Artportal.hu

Hárman voltak a gráciák: Abby Aldrich, az ifjabbik John D. Rockefeller, a jótékonyságáról ismert acélipari- és olajmágnás, a világ első dollármilliárdosának felesége; Lillie Plummer Bliss, a modern művészetek egyik első amerikai patrónusa, és Mary Quinn Sullivan, a prominens New York-i ügyvéd, Cornelius J. Sullivan felesége, maga is szenvedélyes műgyűjtő, a szegények és elesettek nagylelkű támogatója.

1929 májusának végén, egy verőfényes, balzsamos illatú későtavaszi napon Abby Rockefeller ebéden látta vendégül két barátnőjét otthonában, a korabeli New York legnagyobb, kilenc emeletes palotájában, a West 54-ik utcában. Miközben Mrs. Rockefeller francia szakácsa, Étienne du Boyer-Dugléré, Urbain Dubois, az Orlov borjúszeletek megálmodójának tanítványa legújabb, a japán és marokkói konyhaművészet által inspirált ételkompozícióit szolgálták fel a libériás pincérek, a hölgyek, női szokás szerint egymás szavába vágva, témáról témára ugrálva csacsogtak.

Milyen érzékien csiklandozza a kézfejet kézcsók közben Dolfi Hitler bajuszkája! One charming gentleman indeed! Especially in Tirolen lederhosen! És milyen fess férfi fekete ingében, de még római tógában is Benito Mussolini! És milyen szépen énekli az operaáriákat! Rossini, Bellini, Donizetti, Verdi és Puccini! Oh wow! Bella belissima! L'italia è un paese meraviglioso! Egyszerűen odavagyok a spanyol anarchistákért! Te nem, drágám? Milyen izgató például Pablo Picasso átható hónaljszaga! A szája is büdös, hihihi! Micsoda trampli ez a Gertrude Stein! Párizsi szalonja tele van kutyaszőrrel! Vajon miért visel barátnője, Alice B. Toklas olyan dús bajuszt?

És ez a három 'M', Matisse, Manet, Monet! Szerinted drágám a három közül melyik a legvadabb? Micsoda szégyen, hogy a Metropolitan Museum of Art igazgatósága olyan mereven elzárkózik a modern művészek bemutatásától! Drága uraim, ez már a 20. század! Nem élhetünk örökké a Hudson River School művészeinek árnyékában!

Amikor megérkeztek a desszertek, Abby Rockefeller csengetett poharán ezüstkanalával, s miután barátnői elhallgattak, bejelentette nagy tervét. Múzeumot akar létesíteni a modern művészeteknek New York szívében. Barátnői lelkesen támogatták elképzelését. Szó szót követett. Márványból, vagy fából készüljön a padló? Milyen legyen az irodák függönyeinek színe? Mintásak legyenek, vagy egyszínűek? Legyen-e pamlag az előcsarnokban? Honnan hozassák a pálmákat? Milyen ételekkel és borokkal kínálják a múzeum megnyitó ünnepségének vendégeit? Elég érett-e New York Gauguin művészetének befogadására?

Mi legyen a dadaistákkal? Meghívjuk André Bretont, vagy halálra untatná a közönséget? Picasso vagy Braque? Vagy mindkettő? Nem fognak megint összeverekedni? Braque erősebb, de Picasso nagyon alattomos tud lenni! Mondrian szemébe borsot szórt, aztán hasbarúgta. Szegény Piet! Azóta csak négyszögeket és fekete vonalakat fest. Azt beszélik, felesége, Lucilda is otthagyta. Lucilda nem is volt a felesége, csak egy cafka, akivel együtt szívták az ópiumot. Szerintem hasist, de mindegy. A pasi túl gyenge, nem fog találni magának feleséget. Én legalábbis biztosan nem mennék hozzá!

