Artportal.hu

A tárlat elsősorban a magyar művészek Bauhausban játszott fontos szerepére fókuszál, ám mind a kiállításon, mind a katalógusban helyet kaptak az iskola vezéralakjainak munkái is. Közismert, hogy a weimari iskolában több pécsi művész (például Breuer Marcell, Forbát Alfréd, Weininger Andor, Molnár Farkas, Stefán Henrik és Johan Hugó) is tanult, illetve oktatott. De a Bauhaus önmagában is érdekes, hiszen egy olyan szabad szellemiségű, korra, nemre, vallásra való tekintet nélkül befogadó és a későbbi korokban is meghatározó szemléletű intézmény volt, mely az első világháború utáni forrongó és sebesen változó világban jött létre.

A Bauhaus a weimari Iparművészeti Iskola és az egykori nagyhercegi Képzőművészeti Akadémia egyesüléséből jött létre 1919-ben. Henry van de Velde az általa irányított Iparművészeti Iskola új vezetőjének Walter Gropiust ajánlotta. Gropius a forradalmi ideológiák és az avantgárd irányzatokra jellemző módon írta meg az iskola kiáltványát. A manifesztum legfőbb vezérelve egy olyan művészeti szemlélet kialakítása volt, mely a kézművességre épül, de meg is újítja a hagyományos kézművességet. A művészek együttműködésén alapuló műhelyiskolában fontos hangsúlyt kapott a gyakorlati tapasztalat megszerzése. A dekorativitás helyett a használati tárgyak funkcionalitását, az új mechanizmusokat és az új anyagokkal való kísérletezést tekintették a legfőbb célnak.
Az 1920-as, weimari években a tantervben hangsúlyt a szabványosítás, a tipizálás és a szériás előállítás kapott. Ezekben az években az itt tanuló növendékek az első félévben egy alapozó, úgynevezett Vorkurs szemesztert végeztek, majd három éven keresztül sajátították el a szükséges ismereteket. A műhelyekben párhuzamosan egy művész és egy mester oktatott, mindaddig, míg a hajdani növendékek – akik már képesek voltak a két tanári attitűd szintetizálására – át nem vették az oktatást. A Bauhausban töltött iskolai évek a növendékek számára nem csak tanulást, hanem életformát is jelentettek. A közösségi élet szabadsága, játékossága és demokratikussága némiképp ellentétben állt a művészi látásmód merevebb, ridegebb szigorúságával.

1921-től az iskola utópikus és romantikus szellemisége kissé háttérbe szorult, hogy a korszakban fontos társadalmi szükségletek kerülhessenek előtérbe. 1925-ben Walter Gropius politikai nyomás miatt az iskolát Dessauba helyezte át. 1928-ban az iskolából kivált Gropius, majd Moholy-Nagy László, Herbert Bayer és Breuer Marcell is távozott. 1932-ben a nemzeti szocialista támadások miatt az iskola Berlin külvárosába kényszerült, majd 1933-ban végérvényesen bezárta kapuit.
A pécsi tárlaton, mind a konstruktív szellemben készült alkotások, melyek ötvözik a művészi látásmódot a természetes, ergonómiai emberi igényekkel, mind a Bauhaus iskolában töltött vidám élet dokumentumai jelen vannak. Az emblematikus személyek alkotásai – úgy, mint Moholy-Nagy László fotogrammjai, fotói, festményei és grafikai, Breuer Marcell bútortervei, Weininger Andor színházi díszlettervei, Molnár Farkas budapesti villái, Bortnyik Sándor festményei, Berger Otti textilmunkái – mellett a közönség számára kevésbé ismert hallgatók munkái is láthatók. A kiállítást megelőző hosszas kutatómunka eredményeképp jelent meg a tárlat vaskos katalógusa is, mely bőséges képanyagával, tanulmányaival, cikkeivel és a Bauhaus magyar szereplőinek életrajzaival szintén hiánypótló kiadványnak bizonyul.      

A kiállítás weboldala: http://bauhaus.jpm.hu/

Janus Pannonius Múzeum
2010. augusztus 15. – 2010. október 24.