partnereink
Dávid Ferenc: Hozzászólás Sisa József Homlokzatból – kulissza c. írásához (Vélemények a Szépművészeti Múzeum átépítéséről IV.)
2010. 3. 13.
Sisa József arra hívja fel olvasóit, hogy tiltakozzanak a Szépművészeti
Múzeum tervezett bővítésének két fontos részlete ellen: a múzeum és a
Dózsa György út sarkán tervezett új bejárati épület és a múzeum
főlépcsőjébe vágandó lépcső ellen. Véleménye a Hősök tere és a
Szépművészeti Múzeum kompozíciójának védelmét szolgálja, de nem
értékelhető a tervezett földalatti építmény céljának és a projekt
finanszírozási módjának ismerete híján.
Az építmény ugyanis a múzeum bővítését a Hősök terére érkező vendégek-turisták kiszolgálásával kapcsolja össze. Felső szintje a múzeum előcsarnoka és pénztára, s ezen felül tartalmazza mindazokat a múzeumi szolgáltatásokat – könyvesboltot, előadótermet, a múzeumpedagógia helyiségeit és kávézót-éttermet – amelyek a pénztár előtt, azaz a múzeum nyitvatartásától függetlenül üzemelnek majd. Ezeket a Hősök tere minden vendége használhatja majd. (Az alsó, azaz a -2. szint egyetlen hatalmas terem, a múzeum jövendő változó kiállításainak befogadására épül.)
Az új, földalatti épület megépítése Európai Uniós projekt, elkészülését kilencven százalékban az Unió finanszírozza, amely a turizmus bővítését támogatja, a múzeumépületek építését és rekonstrukcióját azonban nem: azt az egyes tagállamok feladatának tartja. Ez a konstrukció magyarázza meg azt, hogy az építmény bejárata miért nyílik a Hősök teréről, s miért nem a Szépművészeti Múzeum előcsarnokából.
Az új bejáratból, a múzeumi előcsarnok, ruhatár és pénztár új elhelyezéséből következik, hogy a főlépcső nem működik majd főbejáratként, csak alkalmilag, de működik kijáratként a régi épület előcsarnoka felől, s kijáratként a földalatti előcsarnokból, a lépcső egy szakaszának irányváltoztatásával, alulról fölfelé vezető karjának kialakításával.
Sisa József, Karácsony Tamás és e sorok írója tehát egyetért: a főlépcső rendszeres használata fontosabb, mint a belevágott nyílás esztétikai megjelenése: az a cél, hogy a lépcső, a portikusz és a főbejárat, Schikedanz kompozíciójának e fontos része ne váljék kulisszává. Az nem biztos, hogy egyetértünk tehát abban is, hogy az építészeti alkotások fennmaradásának feltétele, hogy érintsék őket, igazítsák hozzá a koronként változó követelményekhez. Az építészeti gesztus itt – s ez a magam véleménye – nem erőszakos, hanem tapintatos, nem a lépcső egy szakaszának lebontása, s nem belevágott űr, hanem a lépcső egy szakaszának bebillentése, jól elhelyezett és arányos.
Az új bejárati építmény helye meghívásos tervpályázat fontos résztémája volt. A pályázatról, benne a lejárat helyéről és földfeletti megjelenéséről hét neves építész alkotott – egymástól eltérő – véleményt. (Ezek, s a bíráló bizottság róluk alkotott véleménye látható és olvasható az interneten, az Építészfórum http://epiteszforum.hu/node/8967 oldalain, s nyomtatásban a MúzeumCafé 14. számában.)
A pályázati tervek elemezték a föltett kérdést, s válaszaik összehasonlításából kiderült, hogy az egyszerűen földbe dugott lejáró érthetetlen, a térkompozícióban zavaró és az építmény jelentőségéhez méltatlan megoldás, s kiderült az is, hogy a térszint fölé emelkedő épületrésznek a Dózsa György út sarkán, a képtár visszahúzott tömbjével egyvonalban van a helye. Ez a hely az Andrássy útról a térre belépőnek közvetlenül érzékelhető, s még innen van a Hősök tere két épületének és a félkörös lezárású emlékműnek az erőterén.
A bejárati épület engedélyezett tervének képe csak kevés helyen látható, mert az sokáig alakult. Egyik képét Sisa József felhívásának élén láthatni. A kis épület két liftet és a mélybe vezető háromkarú lépcsőt foglal magába, a tér közép felé forduló nagyjából L alakú alaprajzon emelkedik, amelynek két szárát a várakozók helyét fedő tetőcske köti össze. Nyitott tömb, kevés zárt felülettel, tartózkodó leginkább konstruktívnak nevezhető részletformákkal. Szándéka szerint párbeszédet folytat a Schikedanz-Herzog homlokzattal.
