Secular
and Sacred: Scholars, Deities, and Immortals in Chinese Art. A világi
és a szent: tudósok, istenségek és halhatatlanok a kínai művészetben. A
New York-i Metropolitan Museum kínai galériájában rendezett kiállítás
témája Kína három nagy vallása: konfucianizmus, taoizmus és buddhizmus.
Átfedések, összefonódások sokezer éves története a kultúrából, amelyben
egyetlen élet sok életidőből adódhat össze.
A nagyszerű 11-dik
századi Song művész, Huang Tingjian féktelen humorú kalligráfiáit
nézem. A művész pályáját konfuciánus tudósként kezdte, majd a
taoizmushoz, végül a Chan (zen) buddhizmushoz fordult. A három rendszer
egymást erősítve működött benne, vezette ecsetet tartó kezét. A
démonűző Zhong Kui férjhez adja nővérét – ez a címe egy 13-dik századi
tekercsnek. Ronda természeti szellemek tollászkodnak, végeznek
testgyakorlatokat rajta. Ezek a kreatúrák a buddhizmussal érkeztek
Kínába. A buddhizmus teljesen kifejlődött panteonnal, benne mennyei és
pokolbéli lények sokaságával hagyta el Indiát. Öt másik tekercsen az
éteri megváltó-istenség, Guanyin és a Pokol kövér, vicsorgó királyai
láthatók.
A Liuli Hall tudósai című, 13-dik századi tekercsen
úriemberek gyűltek össze egy gardenpartyra. Ahogy egyforma fejfedőjük
mutatja, legtöbbjük konfuciánus hivatalnok. Egyikük kopasz, ő buddhista
szerzetes. A gondosan megtervezett kert a komplexitásban meglelt
harmónia emblémája a taoizmusban. Jóllehet ezek az emberek valószínűleg
közös célból jöttek össze, mindegyikük valami mást csinál a képen. A
szerzetes joviális vendéglátójával beszélget. Vörös köpenyes férfi
asztalnál ül és olvas. Két másik vendég papírtekercset vizsgál, élénken
vitatkoznak rajta. A harmadik elgondolkodva támaszkodik egy fához. Két
ember áll egymástól távol a csoportban, mindketten felfelé néznek,
mintha egy hang vonná magára figyelmüket. Mi lehet ez a hang? Énekszó
egy távoli templomból? Az érkező vendégek mormolása? Újévi üdvözletek?