Műkereskedelmi berkekben az európai régiségvásárok királynőjének tartják a TEFAF-ot (The European Fine Art Fair), amelynek 23. kiadására kerül sor a holland–belga–német hármashatáron lévő Maastricht városában március 12. és 21. között. A maastrichti kiállítási központ öt-hat focipályányi területén tizenhét ország 263 vezető galériása állítja ki mintegy harmincezer műtárgyát.

A tartalom:
Deréky Pál: In the Shadow of Yalta
Második rész
Najmányi László: SPIONS
Második rész
Kékesi Zoltán: Tanúság és archivális hatalom
Harun Farocki Haladék című filmjéről

A kisebb vihart kavart építészeti tervpályázat és egy nemrég lezajlott konferencia után a művészettörténészek számára is egyértelművé vált: a hazai múzeumügy zászlóshajója, a Szépművészeti Múzeum bővítése a startvonalon toporog. A kivitelezési terveken a végső simításokat végzi Karácsony Tamás építészeti irodája, hamarosan megindulhatnak a munkagépek is. A 19. századi építészet szakértője, Sisa József cikkében az egységes historizáló teret és homlokzatot féltette a drasztikus, modern beavatkozástól. Karácsony Tamás a MúzeumCafé előző számában – teljesen más szemszögből – beszélt a főbejárat kényszerű áthelyezéséről, az avantgárd gesztusról, a megőrzött lépcsőkről, a föld alatti oszlopokról és a Schickedanz-könyvjelzőről.

Mint minden valamire való nagy európai múzeum, a budapesti Szépművészeti Múzeum is jogosan tart igényt a bővítésre. A gyűjtemények jobb elhelyezése, az új igények kielégítése kétségtelenül több teret kíván. A közelmúltban döntés született a bővítés mikéntjéről, és a tervek szerint májusban már meg is kezdik (kezdenék) a megvalósítását. A bővítés logikus iránya a föld alatt van, és ez ellen nehéz kifogást emelni. Viszont az a beavatkozás, amelyet a föld felett terveznek – vagyis az épület homlokzatának megbontása és mellette egy tíz méter magas betonépítmény létesítése – a múzeum építészeti értékeinek semmibevételét és Budapest egyik legszebb, emblematikus terének városépítészeti eltorzítását jelentené.

A kortárs magyar képzőművészet alkotóit köszöntötték a Magyar Újságírók Országos Szövetsége új Vörösmarty utcai székházában március 8-án. A MÚOSZ Építészeti, Képző- és Iparművészeti Szakosztálya új, idén alapított díjait Vadász György és Czétényi Piroska építész, Gyémánt László festő, Vígh Tamás szobrász, Schrammel Imre porcelán- és kerámiaművész, valamint Rác András festő- és mozaikművész vehette át.

Tavaly novemberben nagy mesterhez méltóan hosszú és gyümölcsöző pályával a háta mögött hunyt el Lossonczy Tamás, a hazai absztrakt festészet megkerülhetetlen figurája, aki még Vaszarynál tanult a húszas években, majd Kállai Ernő bioromantika elméletének egyik legjobb megtestesítője volt, a háború után pedig az Európai Iskola megbecsült tagja. Életén átvonult a történelem, de Lossonczy rendületlenül festett, egyre nagyobb megbecsülésben – még százévesen is felbotorkált az emeleti műtermébe, hogy dolgozhasson. Munkáinak egy szelete most a Falk Miksa utca két galériájában látható.

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a www.epiteszforum.hu alapítója, főszerkesztője Vargha Mihály építész 2010. március 8-án, életének 58. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt. Személyes jó barátomat, támogatómat vesztettem el Mihály személyében, akihez fogható tisztességes, becsületes, jószándékú ember kevés akad a mai elvadult világban. Bocsánat a személyes hangért, de a döbbenet mondatja velem a fentieket. Ismét gyorsan távozott valaki, aki pótolhatatlan.

Orosz István Bálint Házban rendezett kiállítása egy három évtizeden átívelő pálya munkáiból mutat be grafikákat. Orosz virtuóz képein a kultúrtörténet egyik rétegét halmozza a másikra, a történelem és a művészettörténet korszakain vezeti keresztül nézőjét – aki a szellemi kalandban csak azután tud partner lenni, miután feldolgozta a képek első számú mellékhatását: az „aha-élményt”. A kifordítom-befordítom képek figyelmünkre apellálnak. A művész – aki ezúttal az illúzió mérnöke is – hipotéziseket tár elénk, s mi részt veszünk a kísérletben, érzékszerveinkkel ellenőrizzük hipotéziseit. Percepciónk a tudatos következtetések és az optikai tudattalan észleléseiből állnak össze. Orosz minden szinten „támad”: művei teljes embert igényelnek, arra építenek, sőt annál többre. A tudatos és a tudattalan szintjén egyaránt operál. Figyelmünket felhívja arra, ami ott van és arra is, ami nincs a képen.

A rendszerváltás hajnalán indult a Magyar Televízió Videovilág c. – havonta egyszer, késő esténként – jelentkező sorozata. A műsor egyedülálló jelenségnek számított Közép és Nyugat Európában egyaránt, hiszen a videó húsz évvel ezelőtti elterjedése többet jelentett egy új mozgóképes technika megjelenésénél. A robbanásig feszült politikai mezőben a hivatalosan nem ellenőrizhető privát kézi kamerák felvételi lehetőségei megbénították a cenzúrát. Mindenki dokumentálta a tüntetéseket, azok szétverését, beszédeket, tömeggyűléseket vagy akár csak a televíziós közvetítéseket. Dagadtak a házi archívumok, elindult a kazetták csereberélése, másolása és illegális terjesztése.