Artportal

Najmányi László
Az eseményhorizont
2009. szeptember 18.

Meg kell szoknunk, hogy az történik meg, ami felkerül az internetre. Nincs olyan fiatal munkatársam, ismerősöm, barátom, aki rendszeresen olvasna újságokat, magazinokat, könyveket. Az új generációk már nem Johannes Gensfleisch zur Laden zum Gutenberg 15. századi találmánya, a nyomdagép révén informálódnak a világról. Ismereteiket a valóságról a virtualitásból, az interneten gyűjtik. Az összegyűjtött adathalmazt jobbára barátaikkal, a hasonló gondolkodásúakkal folytatott elektronikus kommunikáció révén osztályozzák és dolgozzák fel. Megszűnt a nemzedéktől nemzedéknek átadott tudás analóg gyakorlata.

Az idősebb generációk (például azok a megkeseredett, gonosz vénemberek, akikkel, számos örökkévalósággal ezelőtt, ifjúkorukban együtt fociztam éjszaka a Tabánban, és azok az elaggott, gonosz, megbuggyant boszorkák, akikkel ugyanazokban a régi időkben, amikor még a kolónia legszebb lányai voltak, madisont táncoltam utcabálokon) sem olvasnak nyomtatott kiadványokat már. Ha nem esznek, ürítenek, vagy alszanak éppen, ők is a neten lógnak éjjel-nappal, de a fiatalokkal ellentétben az ő rémületes kopfjukba már nem fér semmi. Ezek az élőhalottak csak őrjítő unalmukat és magányukat próbálják elűzni a neten kóborolva, a monitor sugárzásával lelkiismeretük komor hangját próbálják kioltani. Most már mindegyik egyforma, jelentéshiányos napjuk minden útja a saját maguk fáradtságos munkája által létrehozott, az életük árán megalkotott és üzemeltetett, nagyon személyes, nagyon testreszabott poklaikba vezet.

Mivel még a fizetőképes közönség  döntő része sem olvas nyomtatott kiadványokat, Gutenberg nyomdafesték szagú galaxisa rohamosan zsugorodik az elektronikus kommunikáció új, szagtalan csillagrendszerének elháríthatatlan térhódítása miatt. Ugyanúgy, mint fél évezreddel ezelőtt a gyönyörű iniciálékkal díszített, kézzel írt és másolt kódexeket, most a nyomtatott könyvet siratják álszenten sokan, főleg azok, akik már csak akkor olvasnak, ha megfizetik őket érte. Ők szeretik a nyomdafesték szagát, a papírlapok tapintását, még a port is, ami óhatatlanul letelepszik a könyveken, mondják. „A médium az üzenet”, mondta Marshall McLuhan, a tömegtársadalom kommunikációját, mentális állapotát vizsgálva. Nem győzöm a kanadai tudóst eleget idézni. A nyomtatott könyv elsősorban adathordozó, az információtárolás- és közvetítés egyik, ma már nagyon elavult megoldása, csupán egy médium. A nyomtatott könyvek siratói nem a könyvek tartalmának elsikkadása, hanem egy testi élmény elvesztése miatt bánkódnak. A könyveknek számukra alapvetően nem intellektuális, hanem valódi, vagy valódinak feltüntetett érzelmi értéke van, amihez minden racionalitást félretéve ragaszkodnak, mint hulló szőrű, százéves muffjukhoz, vagy rozsdás kalaptűikhez az idős hölgyek.

A nyomtatott könyvek előállítása nagyon sokba kerül. A nyomdák egészség- és természetkárosító anyagokkal és technológiákkal dolgoznak. A papírgyárak ugyancsak notórius környezet szennyezők. Elég a sok millió liter hipóra gondolni, amelyet a fákból nyert nyers cellulóz kifehérítésére használnak. Egy-egy sikeres könyv kinyomtatásához egész erdőket kell kivágni. A kivágott erdőkben már nem csiripelnek a madarak, nem ugrálnak ágról-ágra a jókedvű mókusok, nem kérődzik békésen, anyja oltalában szegény Bambi, nem suhannak az avarban a fürge rókalábak.

A könyvkiadás legkritikusabb része a terjesztés. A nyomtatott könyveket a terjesztők, a monopolhelyzetbe került terjesztő hálózatok végzik, ha végzik. Velem már előfordult, hogy míg könyvbemutatót tartottam a nagymenő könyváruház kultúrtermében, az éppen bemutatott könyvem nem került a polcokra. Amikor a kiadóm bement a raktárba, kihozta a hetek óta, kicsomagolatlanul ott heverő könyveket és maga rakta őket a polcokra, valóságos közelharcot kellett folytatnia a könyv terjesztését minden erejükkel megakadályozni igyekvő elárusítókkal. A könyvterjesztők kockázatot nem vállalva, tisztességtelenül magas haszonkulcsokkal dolgoznak.

A rengeteg közpénz elköltése, iszonyú mennyiségű kreatív energia elvesztegetése, az ország vagyonának eltékozlása után újra a hárommillió koldus országává vált Magyarországon az utóbbi években radikálisan csökkent a könyvkiadás támogatására pályázati úton elnyerhető összegek nagysága. Ráadásul azt sem tudni, hogy a megítélt támogatás mikor érkezik meg. A kiadóknak sok esetben kölcsönt kell felvenniük, hogy könyveik a pályázatokban vállalt határidőre elkészülhessenek. A kölcsönök kamatát, s most már a működési költségek döntő részét sem lehet a pályázati pénzekből fedezni. A kiadóknak csak nagyon népszerű könyvek kiadása hoz némi hasznot. Az igényesebb, különlegesebb könyveket ritkán éri meg kiadni. Ezek vagy nem íródnak meg, vagy, mint a diktatúra idején, az asztalfiókban maradnak. A könyvek ára a lakosság többségének fizetőképességéhez képest magas. Különösen a korábban szenvedélyesen olvasó értelmiség jó része nincs már abban a helyzetben, hogy könyveket vásároljon. A valami csoda folytán publikálásra került igényesebb, különlegesebb könyvek szerzőinek honoráriuma általában nevetségesen alacsony, ha kapnak egyáltalán honoráriumot gyakran sok évig tartó munkájukért. Érdemes Knut Hamsun Éhség című könyvét elolvasni, hogy összehasonlíthassuk a 20. század elején élt, alamizsnákért a lelküket kitevő norvég írók helyzetét a mai magyar írók, alkotó művészek nyomorúságos viszonyaival.

