partnereink
A festmény ideje - Az újraértelmezett hagyomány
2007. 3. 16.
A Tavaszi Fesztivál nyitóeseménye a Magyar Nemzeti Galériában 15 órakor nyíló: A festmény ideje – Az újraértelmezett hagyomány című kiállítás.
A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményének átfogó jellege lehetővé teszi, hogy a » Sensaria Csoport és a meghívott alkotók megoszthassák a nagyközönséggel egyéni ízlésük, kötődéseik és vágyaik által is formált elképzeléseiket. A felkínált történeti keret módot ad témák, emberi szituációk, művészi problémák „aktualitásának” bizonyítására, művek, műfajok, újraértelmezésére.
A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményének átfogó jellege lehetővé teszi, hogy a » Sensaria Csoport és a meghívott alkotók megoszthassák a nagyközönséggel egyéni ízlésük, kötődéseik és vágyaik által is formált elképzeléseiket. A felkínált történeti keret módot ad témák, emberi szituációk, művészi problémák „aktualitásának” bizonyítására, művek, műfajok, újraértelmezésére.
Nem gépies átvételről, másolásról van szó, hiszen a „minták” sokszor fordított sorrendben, a már elkészült kortárs festményekhez rendelődtek hozzá. Sokkal inkább a rokon szellemi szándék és hasonló problémafelvetés – egyrészt tudatos, másrészt spontán – eredménye a képi hagyományok magától értetődő felhasználása. A művészet múltja és jelene közötti hídteremtés igénye éppúgy jelentheti főművek ismételt „felmutatását”, mint kismesterek vagy éppen a közgondolkodásban „helyükre került” festők kevésbé jellemző munkáinak „kiemelését”.
A múzeumi képek nagy része a 19. század második feléből és a 20. század első feléből származik (például Szinyei Merse Pál, Mednyánszky László, Ferenczy Károly, Csontváry Kosztka Tivadar művei), míg a két végpont a 14–15. századig, illetve az 1970-es évekig tolódik ki. Ez a több nemzedéken átívelő tradíció-láncolat a kiállítás gerincét alkotó kortárs festmények, az alapelveket tekintve egymással konszenzusban alkotó Sensaria-tagok és mestereik, illetve az általuk, valamint a kurátor által felkért művészek képeinek közege. A résztvevők más és más korszakhoz, alkotóhoz kapcsolódnak: a hol könnyedebb, játékosabb, máskor pedig inkább elemző, elmélyült megközelítések együttes jelenléte kizárja a merev, zárt kiállítás-struktúrát. A hangsúly az új kontextusból adódó, a művek között a kiállítótérben zajló párbeszéden van: nyomatékát az adja meg, ha a látogatót is képes bevonni. Az ismerős és ismeretlen képek, illetve alkotók, a hagyományos festészeti műfajok (enteriőr, csendélet, portré tájkép, életkép), és „átirataik” által kijelölt ösvényeknek a jelenbe kell vezetniük. TÖRTÉNETI ANYAG
XIV-XV. század
Szent Antal megkísértése és Illés próféta mellképe Szepesdarócról (1450-60 között); Maria gravida Németújvárról (1410 k); Madonna Toporcról (1340-50 között); Madonna Szlatvinból (1370-80 körül) XVII-XVIII. SZÁZAD
Erdélyi festő: Sala Anna arcképe (1799); Magyar festő: Vanitas csendélet Szent András metszettel (1800 körül); Mögel, Elias XIX–XX. SZÁZAD
Barcsay Jenő, Benczúr Gyula, Birkás Ákos, Brodszky Sándor, Csernus Tibor, Csók István, Csontváry Kosztka Tivadar, Deák Ébner Lajos, Dörschlag Károly, Egry József, Farkas István, Ferenczy Károly, Ferenczy Valér, Fényes Adolf, Glatz Oszkár, Gundelfinger Gyula, Gyárfás Jenő, Kaergling Henriette, Kocsis Imre, Kontuly Béla, Ligeti Antal, Lotz Károly, id. Markó Károly, Mednyánszky László, Mészöly Géza, Nagy Balogh János, Orbán Dezső, Ország Lili, Paál László, Réti István, Román György, Szinyei, Merse Pál, Szőnyi István, Tornyai János, Zichy Mihály, Spányi Béla MEGHÍVOTT ALKOTÓK
» Ambrus Balázs, » Ferenczy Zsolt, » Marosvári György, » Pálfi Balázs, » Rolik Ádám, » Somorjai Kiss Tibor, » Sudár Péter, » Surman Viktor, » Szenteleki Gábor. SENSARIA (TISZTELETBELI ÉS ALAPÍTÓ TAGOK)
» Balogh Gyula, » Baranyay András, » Balogh Zsófia, » Halász András, » Horváth Krisztián, » Horváth Roland, » Károlyi Zsigmond, » Kondor Attila, » Konkoly Gyula, » Kovács Lehel, » Kucsora Márta, » Lajta Gábor, » László Dániel, » Lőrincz Tamás, » Megyeri Horváth Gábor, » Sütő Róbert, » Szabó Ábel. A nézőé a döntés joga: valóban létezik-e a bemutatni vágyott festői hagyomány? A mester-tanítvány kapcsolat térben és időben való kiterjesztése a viszonyítási, igazodási és érintkezési pontok milyen hálózatát rajzolja ki? Mennyire válik élő anyaggá az „átírt vizuális nyelv” (Sturcz János), működőképes közeggé ez a felvállalt tradíció? Történeti kontextusba helyezni önmagunkat nem veszélytelen vállalkozás: egy térbe kerülni a példaképekkel, kanonizált művekkel lehetőség, ünnep, de egyben megmérettetés is.