Összefoglalóan: a nyolcezer négyzetméternyi múzeumbővítmény, benne a változó kiállítások ezerkétszáz négyzetméteres termével a múzeum a Hősök tere látogatói számára nagy nyereség, építészeti megformálása, amelynek itt legfontosabb vonásairól nem esett szó kiváló, a múzeum főlépcsőjén alkalmazott módosítása indokolt és szépen formált, bejárati épülete a Hősök tere kompozíciójához és a múzeum épületéhez viszonyítva jó helyen van, tömege nem zavaró, s bízhatni abban, hogy részletei, amelyek a kiviteli terv készítése során még alakulnak, éppoly jók lesznek, mint a földbe helyezett, s a térre-épületre kitekintő ház más részei.
a szerző művészettörténész, a terveket elbíráló grémium egyik tagja
Szerkesztőségünk várja a szakmai hozzászólásokat a témához az info@artportal.hu email-címre
Az új, földalatti épület megépítése Európai Uniós projekt, elkészülését kilencven százalékban az Unió finanszírozza, amely a turizmus bővítését támogatja, a múzeumépületek építését és rekonstrukcióját azonban nem: azt az egyes tagállamok feladatának tartja. Ez a konstrukció magyarázza meg azt, hogy az építmény bejárata miért nyílik a Hősök teréről, s miért nem a Szépművészeti Múzeum előcsarnokából.
Az új bejáratból, a múzeumi előcsarnok, ruhatár és pénztár új elhelyezéséből következik, hogy a főlépcső nem működik majd főbejáratként, csak alkalmilag, de működik kijáratként a régi épület előcsarnoka felől, s kijáratként a földalatti előcsarnokból, a lépcső egy szakaszának irányváltoztatásával, alulról fölfelé vezető karjának kialakításával.
Sisa József, Karácsony Tamás és e sorok írója tehát egyetért: a főlépcső rendszeres használata fontosabb, mint a belevágott nyílás esztétikai megjelenése: az a cél, hogy a lépcső, a portikusz és a főbejárat, Schikedanz kompozíciójának e fontos része ne váljék kulisszává. Az nem biztos, hogy egyetértünk tehát abban is, hogy az építészeti alkotások fennmaradásának feltétele, hogy érintsék őket, igazítsák hozzá a koronként változó követelményekhez. Az építészeti gesztus itt – s ez a magam véleménye – nem erőszakos, hanem tapintatos, nem a lépcső egy szakaszának lebontása, s nem belevágott űr, hanem a lépcső egy szakaszának bebillentése, jól elhelyezett és arányos.
Az új bejárati építmény helye meghívásos tervpályázat fontos résztémája volt. A pályázatról, benne a lejárat helyéről és földfeletti megjelenéséről hét neves építész alkotott – egymástól eltérő – véleményt. (Ezek, s a bíráló bizottság róluk alkotott véleménye látható és olvasható az interneten, az Építészfórum http://epiteszforum.hu/node/8967 oldalain, s nyomtatásban a MúzeumCafé 14. számában.)
A pályázati tervek elemezték a föltett kérdést, s válaszaik összehasonlításából kiderült, hogy az egyszerűen földbe dugott lejáró érthetetlen, a térkompozícióban zavaró és az építmény jelentőségéhez méltatlan megoldás, s kiderült az is, hogy a térszint fölé emelkedő épületrésznek a Dózsa György út sarkán, a képtár visszahúzott tömbjével egyvonalban van a helye. Ez a hely az Andrássy útról a térre belépőnek közvetlenül érzékelhető, s még innen van a Hősök tere két épületének és a félkörös lezárású emlékműnek az erőterén.
A bejárati épület engedélyezett tervének képe csak kevés helyen látható, mert az sokáig alakult. Egyik képét Sisa József felhívásának élén láthatni. A kis épület két liftet és a mélybe vezető háromkarú lépcsőt foglal magába, a tér közép felé forduló nagyjából L alakú alaprajzon emelkedik, amelynek két szárát a várakozók helyét fedő tetőcske köti össze. Nyitott tömb, kevés zárt felülettel, tartózkodó leginkább konstruktívnak nevezhető részletformákkal. Szándéka szerint párbeszédet folytat a Schikedanz-Herzog homlokzattal.
Összefoglalóan: a nyolcezer négyzetméternyi múzeumbővítmény, benne a változó kiállítások ezerkétszáz négyzetméteres termével a múzeum a Hősök tere látogatói számára nagy nyereség, építészeti megformálása, amelynek itt legfontosabb vonásairól nem esett szó kiváló, a múzeum főlépcsőjén alkalmazott módosítása indokolt és szépen formált, bejárati épülete a Hősök tere kompozíciójához és a múzeum épületéhez viszonyítva jó helyen van, tömege nem zavaró, s bízhatni abban, hogy részletei, amelyek a kiviteli terv készítése során még alakulnak, éppoly jók lesznek, mint a földbe helyezett, s a térre-épületre kitekintő ház más részei.
a szerző művészettörténész, a terveket elbíráló grémium egyik tagja
Szerkesztőségünk várja a szakmai hozzászólásokat a témához az info@artportal.hu email-címre
Dávid Ferenc
A Szépművészeti Múzeum új bejáratának látványterve
©Karácsony Tamás
©Szépművészeti Múzeum
©Karácsony Tamás
©Szépművészeti Múzeum