Artportal.hu

Najmányi László

A cenzúra története, 9. rész – A Kína-szindróma V.

2011. szeptember 4.

A szabadság felfed, megmutat, kimond, a diktatúra eltüntet, eltakar, elhallgat és elhallgattat. A cenzúra nemcsak művekre vonatkozhat, hanem élő emberekre is.

Jól emlékszem azokra az időkre, amikor hatósági közreműködéssel emberek tűntek el környezetemből hosszabb-rövidebb időre, néha örökre is. Apámmal is ez történt 1957-ben. Miután bilincsbe verve elvitték győri lakásunkból egy téli éjszakán, hónapokig nem tudtuk, hogy miért tartóztatták le, hol tartják fogva, él-e még. Családunk a szerencsésebbek közé tartozott, mert mi legalább tanúi voltunk a letartóztatásnak. Az 1940-es évek végén bevezetett gyakorlat szerint sokakat az utcáról vittek el, gyakran úgy, hogy senki sem látta (vagy merte tanúsítani) a történteket. Az eltűnések az 56-os forradalom leverése után évekig folytatódtak. Még a fenntartói által „puhának” nevezett késő Kádár-kori diktatúra idején is előfordult, hogy valakinek nyoma veszett, s hozzátartozói csak hetekkel, hónapokkal később tudták meg, hogy valamilyen koholt váddal letartóztatták. A letartóztatottak egy részét idővel vádemelés nélkül szabadon engedték, más részük börtönbe, vagy ami ennél is rosszabb, elmegyógyintézetbe került, ahol a bolsevisták – a felelősségre vonást a diktatúra bukása után is elkerülő – Dr. Mengeléi szabadon elektrosokkolhatták, drogozhatták őket, kísérletezhettek velük.

A diktatúrák urai számára kényelmetlenné vált emberek kicenzúrázása, eltüntetése a 21. század globalizálódott, a hírek gyors mozgása szempontjából egyetlen apró faluként működő (l. Marshall McLuhan: Global Village) világában is folytatódik. A történelem leglátványosabb gladiátor játékának (2008-as pekingi olimpia) otthont adó, az utóbbi két évtizedben példátlan mértékű gazdasági fejlődéssel büszkélkedő, ugyanakkor titkos börtönök és koncentrációs táborok ezreit működtető Kínában mindennaposak az eltűnések. A „szabad világ” gazdasági együttműködését a kínai diktatúrával annak nyilvánvalóan barbár, véres jellege ugyanúgy nem zavarja, ahogy annak idején a náci birodalommal való üzletelést sem.

Govruud Huuchinhuu

2011. január 27.-én Govruud Huuchinhuu belső-mongóliai polgárjogi aktivista tűnt el, miután elhagyta a kórházat, ahol rákbetegséggel kezelték. Mindhárom honlapját elérhetetlenné tették az őt „szeparatizmussal” és „etnikai problémák megtárgyalásával" vádoló kínai hatóságok.

Tang Jitian

Február 16.-án Tang Jitian neves pekingi emberjogi ügyvédnek veszett nyoma, miután lakása ajtaját betörve elhurcolták otthonából. Családja és az őt támogató nemzetközi szervezetek mindmáig nem találtak nyomára.

Ershidin Israel

Május 30.-án a terrorizmus vádjával Kazahsztánból Kínába deportált Ershidin Israel ujgur demokrata tűnt el, a következő két hét során további három ujgur nemzetiségű kínai állampolgár vált köddé.

Liu Xiaobo

Liu Xiaobo Nobel díjas íróról 2008-2009-ben 6 hónapig nem lehetett semmi sem tudni, s később is csak annyi információt adtak róla a kínai hatóságok, hogy állam- és kormányellenes tevékenységért 11 éves börtönbüntetésre ítélték, és jelenleg a Liaoning tartományban lévő Jinzhou börtönben tartják fogva.