A kiállítás kurátora Muladi Brigitta.
2007. márc. 16.–jún. 24.
A múzeumi képek nagy része a 19. század második feléből és a 20. század első feléből származik (például Szinyei Merse Pál, Mednyánszky László, Ferenczy Károly, Csontváry Kosztka Tivadar művei), míg a két végpont a 14–15. századig, illetve az 1970-es évekig tolódik ki. Ez a több nemzedéken átívelő tradíció-láncolat a kiállítás gerincét alkotó kortárs festmények, az alapelveket tekintve egymással konszenzusban alkotó Sensaria-tagok és mestereik, illetve az általuk, valamint a kurátor által felkért művészek képeinek közege. A résztvevők más és más korszakhoz, alkotóhoz kapcsolódnak: a hol könnyedebb, játékosabb, máskor pedig inkább elemző, elmélyült megközelítések együttes jelenléte kizárja a merev, zárt kiállítás-struktúrát. A hangsúly az új kontextusból adódó, a művek között a kiállítótérben zajló párbeszéden van: nyomatékát az adja meg, ha a látogatót is képes bevonni. Az ismerős és ismeretlen képek, illetve alkotók, a hagyományos festészeti műfajok (enteriőr, csendélet, portré tájkép, életkép), és „átirataik” által kijelölt ösvényeknek a jelenbe kell vezetniük. TÖRTÉNETI ANYAG
XIV-XV. század
Szent Antal megkísértése és Illés próféta mellképe Szepesdarócról (1450-60 között); Maria gravida Németújvárról (1410 k); Madonna Toporcról (1340-50 között); Madonna Szlatvinból (1370-80 körül) XVII-XVIII. SZÁZAD
Erdélyi festő: Sala Anna arcképe (1799); Magyar festő: Vanitas csendélet Szent András metszettel (1800 körül); Mögel, Elias XIX–XX. SZÁZAD
Barcsay Jenő, Benczúr Gyula, Birkás Ákos, Brodszky Sándor, Csernus Tibor, Csók István, Csontváry Kosztka Tivadar, Deák Ébner Lajos, Dörschlag Károly, Egry József, Farkas István, Ferenczy Károly, Ferenczy Valér, Fényes Adolf, Glatz Oszkár, Gundelfinger Gyula, Gyárfás Jenő, Kaergling Henriette, Kocsis Imre, Kontuly Béla, Ligeti Antal, Lotz Károly, id. Markó Károly, Mednyánszky László, Mészöly Géza, Nagy Balogh János, Orbán Dezső, Ország Lili, Paál László, Réti István, Román György, Szinyei, Merse Pál, Szőnyi István, Tornyai János, Zichy Mihály, Spányi Béla MEGHÍVOTT ALKOTÓK
» Ambrus Balázs, » Ferenczy Zsolt, » Marosvári György, » Pálfi Balázs, » Rolik Ádám, » Somorjai Kiss Tibor, » Sudár Péter, » Surman Viktor, » Szenteleki Gábor. SENSARIA (TISZTELETBELI ÉS ALAPÍTÓ TAGOK)
» Balogh Gyula, » Baranyay András, » Balogh Zsófia, » Halász András, » Horváth Krisztián, » Horváth Roland, » Károlyi Zsigmond, » Kondor Attila, » Konkoly Gyula, » Kovács Lehel, » Kucsora Márta, » Lajta Gábor, » László Dániel, » Lőrincz Tamás, » Megyeri Horváth Gábor, » Sütő Róbert, » Szabó Ábel. A nézőé a döntés joga: valóban létezik-e a bemutatni vágyott festői hagyomány? A mester-tanítvány kapcsolat térben és időben való kiterjesztése a viszonyítási, igazodási és érintkezési pontok milyen hálózatát rajzolja ki? Mennyire válik élő anyaggá az „átírt vizuális nyelv” (Sturcz János), működőképes közeggé ez a felvállalt tradíció? Történeti kontextusba helyezni önmagunkat nem veszélytelen vállalkozás: egy térbe kerülni a példaképekkel, kanonizált művekkel lehetőség, ünnep, de egyben megmérettetés is.
A kiállítás kurátora Muladi Brigitta.
2007. márc. 16.–jún. 24.
MNG