Artportal.hu

Najmányi László
Tibet rózsája
2009. december 6.



Egész életemben utaztam. Gyerekkoromban vízügyi mérnök apám társaságában autóztam keresztül-kasul Magyarországot, hajóztam minden nagyobb folyón, tavon. Gimnazista és egyetemista éveim alatt hosszú gyalogtúrákra, és autóstopra váltottam. 1971-78 között vidéki színházak között ingáztam, kezdetben vonaton, látványterveket, maketteket cipelve. Többször utaztam Prágába, Lengyelországba, Moszkvába, Szentpétervárra, a dalmát tengerpartra, Erdélybe, végül, amikor többszöri visszautasítás után először „nyugati” útlevelet kaptam, Törökországba. 1978 után bejártam előbb Európa országait, aztán Kanadát, az Egyesült Államokat, a Karib tenger szigeteit, Közép- és Dél-Amerikát. Eljutottam Nepálba, Indiába, Délkelet-Ázsiába. Utaztam hajón, vonaton, autóban és repülőgépen. Miután megkaptam az amerikai letelepedési engedélyt, több tucatszor repültem át az Atlanti óceánt.

Az utazás életformámmá vált. Utazás közben érzem magam igazán otthon. Az utazás kegyelmi állapot: pár óra alatt kimosódik a fejemből az éppen elhagyott ország hülyesége, s még nem borította el agyamat a célállomás őrülete. Szeretek utazás közben olvasni. Egy-egy jó könyv elűzi a várakozás unalmát a pályaudvarokon, kikötőkben, repülőtereken. A hajón, vonaton, repülőgépen ülve segít elfeledkeznem a kellemetlen útitársakról.

Általában kevés poggyásszal utazom. Bőröndömben a legnagyobb helyet utazó könyvtáram könyvei teszik ki. Abbie Hoffman, Knut Hamsun, Paul Bowles, Hamvas Béla, Louis Ferdinand Céline, André Malraux, William Burroughs, Karl May, Carl Jung, James Joyce, Paul Theroux és mások könyvei, és persze a Biblia mellett állandó útitársam Lionel Davidson The Rose of Tibet (Tibet Rózsája – Harper & Row, 1962) című kalandregénye. Ez utóbbi talán a legszebb, legtanulságosabb könyv, amit valaha Tibetről írtak.

A könyvre David Bowie hívta fel figyelmemet. 1986-ban, New Yorkban ajándékozott meg feleségem, Julia a Vogue magazin egy példányával, a benne lévő, hosszú Bowie-interjú miatt. Az interjúhoz csatolt kép Bowie-t hotelszobájában mutatta. Lionel Davidson könyve az éjjeliszekrényen hevert. Néhány nappal később sikerült megvásárolnom a regény első, papírkötéses kiadását az East Village-ben, egy utcai árustól. Még aznap éjjel elolvastam. A történet 1950-51-ben, a kínai invázió idején játszódik. A háború dúlta Tibetben eltűnt féltestvérét kereső Charles Houston angol kiadói asszisztens, és a kínai katonák elől menekülő tibeti apáca, a Yamdring kolostor apátnője szerelmének tragikus, ugyanakkor felemelő eposza annyira megrendített, hogy többször sírva fakadtam olvasás közben. A következő években számos példányt szereztem be a könyvből, amelyek egy részét legközelebbi barátaimnak ajándékoztam, a többit különböző helyeken rejtettem el, arra az esetre, ha az első példányt ellopják, vagy elveszítem, vagy valamilyen katasztrófa során megsemmisül.

A Tibet rózsáját 3-4 évenként, vagy amikor nehéz időket kell átvészelnem, újra és újra elolvasom. Ebből az okból olvastam el most is a könyvet, amelynek sajnos még mindig szomorú aktualitást ad az 1950 óta, hat évtizede változatlan kegyetlenséggel tartó kínai genocidum Tibetben. Számos cikket írtam különböző publikációknak Tibetről az utóbbi években, az artportal számára a Tibet rózsája által inspirált Free Tibet című AudioKalauzt készítettem, amelyet később felhasználtam Az én Tibetem című, 2008-as Merlin színházi előadásomhoz készített videókönyvemben.

A 2009. október 21-én elhunyt Lionel Davidson többi könyvét – The Night of Wenceslas (Wenceslas éjszakája), A Long Way to Shiloh (Hosszú út Shilohba), The Chelsea Murders (A Chelsea-i gyilkosságok), Kolymsky Heights (Kolymsky magaslatok), The Menorah Men (A menóra emberei), Smith’s Gazelle (Smith gazellája), stb. – is szívből ajánlom minden angolul tudó olvasónak. Nemcsak lebilincselően izgalmasak ezek a könyvek – nem véletlenül sorolják Lionel Davidsont a legnagyobb angol kalandregény írók közé –, hanem kulturantropológiai és szellemtörténeti szempontból is tanulságos olvasmányok. Paul Bowles-hoz, vagy akár Homéroszhoz hasonlóan Lionel Davidson olyan mesterien keveri a valóságot a fikcióval, hogy módszereit elemezve megérthetjük a legendák, mítoszok, kultúrák, vallások születését. A Tibet rózsája szerencsére Kada Júlia fordításában magyarul is megjelent (Magyar Könyvklub Rt3, 2000). A fordítást sajnos nem ismerem, de talán sikerült a fordítónak valamennyit átadnia az angol nyelvű eredeti varázsos hangulatából.