Ai Weiwei

A leghíresebb eltűnések egyike a talán legismertebb kínai kortárs művész, Ai Weiwei esete. Őt 2011. április 3.-án tartóztatták le és június 22.-ig tartották ismeretlen helyen fogva. Csak azért engedték végül szabadon, mert a nemzetközi művész-közösség óriási botrányt csinált szabadon engedése érdekében.

Gao Zhisheng

Az eltűntek némelyike, Ai Weiweihez hasonlóan egy idő után, megkínozva, hallgatásra kötelezve előkerül. Másokról, mint például a 2010. áprilisában elhurcolt Gao Zhisheng ismert emberjogi ügyvédről mindmáig nincs hír.

Letartóztatott tibeti szerzetesek

Az ismert eltüntetettek mellett ismeretlen kínai állampolgárok ezrei vesztek el, talán örökre a kínai Gulag véres labirintusában. Ismeretlen az utóbbi időben elhurcolt több száz tibeti szerzetes és polgári személy sorsa, holléte is.

Kínai koncentrációs tábor rabjai

Az érvényes törvények szerint a hatóságok a letartóztatást követő 24 órán belül kötelesek tájékoztatni a hozzátartozókat az őrizetbe vettek hollétéről. A törvényt eddig is ritkán tartották be. A nemzetközi tiltakozás hatására most a kínai kormány újraírja a büntetőtörvénykönyvet, hogy legálissá tegye az eddig érvényes törvények szerint illegális eltüntetéseket. A tervezet szerint a hatóságok jogot kapnak bárkit korlátlan ideig titkos helyeken fogva tartani, amennyiben úgy ítélik meg, hogy az illető akadályozza a nyomozást. Az akadályozás mibenlétét a hatóságok nem lesznek kötelesek közölni. Így a nyomozás akadályozásának számíthat például az is, ha az illető nem vallja magát bűnösnek az ellene felhozott vádakban. Az új törvény szerint a hozzátartozókat csak akkor értesítik a letartóztatásról, a letartóztatott hollétéről, az ellene emelt vádakról, ha ez nem nehezíti meg a nyomozást, vagy az illetőt nem a nemzetbiztonság veszélyeztetésével, illetve terrorizmussal vádolják. A korábbi példák alapján tudhatjuk, hogy akár egy kormányt gúnyoló vicc, vagy műalkotás is a nemzetbiztonság veszélyeztetésének számíthat Kínában, ahogy a terrorizmus fogalma is a hatóságok tetszése szerint tágítható.

Kivégzés Kínában

A törvényjavaslat a legradikálisabb visszalépés azóta, hogy Kína három évtizeddel ezelőtt a nyugati típusúhoz hasonló jogrendszer kiépítésébe kezdett. Elméletileg a jogrendszer reformja a „renzhi”-t („az emberek uralmát”) hivatott lecserélni a „fazhi”-ra („a törvény uralmára”). A diktatúrákban az elméletnek és a gyakorlatnak általában semmi köze sincs egymáshoz. Az új törvény, míg elméletileg garantálná az állampolgári jogok érvényesülését, gyakorlatilag szabad kezet biztosít majd a diktatúra hatóságainak ahhoz, hogy bárkit akár örökre eltüntethessenek. Miközben a javaslat a köztörvényes bűncselekményekkel vádoltak jogait szélesíti, a politikai okokból letartóztatottakkal szemben bármit megenged. Például hiába tiltja majd törvény a gyanúsítottak megkínzását, ha ugyanakkor nem engedélyezi az ügyvédi jelenlétet a kihallgatások során.

Az ENSZ két határozata – az egyiket 1976-ban, a másikat 2010. decemberében szavazta meg a világszervezet – kötelezi az egyes országokat az állampolgári és általános emberi jogok védelmére. A kínai kormány, bár többször megígérte, eddig egyik határozatot sem ratifikálta, ahogy az Egyesült Államok kormánya sem írta még alá az emberek eltüntetését kifejezetten tiltó 2010-es határozatot.

Folytatása következik

Copyright © Najmányi László