Blog

2010. 08. 23. – Najmányi László: Javaslat a tolerancia-szint emelésére

Aki ma Magyarországon valamilyen okból láthatóvá lesz (persze a láthatatlanok is, de ők privátim), számíthat arra, hogy munkásságát és személyét rosszindulatú, gyűlölködő támadások érik. Az írásaim, előadásaim, munkáim révén magam is rendszeresen kapok gyűlölködő e-maileket, vendégkönyv-bejegyzéseket, telefonhívásokat, SMS-eket, sőt fizikai erőszakban is volt részem. Magyarország sohasem népének toleranciájáról, a vallási, etnikai, szexuális, kulturális másságot elfogadó, nyitott bölcsességéről volt híres (gondoljunk csak a Bartók Bélát rendszeresen záptojással és rothadt paradicsommal dobáló korabeli laza, vidám fiatalokra), de a szabadság beköszöntével az intolerancia tömegpszichózissá fokozódott. A helyzet súlyosságának szemléltetéséhez elég, ha a legnépszerűbb internetes hírportálok cikkeihez, blogjaihoz írt, a Tanácsköztársaság Lenin-fiúit, a bolsevik forradalom leverését követő fehérterror különítményeseit, a Hitlerjugendet, az amerikai lynch mobokat (lincselő csoportokat) és a Nagy Proletár Kulturális Forradalom rémtetteit végrehajtó maoista Vörös Gárdát egyszerre idéző kommentekre hivatkoznom.

2010. 08. 12 - Najmányi László: Bruce Conner emlékéjszaka

A beat mozgalom tagjaként Bruce Conner újrahasznosító művészként kezdte pályafutását az 1950-es évek végén. Kezdetben az utcán, mások szemetében talált tárgyakból készített szobrokat. 1957-ben, San Franciscóban alapította a Rat Bastard Protective Association (Patkány Fattyúk Védszövetsége) nevű művész-szervezetét. A csoport nevét a város olasz szemetesei egyesületének neve (Scavengers Protective Association) inspirálta. Ugyanebben az időben, ugyancsak talált anyagokból, régi filmhíradók és játékfilmek részleteiből kezdett el filmeket készíteni.

2010. 07. 08. – Najmányi László: Régi képek, új képtelenségek

Régi fényképeket szkennelek memoárjaim számára, 19. századi, a 20. század elején készült fotókat, aztán a két világháború közötti időszak képeit, majd a Rákosi és Kádár korszak következik, végül az utolsó évtizedek lenyomatai.

2010. 06. 11. – Najmányi László: VideoBio bemutató a Godot kávéházban

A Szépírók Társasága és a Godot Társaság támogatásával, Czapáry Veronika szervezésében 2010. június 9. estéjén
volt az artportal felkérésére készült VideoBio című
önéletrajzi videókönyvem első kötetének (1946–1978)
bemutatója a Godot Kávéházban. Először jártam a hazai
stand up comedy fellegvárában.

2010. 05. 16. – Najmányi László: „elnézést”?! – Na, azt aztán nem!

Sugár János kortárs művész, nehezen megszerezhető hatósági engedéllyel, szigorúan meghatározott időre közlekedési táblákhoz hasonló, kétnyelvű, „elnézést” feliratú táblákat helyez el városok utcáin. 2010. május 11-ről 12-re virradó éjszaka ismeretlenek eltávolították magyar és román nyelvű „elnézést” tábláját a budapesti Műcsarnok mellett kanyarodó utcáról.

2010. 05. 10. – Najmányi László: Az 1920-30-as évek világgazdasági válsága – Az amerikai megoldás

Amikor Franklin Delano Rooseveltet (FDR, 1882–1945) 1933-ban beiktatták az Egyesült Államok 32. elnökének, a munkaképes lakosság egynegyede munkanélküli volt. Otthonukat elvesztett, éhező, rongyos milliók kóboroltak munkát keresve Amerika országútjain. Nyomornegyedek keletkeztek a nagyvárosok határában, gyakran a városok közepén. Roosevelt felmérte az ország helyzetét és elnöksége második évében elindította a Works Progress Administration (W.P.A. – értelem szerinti fordításban: Munkahelyteremtési Hivatal) nevű programját. A program célja egyrészt a munkanélküliek megsegítése, másrészt az ország felemelése volt.

2010. 04. 16 - Najmányi László: A művész és a festészet

Ezeket a képzőművészeti munkásságomat ismertető jegyzeteket a kortárs amerikai reprezentációs festészetről készülő írásom kiegészítéséül írom, hogy személyes példámmal vázoljam fel saját motivációimat, dilemmáimat a sokszor halottnak ítélt festészettel kapcsolatban.

2010. 03. 21. – Kísérlet az élő színház feltámasztására – Harmadik nap

„Talán nem szellemeket kellene idézni, hanem – Halász Péter példáját követve – temetéseket, vagy újratemetéseket kellene rendezni a Műcsarnokban. Azokra biztosan jóval többen eljönnének... A művészek ne találjanak ki dolgokat, hanem adják azt a közönségnek, amit igényel. Mortitia”

2010. 03. 20. – Kísérlet az élő színház feltámasztására – Első nap

A kiállítások, installációk jó ízléssel, kifogástalanul valósultak meg a Műcsarnokban, a technikai feltételeket világszínvonalon biztosították a szervezők (köszönet Novák Erik és Juhász Gabi – Gigi – csapatának). Az előadások, műsorszámok nagy része is érdekes, fontos volt.

2009. 02. 17. – Élet, halál, karnevál

John Lennon és Yoko Ono barátja, Sam Havadtoy (Havadtői Sámuel) Rómából írt. Az Ermanno Tebeschi galériában megnyíló kiállításának meghívóját küldte el, kedves szavak kíséretében.