Artportal.hu

(2007. október)

 Szöveg: Najmányi László
Zene: DJ NoMore

„Time - He's waiting in the wings
He speaks of senseless things
His script is you and me boys”

„Az idő a szárnyakon várakozik. Értelmetlen dolgokról beszél. Titeket és engem ír, fiúk”, énekelte David Bowie, egy örökkévalósággal ezelőtt. Az idő emberi találmány. Egyedül az ember érzékeli az idő múlását. Egyedül az ember tudja, hogy meg fog halni. A növény és az állat csak él, teszi a dolgát. Brian Eno, az ambiens zene feltalálója, David Bowie barátja évekig tanulmányozta az egyes kultúrák idő felfogását. Arra volt kíváncsi, hogy nyugatról keletre utazva hogyan változik a ’most’ szó jelentése. New Yorkban a ’most’ azonnalt jelent. Párizsban néhány napot, esetleg pár hetet. Moszkvában a ’most’ szó nem jelent semmit. Brian Eno nem vizsgálódott Magyarországon.

„Számomra a repetíció maszturbációt jelent”, mondta Marcel Duchamp. Az idő nem ismétli önmagát. Nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni. Nincs két egyforma pillanat, perc, óra, nap. Nincs két egyforma arc. Az idő jön a semmiből és a semmibe megy tovább.

New Yorkban a ’most’ azonnalt jelent. Itt az emberek, mindenkivel és önmagukkal versenyezve a pillanatért, a végtelen ’most’-ban élnek. Tudják, hogy meg fognak halni. A múltat gyorsan elfelejtik. A jövőt dollárban mérik. Az győz, aki uralja a mát.

„Time - He flexes like a whore
Falls wanking to the floor
His trick is you and me, boy”

„Az idő nyújtózkodik, mint egy kurva. Maszturbálva zuhan a padlóra. Mi vagyunk a kuncsaftjai, fiú”, énekelte David Bowie, egy örökkévalósággal ezelőtt.