Artportal.hu

Four and twenty Yankees, feeling very dry,
Went across the border to get a drink of rye.
When the rye was opened, the Yanks began to sing,
„God bless America, but God save the King!”

Az emberi lényt úgy programozta a Nagy Informatikus, hogy addig nem nyugszik, amíg meg nem teszi, amit megtiltanak neki. Teremtője tilalma ellenére megízlelte a tudás almáját, és a Nagy Almának is nevezett New York városában soha sem ittak annyit az emberek, mint a Szesztilalom idején.

Az 1869-ben alakult Szesztilalom Pártja, az 1873-ban alakult Keresztény Nők Absztinencia Egyesülete és más nőmozgalmak, az 1893-ban alakult Kocsmaellenes Liga, valamint a protestáns egyházak követelésére az Egyesült Államok törvényhozói 1917 decemberében szavazták meg az alkohol gyártását, szállítását és árusítását betiltó alkotmánykiegészítést. Az absztinenciát követelők sikeréhez hozzájárult a német sör- és pálinkafőzők iránti, az első világháborút követően kialakult ellenszenv is.

A szesztilalom 1920. január 17.-én lépett érvénybe. Első lépésként 1520 szövetségi ügynököt bíztak meg a törvény betartásának ellenőrzésével. 13 évvel később, 1933 decemberében, amikor eltörölték a törvényt, már több tízezer ügynök állt a szesztilalom betartását ellenőrző szövetségi hivatal alkalmazásában.

A szesztilalom bevezetésének másnapján beindult a szeszcsempészés az Egyesült Államok és az alkohol árusítását engedélyező szomszédos országok, Mexikó és az akkor még brit gyarmat, Kanada között. Rummal megrakott hajók vitorláztak a Karib tenger szigetei és dél-amerikai országai felől az amerikai partok felé. A déli államok hegyes, erdős vidékein illegális szeszfőzdék százai létesültek. A szeszcsempészetet olasz, zsidó, afro-amerikai és ír bandák kontrollálták. Az amerikai arisztokrácia számos nagy családja, köztük a Kennedy klán ezekben az években, szeszcsempészettel alapozta meg vagyonát és építette ki kapcsolatrendszerét a gazdaságban és politikában. Ekkor alakultak az első nagystílű, gengszterek ezreit alkalmazó bűnszövetkezetek Amerikában.

Az alkoholtilalom bevezetése átformálta az alvilágot. A bűnözés mértéke 24 százalékkal növekedett New Yorkban egyetlen esztendő alatt. A város két legjelentősebb gengsztere az olasz származású Charles „Lucky” Luciano és a zsidó családba született Meyer Lansky lett. Ahogy a szeszcsempészet fővárosának számító Chicagóban, New Yorkban is véres területszerző háborúkat folytattak a bandák. Az amerikai alkotmány mindmáig viszonylag könnyűvé teszi a fegyvervásárlást. Soha annyi fegyvert és lőszert nem adtak el civileknek Amerikában, mint a szesztilalom idején. A gengszterek lefizették a rendőröket is. Gyakran előfordult, hogy rendőrkonvojok kísérték a szesz szállítmányokat a kanadai határól az amerikai nagyvárosokig. A bűnös úton szerzett pénzek egy része a politikusok zsebébe vándorolt. Polgármestereket, kongresszusi képviselőket, szenátorokat segítettek választást nyerni a gengszterfőnökök.

Rövid idő alatt több mint 6 ezer illegális bár, speakeasy nyílt New York városában. Fellendült az autó-, divat- és ékszerkereskedelem, mivel a gyorsan meggazdagodott gengszterek szerették vagyonukat, hatalmukat luxuskocsikkal, drága ruhákkal, a szeretőiknek ajándékozott bundákkal és csillogó ékszerekkel fitogtatni. Ebben az időben jöttek divatba a koktélok. A bárok vendégei gyümölcsleveket kervertettek az alkoholhoz, így igyekezve álcázni törvényszegésüket. A szesztilalom idején indult az évenként megrendezésre kerülő NASCAR, amely ma az USA első számú autóversenye. Az építőipar is óriási hasznot húzott a szesztilalomból. Még az 1920-as években kezdődő Nagy Gazdasági Válság idején is százával épültek a New Yorkkal szomszédos New Jersey államban és Long Islanden a maffiafőnökök minden fényűzéssel ellátott csodapalotái.

Az illegális bárokban revű műsorokkal, zenével szórakoztatták a vendégeket. Az addig a fehérek által lenézett jazz népszerűvé vált. Az egyre tökéletesedő hangfelvételi technikák alkalmazásával készült hanglemezek eladása megsokszorozódott. Soha nem buliztak annyit New Yorkban, mint a szesztilalom idején. Még azok is inni kezdtek, akik korábban nem kóstoltak szeszes italt. Az újgazdagok szerettek ízlésbeli kifinomultságukkal, kulturáltságukkal is dicsekedni. Fellendült a bútor- és műtárgykereskedelem. Még az Amerikában addig lenézett modernista művészek művei is óriási pénzekért cseréltek gazdát. Számos ma már tekintélyes múzeum, galéria, híres magángyűjtemény létesült a szeszcsempészetből származó jövedelmekből. A színházművészet, a gengszterek körében népszerű zenés daraboknak köszönhetően ugyancsak virágzásnak indult. Óriási pénzek mosódtak tisztára a hollywoodi filmprodukciókban. A fekete gazdaság adózatlan teljesítménye néhány év alatt felülmúlta a legális, adózó gazdasági tevékenységét.

Mivel a törvény saját fogyasztásra engedélyezte az egyéni gazdálkodóknak a gyümölcslének minősített bor készítését, a szesztilalom bevezetését követő öt évben 700%-al megnőtt a kaliforniai szőlőtermelés. Hogy a bor árusításának tilalmát kikerüljék, az élelmes termelők must sűrítményt és kockaformába préselt, bor-téglának nevezett szőlőt kezdtek árulni. A termékeken felirat figyelmeztette a vásárlókat: „Miután feloldotta a téglát egy gallon vízben, ne helyezze az edényt 20 napra a kandalló párkányára, mert borrá fog változni.” Ebben az időben vált a borivás népszerűvé az addig a domináns angol-ír hagyományoknak megfelelően többnyire sört és égetett szeszeket fogyasztó Amerikában.

Bár a szesztilalom a bűnözés megnövekedésében, az általános elzüllésben és a fekete gazdaság térnyerésében megnyilvánuló kudarca gyorsan világossá vált mindenki számára, hosszú ideig tartott, amíg az amerikai törvényhozók visszavonták az alkohol gyártását, szállítását és árusítását tiltó alkotmánykiegészítést. „Azt hiszem itt az ideje meginni egy sört.”, mondta Roosevelt elnök, amikor 1933. március 23.-án aláírta a tilalmat feloldó rendelkezést. A szesztilalom megszegőit sikertelenül üldöző több tízezer ügynököt új frontra irányították. A marihuána termesztésének, szállításának és árusításának betiltásával elkezdődött a drogok elleni, mindmáig tartó, eredménytelen háború.

Copyright © Najmányi László