Baglyas Erika: Elmegy a végsőkig

2010. 12. 26.

Czene Márta 28 éves, de már professzionális festő, pedig alig három éve diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Ahogy azt mondani szokták, pályája egyenes, sőt felívelő.

Czene Márta: Fókusz 4., 2010, fotó és festmény

A klasszikus festészeti és művészettörténeti tanulmányok mellett, az intermédia szak elvégzése után külföldi ösztöndíjakat, egyéni és csoportos kiállításokat, a kemény munka eredményeképpen pedig már számszerűleg is komoly és konzekvens életművet tudhat maga mögött. Az Inda Galériában Fókusz című kiállításával és eddigi műveit összegző (valamint Muladi Brigitta tanulmányát is közlő) remekbe szabott katalógussal állt elő.

E. T. Gendlin osztrák származású pszichoterapeuta azt mondja, hogy a fejlődés kulcsa független a terápiás irányzattól, a megoldás a páciens kezében van és a kulcsszó az átélés. A nevéhez fűződő fókuszterápia folyamata nem a klasszikus beszélgetős módszeren alapul, hanem alapvetően érzésekhez kötődő képekkel dolgozik – a páciens saját emlékképeivel, amik általában nehezen hívhatók elő. Nem véletlen, hogy Czene Márta legújabb kiállítása a Fókusz címet kapta, a festő a képi nyelv ismerője, és az új munkáiban, mint egy privát terápiában, mindenhol visszaköszönnek az emlékezés, a feloldozás fájdalmas momentumai.

files/hirkepek/elmegy_a_vegsokig_2_0.jpg

Czene Márta: Kitérés, 2010

Az alapvetően festményekből álló anyag értelmezési lehetőségeinek egyik kulcspontja lehet a Homage videó (2009), amiben Czene lassú kameramozgással örökíti meg és egyúttal tárja fel egyik súlyos örökségét, a nagyszülei (nagyapja Czene Béla, festő, 1911–1999) hagyatékát. Műteremlakást láthatunk egy élet alatt felhalmozott tárgyakkal, ahonnan már kimúlt az élet, de mementóként ott maradtak a nyomai. Másik videó filmjében (Átkelés, 2010) országhatár közeli helyszíneket, üres épületeket, a pusztulás nyomait örökíti meg. Ezáltal az időt (is) komoly tényezőként vonja be munkáiba, ugyanakkor a tér, a hely, ahol élni és emlékezni lehet (vagy ahol éppenséggel lehetetlen), szintén fontos elem Czene műveiben.

Festményei, amelyek már a diplomamunkája előtt is gyakran voltak részekre osztva egy felületen belül, több különálló képet tartalmaznak. Korábban festményt festménnyel, most pedig már egy képen belül fotót festménnyel párosít. A filmszerű képhasználatot nemcsak a videó művek, de egy konkrét film (Roman Polanski: Iszonyat) tizenkét képkockából álló átirata is hitelesíti.

Czene Márta: Fókusz 1., 2010, fotó és festmény

Czene vakrámára feszülő vásznain mint osztott képernyőkön saját vagy a modelljei történetei „elevenednek meg”. A képek, amelyek egy festményen belül egymás mellé kerülnek gondos mérlegelés eredményei, a festett rész többnyire egy saját emlékkép víziója, a vászonra nyomtatott fotó pedig az emlékek szándékolt kiegészítése. A kiegészítés talányos mikéntje ad ezeknek a kettős képeknek különös disszonanciát, mert ugyan bármilyen két kép már történetté áll össze, Czene művein ez az egymás mellé helyezés minden képpár esetén valami nagyon hasonló elemi érzetet hív elő. A félelmetes talán nem a legjobb szó erre, de a csendes, fojtogató feszültség legalábbis érezhető. A létrehozó részéről az eltitkolás kényszerűsége és a felfedni vágyás szükségessége egy olyan sűrített, enigmatikus világot tár a néző elé, ami által ki-ki a maga emlékeivel küszködhet, vagy csak csodálkozhat, hogy a művész küzdelmes múlt- és énfeltáró munkájában milyen egyszerű képekkel dolgozik.

Ugyanakkor Czene képei nemcsak egyszerűek, hanem gyakran sterilek is, az ábrázolt épületek terei csak ritkán mutatják az emberi jelenlét nyomait, belakhatatlannak tűnnek vagy árváknak, mint azok az élmények, amelyek fájdalmat okoztak egyszer a múltban. Amikor mégis látunk egy díványon ugráló kislányt, a kép másik felén egy női nyakra szorult selyemszalag közeli részletei hasítják fel egy gyerekkor illúzióit. Máskor fonnyadó céklák csíráznak egy állapotos, kuporgó női akt mellett, vagy üres lépcsőház, zárt és befüggönyözött ablak szegődik társul egy-egy arc részletéhez. Minden képen ott van az élet nyoma tökéletes festői kidolgozásban, ugyanakkor megelevenedik a másképp közölhetetlen hiány érzése is – minden visszavonhatatlan következményével együtt.

Inda Galéria

2010. december 16. – 2011. január 21.

Link: Inda Galéria

files/hirkepek/elmegy_a_vegsokig_1_0.jpg

Kiállítási enteriőr

Czene Márta: Mi van veled? 2010, Roman Polanski: Iszonyat

↑ fel

Artportal.hu

Aktuális menü

Baglyas Erika: Elmegy a végsőkig

kiállítások

hírek