Utcasarkon férfi áll és köhög. Minden utcasarkon köhögnek. Köhög a város. I love New York.
A
West 23-dik utcában, a Chelsea Hotel előtt állok. Andy Warhol gyakran
megfordult itt. Szupersztárjait látogatta. Ebben a szállodában ölte meg
Sid Nancy-t, mielőtt végzett magával. Itt lakott Iggy Pop, Jimmy
Hendrix, Lou Reed és a Velvet Underground. Amerikai koncert-turnéi
idején itt szállt meg David Bowie. Amanda Lear, Boy George, Adam Ant,
Bob Marley és a Wailers, Peter Tosh, a Clash, Blondie, az XRaySpex, az
Ultravox, DJ NoMore – a szálloda halhatatlan vendégeinek névsora
végtelen. Bemegyek a bárba és megiszom egy Black Russian koktélt.
A
Chelsea Hotel évtizedekig Amerika egyik legfontosabb művészeti
központja volt. A fürdőszobák csempéin milliós értékű Basquiat
grafittik, a falakon Clemente, Schnabel, Herring és Polke. A háztömb
pincéi régebben össze voltak kötve. A pincelabirintuson át
drog-dealerek, politikai aktivisták, gengszterek menekültek.
A
Chelsea Hotelből a föld alatt át lehetett jutni a szomszédos Squat
színház konyhájába, ahol Halász Péter és meghosszabbított családja élt
és dolgozott. A Chelsea hotel még áll, nosztalgia-túristák lakják. A
Squat színház nincs többé. Helyére Multiplexet építettek. A háztömb
alatti pincelabirintust 1986 őszén befalazták. Keresték, de nem
találták meg Candy Darling titkos sírját, a hotel pincéjében. Talán nem
ástak elég mélyre… Az élet Chelsea-ből a peremkerületek drum&bass
bárjaiba költözött, ott köhög tovább.