Artportal.hu

Ha az olló használata egyszerűbbnek, könnyebbnek is tűnik az ecseténél, egy művészi értékű kollázs létrehozása éppoly adottságokat követel alkotójától, mint egy jó olajfestmény, pasztell vagy akvarell elkészítése.

Az idők során, a festés és a rajz mellett, önálló műfajjá vált kollázstechnikának magának is számtalan irányzata van, gondoljunk csak Tristan Tzara vagy Kurt Schwitters dadaista, Max Ernst vagy Bálint Endre szürrealista, Marcelle Cahn vagy Kassák Lajos konstruktivista vagy Vajda Lajos konstruktív-szürrealista kollázsaira. Miközben folytathatnánk a sort – Matisse-t, Picassót, Mirót is beleértve – megannyi nagy művésszel, akiknek életművében fontos szerepet játszik a kollázs, a köztudatban és a gyűjtők körében mégis csak másodlagos helyet foglal el. Talán ez is az oka annak, hogy a művészek ritkán vállalkoznak olyan kiállításra, ahol kizárólag kollázsaikat szerepeltetik. Ezt a kihívást vállalta fel a Brazíliából a közelmúltban hazatelepült festőművész, Klein Judith, amikor az idei Zsidó Nyári Fesztivál keretében a Kare Galériában megrendezett első magyarországi egyéni kiállításán csak kollázsokat mutat be, igaz, néhány pasztellel kevert munka kíséretében.

Ezeknek az alkotásoknak a jelenléte többet mutat annál, mint azt, hogy Klein Judith hagyományos technikákkal is dolgozó, „valódi” festő. Az olyan, városi építményeket sajátos látásmóddal ábrázoló kép, mint például a Jeruzsálem vagy a Favela, egyrészt magán viseli a művész építészi képzettségének nyomát, másrészt (és a kiállítás szempontjából ez a leglényegesebb) mintegy útmutatóul szolgál annak megértéséhez, hogyan alakultak ki ezek a mértani alapformákból épülő, két nagyobb csoportba sorolható kollázsok.
A szögletes elemekből létrehozott kompozíciók óhatatlanul Paul Klee mágikus négyzet-sorozatát és ehhez fűződő szavait juttatják eszünkbe: „Egyszer a világot szőnyegszerű színcsodának láttam, a legmeglepőbb ellentéteket egy harmóniában feloldva”. Míg azonban Klee-nél a négyzetek architekturális struktúrákká állnak össze, addig Klein Judithnál ez éppen fordítva történik: nála az épületek felismerhetetlenségig apró részecskékre hullanak, majd újrarendeződnek, és ritmikus kompozíciókban egyesülnek.

Klein Judith szereti az ellentéteket, ellenpontokat, mind képi, mind pedig gondolati síkon. A hideg és meleg színek, a fény vibrálása és tompasága, a felület kimagasodó és bemélyedő pontjai, az alkotóelemek méretkülönbsége nem az ellentétek éles szembeállításként jelenik meg a képein, hanem a végletek, mintegy a szélsőségek, megdönthetetlen igazságok tagadásaként, fokozatos átmenettel, egymással érintkezésbe kerülve. Mint ahogy a kollázstechnikából adódó korlátlan szabadság és a fegyelmezett rend is harmóniában él együtt Klein Judith különös, a látható valóságon túli, meseszerű atmoszférát teremtő képein.
A Bubbles-sorozat megannyi gömbjének élénk színvilága, légies könnyedsége távolról sem enged következtetni arra, hogy egy olyan művész munkáit látjuk magunk előtt, aki koncentrációs táborban született és tízéves korára már négy ország lakója volt. Klein Judith választott hazája végül Brazília lett, és szociológiai képzettsége mellett a Sao Paulo-i Képzőművészeti Főiskolán és a campinasi egyetem építészeti szakán szerzett diplomát. Az 1980 óta rendszeresen kiállító festőnőnek, aki több elismerés mellett elnyerte a legutóbbi cannes-i Salon International Cannes-Azur nagydíját is, Brazília több nagyvárosán kívül Buenos Airesben, Párizsban és New Yorkban volt már önálló kiállítása. A szülök hazájába visszatelepült, pályája újabb szakaszához érkezett Klein Judith budapesti bemutatkozása nyitánya lehet munkássága alaposabb hazai megismerésének.

KARE Galéria – Lakberendezési üzlet
2010. augusztus 26. – 2010. szeptember 6.