok, például a swing és az egész világot megőrjítő táncok születtek a szesztilalom idején a Harlemben. A jazz klasszikusai játszottak ezeken a fergeteges hangulatú helyeken, köztük Duke Ellington, Louis Armstrong, Count Basie, Cab Calloway, Jimmy és Tommy Dorsey, Benny Goodman, Earl Hines, Glenn Miller, Artie Shaw, Moms Mabley, Fats Waller, Wilbur Sweatman, Peg Leg Batesés a jelen tudósítást aláfestő You Rascal, You című számot játszó Fletcher Henderson's Orchestra.

A zene mellett más művészeti ágak is otthont találtak az amerikai fekete kultúra fellegvárában. Híres írók, képzőművészek születtek, vagy telepedtek le itt, és sorra alakultak a színházi társulatok, például a New Heritage Repertory Theater, National Black Theater, Lafayette Players, Harlem Suitcase Theater, The Negro Playwrights, American Negro Theater és a Rose McClendon Players. 1936-ban Orson Welles itt rendezte az abban az időben nagy botrányt kiváltott fekete Machbethjét.

Harlem kulturális jelentősége később sem csökkent. 1965-ben alakult a világhírű Harlem Boys Kórus. Körülbelül ugyanebben az időben alapította Arthur Mitchell, a New York City Ballet sztárja az ugyancsak gyorsan világhírűvé vált harlemi tánc színházat és balett iskolát. A South Bronx nyomornegyede mellett a Harlem volt a hip hop kultúra másik bölcsője, ahol a nyugat-afrikai mesemondók, a griots kérdés-felelet stílusa és a jamaicai lemezlovasok rímes kommentárjai, a toasting ötvözetéből kialakult rap mellett a zenéhez és a tánchoz, a hip hop életérzéshez köthető, folyamatosan változó képzőművészeti irányzatok is születtek.

Az elszegényedés és kilátástalanság következtében a Harlem az 1960-as évekre a bűnözés melegágya lett. Nagyságrendekkel több gyilkosságot, rablást és más erőszakos cselekményt követtek el itt, mint New York más negyedeiben. Az elhagyott házakba drogkereskedők költöztek be. Az üzleteket sorra kirabolták. A háztulajdonosok, hogy megszabaduljanak a nem fizető lakóktól, és felmarkolják a biztosítási pénzeket, egymás után gyújtották fel a bérházakat. A környék egyre inkább háborús övezetre kezdett hasonlítani. Fehér embernek, de más idegennek sem volt tanácsos szürkület után a Harlem utcáin sétálni.

A Harlem az 1990-es években kezdett megújulni. Állami és szövetségi támogatással építkezési hullám kezdődött, s az új épületekbe költöző módosabb lakók felverték a lakbéreket, kiszorítva a városnegyedből a szegényeket. Mára a Harlem nagy része ugyanúgy skanzenesült, mint a Times Square és környéke. Nemcsak a bűnözés csökkent radikálisan, hanem a régi, bohém hangulat is eltűnt. Azok, akik emlékeznek a régi időkre, szinte visszakívánják a bűnözőket. Különösen a szesztilalom idejének gengszterek és jazz zenészek dominálta Harlemje iránt erős a nosztalgia.

A régi mulatók nagy részét az utóbbi évtizedekben lebontották, vagy más célokra használják. A híres, Connie Immermann zsidó szeszcsempész által alapított Connie’s Inn épülete még ma is áll, egy C-Town élelmiszer bolt, vegyeskereskedés működik benne. Az egykori mulatóban használták a világ első jazz orgonáját, az Estey Organ Company által épített Grand Minuette-et, amelynek billentyűi elefántcsontból és 24 karátos aranyból készültek. Ennek az orgonának a fedelére fektették 1931. november 7.-ének éjszakáján a szépséges táncosnő, Consuella Harris miatt megkéselt Harold „Hal” Bakay nevű, magyar származású táncoskomikust és konferansziét. Gyilkosa sohasem került elő.

Copyright © Najmányi László