Hallottatok már a legújabb spanyol bolondról? Salvador Dalínak hívják, és barátjával, a magát filmrendezőnek tituláló Buñuellel épp most kavartak hatalmas botrányt Párizsban, az Andalúziai kutya című filmjükkel. Képzeljétek, egy nőnek borotvával vágják szét a szemgolyóját! Brrr. Borzasztó. Egy csinos fiatalembernek hangyák másznak elő a tenyeréből! Milyen elbájolóan gusztustalan ötlet! Nem hiszem, hogy Mr. Rocekefeller méltányolná ezt a próbálkozást! Mr. Sullivan sem lenne érte oda. De ki törődik a férjekkel? Lehet, hogy az üzlethez értenek, de halvány fogalmuk sincs a modern művészetekről. Ezt a múzeumot magunknak csináljuk. Legyen benne teázó, pipereszoba, ahol a hölgyek megigazíthatják a sminkjüket, és persze vízöblítéses vécék. Honnan lesz minderre pénz?

Abby Rockefeller minden problémát megoldott. Soha nem volt olyan probléma, amit ne tudott volna megoldani. Gyakorlati gondolkodású lévén első lépésként nem új épület megépíttetésébe kezdett, hanem termeket bérelt az 5. sugárút és az 57. utca sarkán, a Hecksher épületben. Ezt saját vagyonából meg tudta oldani, nem kellett meglehetősen konzervatív ízlésű férjétől pénzt kérnie. Az új múzeum igazgatója A. Conger Goodyear műgyűjtő, a buffalói Albright Művészeti Galéria igazgatótanácsának korábbi tagja lett. Helyetteséül Lillie P. Bliss-t, pénztárossá Abby Rockefellert választották. Mary Quinn Sullivan, ügyvéd férje nem túl lelkes közreműködésével az engedélyeztetési és jogi problémákkal foglalkozott. A szervezéssel közös barátnőjüket, a New Yorkban irodalmi szalont működtető Josephine Porter Boardmant bízták meg.

Alig több, mint öt hónappal a három grácia titkos találkozója után, a világ gazdaságát összeroppantó New York-i tőzsdekrachot követő kilencedik napon, 1929. november 7.-én a poszt-impreszionista művészeket bemutató, Cezanne, Gauguin, Seurat, Van Gogh című kiállítással a Modern Művészetek Múzeuma, a maga nemében első a világon, megnyitotta kapuit. A bemutatott művek többsége Lillie P. Bliss gyűjteményéből származott.

A nagysikerű első kiállítás után a múzeum igazgatását Alfred Hamilton Barr, Jr. művészettörténész vette át. Három évvel korábban, 1926-ban, Tradíciók és lázadás a modern festészetben címmel ő tartotta az első, modern művészettel foglalkozó kurzust amerikai egyetemen. Modernista mesterek műveinek megvásárlásával ő alapozta meg a Museum of Modern Art gyűjteményét, amely mára a világ legnagyobb modernista kollekciójává vált. A múzeum arhivuma több ezer modernista alkotáson kívül körülbelül 300 ezer könyvet és több mint 70 ezer művész adatait tartalmazza. A múzeum mai épületében The Modern néven világhírű étterem működik, amelyet Gabriel Kreuther elszászi születésű séf vezet.

Abby férje, John D. Rockefeller Jr. eredetileg vehemensen ellenezte felesége vállalkozását. Az első sikeres kiállítások ellenére sem volt hajlandó pénzzel támogatni a Modern Művészetek Múzeumát. Többek között a pénzhiány miatt voltak kénytelenek a szervezők a múzeumot gyakran költöztetni. A nagy világgazdasági válság alatt nem volt könnyű támogatókat találni a múzeum működtetésére, de Abby és barátnői ezt is megoldották. A rossz nyelvek szerint elsősorban a bostoni származású Lillie P. Bliss ír szeszcsempészekhez, köztük a Kennedy családhoz fűződő kapcsolatai révén illegális alkoholkereskedelemmel szerzett vagyonok mosódtak tisztára a modern művészetek New York-i múzeumában a szesztilalom idején.

Felesége elszántságát látva John D. Rockefeller megenyhült, s nem csak telket ajándékozott a felépítendő, új múzeumépület számára az 53. utcában, az 5. és 6. sugárút között, hanem nagylelkűen támogatta a gyűjtemény gyarapítását és a kiállításokat is. Így valósulhatott meg Vincent van Gogh műveinek első, Alfred H. Barr, Jr. által szervezett amerikai kiállítása 1935-ben, majd az első Picasso életmű kiállítás 1939-ben. Ez a két bemutató tette általánosan ismertté és elismertté a modernista művészetet az Újvilágban. A második világháború idején már amerikai háziasszonyok százezrei múlatták az időt a szupermarketekben árult Picasso kifestőkönyvek színezésével.

