A kortárs magyar képzőművészet alkotóit köszöntötték a Magyar Újságírók Országos Szövetsége új Vörösmarty utcai székházában március 8-án. A MÚOSZ Építészeti, Képző- és Iparművészeti Szakosztálya új, idén alapított díjait Vadász György és Czétényi Piroska építész, Gyémánt László festő, Vígh Tamás szobrász, Schrammel Imre porcelán- és kerámiaművész, valamint Rác András festő- és mozaikművész vehette át.

Tavaly novemberben nagy mesterhez méltóan hosszú és gyümölcsöző pályával a háta mögött hunyt el Lossonczy Tamás, a hazai absztrakt festészet megkerülhetetlen figurája, aki még Vaszarynál tanult a húszas években, majd Kállai Ernő bioromantika elméletének egyik legjobb megtestesítője volt, a háború után pedig az Európai Iskola megbecsült tagja. Életén átvonult a történelem, de Lossonczy rendületlenül festett, egyre nagyobb megbecsülésben – még százévesen is felbotorkált az emeleti műtermébe, hogy dolgozhasson. Munkáinak egy szelete most a Falk Miksa utca két galériájában látható.

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a www.epiteszforum.hu alapítója, főszerkesztője Vargha Mihály építész 2010. március 8-án, életének 58. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt. Személyes jó barátomat, támogatómat vesztettem el Mihály személyében, akihez fogható tisztességes, becsületes, jószándékú ember kevés akad a mai elvadult világban. Bocsánat a személyes hangért, de a döbbenet mondatja velem a fentieket. Ismét gyorsan távozott valaki, aki pótolhatatlan.

Orosz István Bálint Házban rendezett kiállítása egy három évtizeden átívelő pálya munkáiból mutat be grafikákat. Orosz virtuóz képein a kultúrtörténet egyik rétegét halmozza a másikra, a történelem és a művészettörténet korszakain vezeti keresztül nézőjét – aki a szellemi kalandban csak azután tud partner lenni, miután feldolgozta a képek első számú mellékhatását: az „aha-élményt”. A kifordítom-befordítom képek figyelmünkre apellálnak. A művész – aki ezúttal az illúzió mérnöke is – hipotéziseket tár elénk, s mi részt veszünk a kísérletben, érzékszerveinkkel ellenőrizzük hipotéziseit. Percepciónk a tudatos következtetések és az optikai tudattalan észleléseiből állnak össze. Orosz minden szinten „támad”: művei teljes embert igényelnek, arra építenek, sőt annál többre. A tudatos és a tudattalan szintjén egyaránt operál. Figyelmünket felhívja arra, ami ott van és arra is, ami nincs a képen.

A rendszerváltás hajnalán indult a Magyar Televízió Videovilág c. – havonta egyszer, késő esténként – jelentkező sorozata. A műsor egyedülálló jelenségnek számított Közép és Nyugat Európában egyaránt, hiszen a videó húsz évvel ezelőtti elterjedése többet jelentett egy új mozgóképes technika megjelenésénél. A robbanásig feszült politikai mezőben a hivatalosan nem ellenőrizhető privát kézi kamerák felvételi lehetőségei megbénították a cenzúrát. Mindenki dokumentálta a tüntetéseket, azok szétverését, beszédeket, tömeggyűléseket vagy akár csak a televíziós közvetítéseket. Dagadtak a házi archívumok, elindult a kazetták csereberélése, másolása és illegális terjesztése.

Mintegy fél évszázaddal ezelőtt egy konferencián, amely az etruszkok eredetének felderítésére alkalmas biológiai módszereket vitatta, a meghívott legtekintélyesebb etruszkológus, a firenzei egyetem professzora röviden így foglalta össze a maga véleményét: „Nem tudom, hogy az etruszkok honnan jöttek és mikor, és hogy jöttek-e egyáltalán.” Az elmúlt évtizedek intenzív kutatásainak eredményeképpen – az ókori források ellentmondásossága alapján is indokolt hármas kérdést mintegy összefoglalóan – egy negyedik került a középpontba: mikortól és milyen kritériumok alapján beszélhetünk etruszkokról.

Mit kezdjünk a ránk zúduló műtárgyállománnyal, amit rendíthetetlenül gyárt az egyre szaporodó és gyarapodó művészeti akadémiákról kikerülő, egyre nagyobb számú és egyre kevésbé megválogatott végzett képzőművész? A képdömpingre frappáns választ ad – a Memoart Galériában kiállító – Elekes Károly. A székelykeresztúri születésű művész jó pár éve készíti szórakoztató, tuningolt festményeit. Felnyalábolja a műkereskedések hátsó traktusából a senkinek se kellő, félig dilettáns, de azért még értékelhető klasszikus kép-szemetet, hazaviszi és kiegészíti őket.

Szippantson bele a mediterrán napsütésbe! Evezőjüket húzó gondolások, szikrázó kék ég a Canal Grande felett, hűs árnyat adó múzeumkert és egy csinos 18. századi palazzo. A harmincadik évét ünneplő velencei Guggenheim Gyűjtemény jóvoltából most – virtuálisan – betekinthetünk a Palazzo Venier dei Leoni fala közé. Otthonról, a kényelmes fotelből.

A Halász Péter - Szellemidézés elnevezésű programsorozat a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében, március 19-20-21-én, a Műcsarnok teljes területén kerül megrendezésre. Az esemény a négy éve elhunyt színházi rendező, színész, író, III/III-as leírásában „amatőr színjátszó oktató” Halász Péter előtti tisztelgésként, alkotótársai közreműködésével jön létre. Péter gyógyíthatatlannak bizonyuló betegségére váratlanul, a később a 37. Magyar Filmszemle fődíját elnyerő Herminamező-Szellemfilm forgatásán derült fény. Ekkor döntötte el, hogy élete hátralevő részének minél részletesebb dokumentálását, illetve teljes életművének 24 órás (!), filmes feldolgozását kéri munkatársaitól. Műfaji és stílusbeli megkötéseket, szokásos nagyvonalúságával és mély humorérzékével, nem tett, az elkészülő film mibenlétének megítélését teljességgel majdani nézőire bízta.