Artportal

Najmányi László

Egy nap története

2009. szeptember 11.

Reggel a New York-i World Trade Center ikertornyainak lerombolásuk előtt készült fényképeit tanulmányoztam. Építészetileg a hasáb-alakú, Minoru Yamasaki által tervezett,1970-71-ben átadott tornyok csak annyi értékkel rendelkeztek, hogy nagyok, magasak voltak és kettőt építettek belőlük. Sokak szerint New York szimbóluma volt a két otromba, fallikus torony. Én inkább az Empire State Buildinget, vagy a Chrysler tornyot gondolom a város szimbólumainak, éppen stílusuk miatt, amely számomra megjeleníti a metropolisz (Gotham) és lakói turisták előtt ritkán mutatkozó, romantikus lelkületét.

Délelőtt Halász Péter Tamás Forró tornyok című új projektjének képeit nézegettem. Az általam igen nagyra értékelt képzőművész munkásságában a tükrök, tükröződés, megsokszorozódás mellett fontos szerepet játszik az informatika, a számítógépek. „A mai számítástechnikai hardware-eknél, mivel elektronikai alapúak, a megfelelő hűtés elengedhetetlen. Annak ellenére, hogy kezdenek elterjedni az újabb hűtésfajták, reneszánszát éli a hőcsöves (heatpipe) alapú, klasszikus léghűtés. A terveken, ill. a printeken ilyen hővezetéses elven működő hűtők képe látható, amelyek azonban nem chipek, hanem villanyrezsók hűtésére alkalmasak. A hűtők a feladatnak megfelelően nagyok lesznek, alakjuk az emblematikus New York-i felhőkarcolókat, például az Empire State Buildinget és a Chrysler Buildinget mintázza. A sorozat további tagjai egyébközismert amerikai épületeket formáznak majd... Ezek a hűtő monstrumok tökéletesen értelmetlen eszközök, értelmetlen funkcióval. Értelmetlenségükkel olyan társadalmi problémákat vetnek fel, mint például a környezetszennyezés, a fogyasztói társadalom, a javak egyenlőtlen elosztásából fakadó feszültségek.” – mondta a tavaly tervezett, 2009 októberében kiállításra kerülő művekről a művész, akiről az artportal.hu felkérésére nemrég VideoBio-t, videó-portrét készítettem.

Délután Duane Sherwood New York-i barátom 2006-ban, saját kiadásában publikált Photographs1997 – 2006 című könyvét lapozgattam, benne az égő, füstölgő ikertornyok képeit, ahogy Duane látta őket az East River túloldaláról, Brooklynból, azon a ragyogónak indult, a világot, benne az én életemet is megváltoztató tragédiába fordult reggelen. A tornyok összeomlása idején, 2001. szeptember 11-én Kaposváron voltam, ahol Jeles András Szenvedéstörténet című darabjának látványtervein, illetve azok megvalósításán dolgoztam. Az égő, majd összeomló tornyokat a CNN egyenes adásában, a színház alagsori társalgójában néztem. Megpróbáltam telefonon felhívni New Yorkban élő feleségemet, de a hívás nem jutott át. A Little Italy negyedben, a Mott Streeten lévő, akkori lakásunk nem messze volt a pokolivá vált tornyoktól. Aggódtam Julia testi épségéért. Reméltem, hogy szokása szerint reggel 8-körül elindult a munkahelyére, így a helyi idő szerint reggel ¾ 9-körül bekövetkezett katasztrófától sikerült megmenekülnie. Csak napokkal később tudtam beszélni vele. Elmondta, hogy már a munkahelyén volt a repülőgépek becsapódása idején, nem esett baja. Lakásunkban a robbanások ereje eltörte a gőzfűtés csöveit. A robbanásoktól betört ablakokon kiáramló, sűrű gőzt a tűzoltók füstnek nézték, és derékvastagságú vízsugarat lőttek be az ablakokon át, hogy eloltsák a vélt tüzet. A víz elárasztotta a lakást, tönkretéve minden ingóságunkat, köztük az ott tárolt rajzaimat, festményeimet, nyomataimat, valamint fotóim és videó-felvételeim egy részét is. Műveimet pár hónappal korábban szállítottam vissza New Yorkba, miután évekig sikertelenül próbáltam kiállítani őket Budapesten.

Míg igen nagy érdeklődés mutatkozott az 1970-es években, Magyarországon kifejtett művészi tevékenységem iránt, az 1978-ban bekövetkezett, mindmáig tartó emigrációm ideje alatt született műveimet, életművem döntő részét egyetlen magyar galériatulajdonos, művészettörténész, kurátor sem volt hajlandó megtekinteni. A Párizsban,Torontóban, New Yorkban, Washingtonban, New Mexikóban, a Karib tenger szigetein, Közép- és Dél-Amerikában és Indonéziában alkotott, a New York-i tornyok felrobbanása következtében megsemmisült munkáimról készített, csodálatos módon megmaradt fotókat beépítettem az artportal.hu felkérésére összeállított videó-önéletrajzomba, amelynek egy részlete a portál videó-szekciójában látható.