Három évvel nagy tervük kifundálása után, 1932 tavaszán a három grácia közül kettő Abby Aldrich Rockefeller és Mary Quinn Sullivan ismét titkos találkozót tartott a Rockefeller család új büszkesége, az art deco stílusban épülő Rockefeller Center tornyának 56. emeletén lévő szalonban. Lillie P. Bliss nem sokkal korábban visszaadta lelkét a modernizmus Istennőjének. Teázás közben Abby beavatta barátnőjét legújabb tervébe. El akarta érni, hogy fia, Nelson Rockefeller a híres mexikói muralistát, a Museum of Modern art által támogatott Diego Riverát bízza meg a torony aulája falfestményének elkészítésével. „De hisz Diego véresszájú kommunista!”, vetette közbe Mary Quinn. „Annál jobb!”, kacagta el magát Abby, „Mutassuk meg a világnak, hogy a kommunizmus és kapitalizmus békésen járhatnak kéz a kézben!”

A nagy terv sikerült. Anyja kitartó noszogatására a kortárs figuratív festményektől, alkotóik baloldali nézetei miatt egyre inkább rettegő Nelson Rockefeller felkérte a mexikói művészt a torony 99 négyzetméteres freskójának megfestésére. Ami ezután történt, ma már történelem. Rivera nemcsak egy moszkvai, május elsejei felvonulást örökített meg a freskón, hanem szelíd szentekként ábrázolva ráfestette Marx, Trockij és Lenin figuráit is. Mi több, a kapitalizmust részeg orgiaként ábrázoló freskórészletre felkerült a szenvedélyes antialkoholista, a szesztilalmat támogató megrendelő, Nelson Rockefeller is, amint ledéren öltözött társasági hölgyek gyűrűjében piál.

Mivel Rivera a megrendelő követelésére sem volt hajlandó átfesteni az inkriminált részleteket, Nelson Rockefeller elrendelte a freskó megsemmisítését. Anyja kérésére sem volt hajlandó engedélyezni, hogy a freskó a Museum of Modern Art gondozásába kerüljön. Munkások tucatjai néhány óra alatt levakarták a festményt a Rockefeller torony aulájának faláról, és a törmelékeket kitalicskázták a szeméttelepre.

Rivera muráljának helyére Josep Maria Sert spanyol katalán művész, Salvador Dalí barátja Amerikai fejlődés című faliképe került, amelynek fő figurái az amerikai álmon lendületesen dolgozó, allegorikusan ábrázolt tömegekből kiemelkedő Abraham Lincoln, Mahatma Gandhi és a nagy amerikai költő és esszéista, Ralph Waldo Emerson. A freskó mellé 1962-ben Nelson Rockefeller hitvallását idéző tábla került, amelynek szövege így kezdődik:

„Hiszek az egyén magasrendű értékében és az élethez, szabadsághoz, és a boldogság kereséséhez való jogában.

Hiszem, hogy minden joghoz felelősség, minden lehetőséghez kötelezettség, minden tulajdonhoz szolgálat tartozik.”

A baloldali gondolkodású művészektől rettegő Nelson Rockefellert 1939-ben választották a Museum of Modern Art, népszerű nevén a MOMA igazgatójául. Mivel a múzeum működési költségeinek döntő részét mindmáig a Rockefeller család fedezi, az új igazgatónak sikerült elérnie, hogy az intézmény egyre ritkábban állítson ki figuratív műveket, s ne is vásárolja azokat gyűjteménye számára. Látva, hogy fia félelmeit nem tudja csillapítani, Abby Rockefeller fokozatosan felhagyott a modern művészetek támogatásával, és pénzét, energiáit egyre inkább a nőmozgalmak szponzorálására fordította. Műgyűjteményének egy részét a múzeumnak adományozta. Ugyanezt tették a társalapítók, Lillie P. Bliss és Mary Quinn Sullivan is.

Copyright © Najmányi László