Aztán ott van a lakberendezés kérdése. Bár a technikai és társadalmi felődésnek köszönhetően egyre többet dolgozni kényszerülő emberek egyre kevesebb időtt töltenek otthon, ott is szükségük lenne minél több térre. A könyvek sok helyet foglalnak el a lakásban. Tárolásukhoz drága polcok, polcrendszerek szükségesek. És a polcokon sorakozó könyvek döntő részét még azok sem olvassák újra, akik szemtanúk által bizonyítottan még olvasnak könyveket. Ha egy csintalan házimanó elcsenné a felsőbb polcokról a könyveket, és helyükre könyvgerinceket ábrázoló tapétát ragasztana, a hiányt az esetleges költözésig valószínűleg nagyon kevesen vennék észre.

A szabad világban gyorsan népszerűvé váltak az internetről olcsón, a nyomtatott könyvek árának töredékéért letölthető elektronikus könyvek (e-book). A történelmi okok és a minden újtól zsigerből irtózó helyi populáció maradisága miatt kialakult, helyi specifikummá alakult, szokásos öt év késés letelte után Magyarországon is népszerűek lesznek majd. Az e-könyveket speciális készülék, a zsebkönyv méretű, egy feltöltéssel 80-100 óráig üzemképes e-book reader (elektronikus könyvolvasó) segítségével olvassák. Ezek a berendezések még meglehetősen drágák Magyarországon, de áruk rohamosan csökkenni fog. A készülék korlátlanul bővíthető memóriája sok ezer könyv szövegét, képeit, egész könyvtárakat tárolhat, sőt zenét és digitalizált filmeket, videófelvételeket is. Egész szellemi kincsestárunkat könnyűszerrel magunkkal vihetjük a vakációnkra. Pillanatnyi hangulatunknak megfelelően bármelyik könyvünket olvashatjuk a vonaton, repülőgépen, hotelszobánkban, sátrunkban, strandokon. Bármely információ gyorsan előhívható a readerben tárolt anyagból. A berendezés közvetlenül csatlakozhat az internetre, ahonnan újabb elektronikus könyveket tölthetünk le, vagy információt cserélhetünk munkatársainkkal, barátainkkal, szeretteinkkel. A bevitt tartalmakhoz jegyzeteket fűzhetünk.

A diákoknak nem kell többé nehéz iskolatáskákat cipelniük. Csak zsebre vágják readerüket, amelyben benne van az összes tankönyv, kötelező olvasmány, jegyzet, Borges egész babiloni könyvtára. Az érintő képernyő segítségével a házi feladatokat is el lehet készíteni, zárthelyi dolgozatokat, írásbeli vizsgákat is meg lehet írni az e-book readeren, és az interneten át lehet azokat lőni értékelésre a tanároknak (bár ha a tendencia folytatódik, a pedagógusi szakma is gyorsan el fog tűnni, a szép, új jövőben a diákok egymást oktatják majd).

Az elektronikus könyvolvasók képernyője papírszerű képet ad, olvasás közben, a számítógépek monitorjaival ellentétben, nem fárasztja a szemet. Kaphatók már két oldalra nyitható, a nyomtatott könyvhöz nagyon hasonló külsejű readerek is. Ha megmarad a nosztalgia a nyomtatott könyvek olvasásának testi élménye iránt, számos e-book reader gyártó (cserélhető), aranyozott bőrkötésben is ki fogja hozni majd készülékeit, s nincs akadálya annak, hogy a readerekből digitalizált nyomdafesték és penész szag áradjon, kívánságra. Feleslegessé válnak otthonainkban a könyvespolcok, rajtuk a porgyűjtő, ritkán, vagy sohasem olvasott könyvek sorai. Helyükön az extrém sportok kedvelői mászó falakat képezhetnek ki, a művészetek barátai pedig ősi freskókat jeleníthetnek meg digitálisan.


Utóirat:
Dolgozom a szovjet blokk első punk zenekara, a SPIONS történetének megírásán. A történetet videó- és e-könyv formátumokban egyaránt ki fogom adni. Elkészültükről, elérhetőségükről tájékoztatni fogom az érdeklődőket honlapomon. A kutatómunka során, a neten találtam rá Kerezsi Nemere 2006. szeptember 24 – 30. között rögzített interjújára Szt. Tamással, amelyre minden gondolkodó ember figyelmét felhívom. Az interjú végén Szt. Tamás Marlene Dietrich képében látható: a művésznő éppen értesül 3000 dolláros telefonszámlájáról New Yorkban, 1989 november 10-én. Aki Szt. Tamás cipő-fétisizmusa iránt érdeklődik, olvassa el a Downtown Blues című könyvemet. Akit a SPIONS Just A Machine (Marlene Dietrich) című száma érdekel, chocorecords jóvoltából meghallgathatja a YouTube-on. A SPIONS tiszteletére, a Hippikiller együttessel kollaborálva, 2009 nyarán, az első SPIONS lemez megjelenésének 30. évfordulójára rögzítettem az Underground című dalt, amelynek videó-klipje itt található.