Artportal.hu

Najmányi László
Javaslat a tolerancia-szint emelésére
2010. augusztus 23.

"A tolerancia gyakorlása közben ellenségünk a legjobb tanítónk."

Tenzin Gyatso
A 14. Dalai Láma

Aki ma Magyarországon valamilyen okból láthatóvá lesz (persze a láthatatlanok is, de ők privátim), számíthat arra, hogy munkásságát és személyét rosszindulatú, gyűlölködő támadások érik. Az írásaim, előadásaim, munkáim révén magam is rendszeresen kapok gyűlölködő e-maileket, vendégkönyv-bejegyzéseket, telefonhívásokat, SMS-eket, sőt fizikai erőszakban is volt részem. Magyarország sohasem népének toleranciájáról, a vallási, etnikai, szexuális, kulturális másságot elfogadó, nyitott bölcsességéről volt híres (gondoljunk csak a Bartók Bélát rendszeresen záptojással és rothadt paradicsommal dobáló korabeli laza, vidám fiatalokra), de a szabadság beköszöntével az intolerancia tömegpszichózissá fokozódott. A helyzet súlyosságának szemléltetéséhez elég, ha a legnépszerűbb internetes hírportálok cikkeihez, blogjaihoz írt, a Tanácsköztársaság Lenin-fiúit, a bolsevik forradalom leverését követő fehérterror különítményeseit, a Hitlerjugendet, az amerikai lynch mobokat (lincselő csoportokat) és a Nagy Proletár Kulturális Forradalom rémtetteit végrehajtó maoista Vörös Gárdát egyszerre idéző kommentekre hivatkoznom.
 

Korábban már írtam egy blog-bejegyzést Sugár János ’Elnézést’ projektjének sorsáról. A köztéri projekt lényege, hogy a művész kétnyelvű (magyar és valami más), „Elnézést” feliratú táblákat helyez el különböző települések utcáinak villanypóznáin. A szelíd, elgondolkodtató, lényegéből fakadóan senkit sem sértő projektet indulása óta számomra teljességgel érthetetlen, heves érzelmi reakciók kísérik. Az engedélyezett táblákat bizonyos helyeken hatóságilag távolítják el, de Budapesten ismeretlenek folyamodtak a betiltás eme eszközéhez. A projekt kálváriája most az Európa Kulturális Fővárosának funkcióját ellátó Pécsen folytatódik. Meglehetősen hosszas engedélyeztetési, installációs huzavona után Sugár János ezúttal magyar és cigány nyelvű „Elnézést” táblákat (összesen kettőt) helyezett el a nagy múltú város (Sopianae) utcáin. Az ellenséges fogadtatás ezúttal sem maradt el. A helyzetet Méhes Károly Cigány nyelvű Elnézést-tábla Pécsen című, a BAMA internetes portálon megjelent írása jól szemlélteti. Igen figyelemre méltóak a cikkhez fűzött kommentek. A hozzászólók többsége értetlenül, elutasítóan, gyűlölködve, gyalázkodva fogadta a táblákat. Gyorsan beindul a cigányozás, zsidózás is. Sugár Jánost személyében is támadják (például csípőből lezsidózzák), különösen azért, mert a projekt a Pécsi Tudomány Egyetem Művészeti Karának ötletére, az EKF-év keretén belül, 21Párbeszéd címmel rendezett művészeti versenyen, az internetes szavazás eredményeképpen 500 ezer forint díjazásban részesült. A hozzászólók többsége érzékelhetően meg sem próbált elgondolkodni a szerény, szelíd táblákon. Elsősorban az egyik tábla cigány nyelvű szövegén ("Jertisor") akadnak ki, de sokan magát az „Elnézést” szót érzik sértőnek – nyilván azért, mert lelkük legmélyén, titokban bűnösnek érzik magukat, hiszen ez a szó, akármit is követtek el, még sohasem hagyta el a szájukat.
 

A rosszindulatban, gyűlölködésben, kirekesztésben megnyilvánuló tömeges lelki torzulás kialakulása okainak történelmi, pszichológiai elemzése messzire vezetne, s önmagában nem oldana meg semmit. Az intolerancia öröklődik, elsősorban azért, mert a szülők erre nevelik gyerekeiket. De a fiatalok környezetükből, barátaiktól is az agresszív, kirekesztő gyűlölködést tanulják. Képtelenek elfogadni, hogy valaki másként gondolkodjon, viselkedjen, beszéljen, más kulturális értékeket hozzon létre, vagy kedveljen, mint ők (a bolsevista diktatúra minden másképpen gondolkodót kriminalizáló, vagy elmebeteggé nyilvánító attitűdje valószínűleg a lakosság többségének hozzáállását tükrözte). Akinek a véleménye, konklúziója, létezési formája eltér az övéktől, azt azonnal meggyűlölik, s gyűlöletüket az internet révén már publikussá is tehetik. Radikális, össztársadalmi beavatkozásra van szükség a lelkek megtisztítása érdekében.
 

Javaslom, hogy 10 éves kor után minden magyar állampolgár számára tegyék kötelezővé öt évre a kolostorba vonulást. Nem itteni, hanem tibeti kolostorokra gondolok, valahol magasan fenn a Himaláják hegyei között, egy, a külvilágtól teljesen elzárt intézményben. Nem feltétlenül a ma kínai fennhatóság alatt szenvedő Tibetben, hanem inkább Nepálban lévő, a tibeti hagyományokat követő kolostorokat tartanám megfelelőeknek. A puritán környezetben az addig csordalényekként tenyésző fiatalok életükben először szembesülhetnének önmagukkal (l. David Riesman: A magányos tömeg). Az első három évben, a szent írások olvasásán és a mantrák kántálásán kívül nem beszélhetnének. Az utolsó két évben is csak akkor, ha kérdezik őket. Véleményezni, dolgokat, jelenségeket, embertársaikat minősíteni ebben az időszakban is tilos lenne számukra. Aki a szabályokat megszegi, ételmegvonásban részesül. Az alkohol és disznózsír alapú kultúra káros pszichikai hatásait kizárólag vegetáriánus ételek fogyasztásával és teljes alkoholtilalommal lehetne felszámolni. Az öt éves megtisztítás, átprogramozás végén szigorú vizsga következne. A valós élethelyzetekbe helyezett alanyokat bölcs lámák bizottsága figyelné. Akinél az agresszió, intolerancia legkisebb jeleit látnák, annak meghosszabbítanák kolostori tartózkodását, egészen a katarzis, a megtisztulás, megvilágosulás, átlényegülés bekövetkeztéig.
 

Javaslatom megvalósítása nem kerülne sok pénzbe, inkább tudatos, olykor fájdalmas önvizsgálat következtében megformálódó össztársadalmi akarat és politikai, szellemi bátorság kérdése. Valószínűleg nagyságrendekkel kevesebbet kellene a projektre fordítani, mint amennyibe az intolerancia, gyűlölködés, az agresszív, kirekesztő magatartás kerül folyamatosan az országnak. A himalájai kolostori elhelyezés, éppen a puritán körülmények és a helyi viszonyok miatt igen olcsó, tömeges igénybevétel esetén nyilván további árkedvezményeket lehetne elérni. Jó alkalom lenne a részleteket megtárgyalni a hamarosan Magyarországra látható Dalai Lámával. A tárgyalásokat a nem éppen toleranciájáról nevezetes kínai kormány esetleges rosszallása miatt teljes titokban, a legmagasabb szinten kellene lefolytatni, talán a budai Vár alatt lévő titkos kazamaták egyikében.