Artportal.hu

Manapság az emberek vizuális terheltsége óriási méreteket öltött. Az utcákat reklámok, hirdetések, óriásplakátok áradata lepi el. Színek, betűk, formák mosódnak össze bennünk, amikor közlekedünk, vagy épp kinézünk ablakainkon. A képek értelmezéséhez gondolkodni egyáltalán nem szükséges, hiszen az „ütős” plakátok leplezetlenül sulykolják belénk az információt: ezt vedd meg, ezt válaszd, erre szavazz! A plakátok reklámoznak, hirdetnek, és vásárlásra ösztökélnek, de mindezt milyen formában teszik?

A mai, változatos esztétikai minőségű, de szinte teljes mértékben áruközpontú plakátok néhány évtizeddel ezelőtt még az alkalmazott grafika csúcsának minősültek. A litográfia és a különböző sokszorosító technikák tökéletesítésével és elterjedésével a művészi célokat előtérbe helyező első nyomatok 18–19. században jelentek meg. Az olcsó technikai megoldás azonban a nagyfokú publicitás lehetőségét kínálta a kereskedők és cégvezetők számára, ezért hamarosan megkezdődött a művészi értékek híján lévő plakátok tömeges elterjedése és a plakátművészet háttérbe szorulása.

Bizonyos országokban, mint például Lengyelországban, a plakátművészetnek napjainkban is tartó nagy hagyománya van. Az első plakátok az 1950-es években készültek, amikor is a külföldről – főképp a nyugati országokból – érkező filmekhez nem kaptak plakátokat, ezért maguknak kellett elkészíteni azokat. A rendszerváltás után a mozifilmekkel együtt megjelentek a filmek saját plakátjai, ezért ekkortól a művészek főképp színházi előadásokhoz, kiállításokhoz készítenek plakátokat.

A Lengyel Intézetben a plakátművészet hagyományának ápolása érdekében számos kiállítást rendeztek már, jelenleg két krakkói kortárs művész, Mieczysław Górowski és Władysław Pluta munkáiból nyílt reprezentatív tárlat az intézet kiállítótermében. A különböző stílusban alkotó két mester a Krakkói Képzőművészeti Akadémia Vizuális Kommunikáció Tanszékén tanít.     

Mieczysław Górowski az Ipari Formatervezés Tanszék Alternatív Tervezés Intézetének vezetője, számos országban – Kanadában, Chilében, Franciaországban, Japánban – tartott egyetemi előadásokat. Számos kitüntetés és nemzetközi plakátpályázat díjazottja. A kiállításon látható plakátjain az absztrakt figurális ábrázolások – a szövegnek mintegy teljesen mellékes szerepet tulajdonítva –, kézírással párosulnak. A meleg, barátságos tónusok alkalmazása mellett a plakátok egyike sem feszültségmentes. A plakátból kilépő, azt elhagyó vagy az onnan kitekintő, ránk néző figurák mind továbbgondolásra serkentik a nézőt. Górowski munkáiban a figyelemfelkeltés hangsúlya a sejtelmes ábrázolásokban keresendő.     

Władysław Pluta szintén a krakkói egyetemen tanít, az Ipari Formatervezés Tanszék Vizuális Kommunkiáció Intézetének vezetője. Hasonlóan Górowski-hoz számos művészeti oktatási intézményben oktatott már, többek között Chilében, Csehországban, Franciaországban, Kanadában, Nagy-Britanniában, Szlovákiában, Szlovéniában, és Olaszországban. Grafikai és plakát biennálék rendszeres díjazottja. Munkái letisztultak, konstruktívak, plakátjai fókuszában a tipográfia változatos alkalmazási lehetőségei állnak. A betűkkel való játékosságot az erős kék, sárga, piros vagy épp a fekete-fehér színek használata teszik teljessé.  

A két művész kiállításának létrejötte Krzysztof Dydo tanár, műgyűjtő és kiállítás-szervező tevékenységének is köszönhető, akinek gyűjteményében többségében lengyel, de a világ különböző tájairól gyűjtött plakátok egyaránt megtalálhatók. A Dido által kedvelt és ezzel együtt felkarolt művészeti ág így méltón képviselheti magát, ám a két művész kiállítása egy szomorú tényről is tanúbizonyságot tesz, mégpedig arról hogy az alkalmazott művészetek e nagy múltú, hagyományokkal rendelkező műfaja mára az utca helyett a kiállítóterekbe került. A plakát mely egykor a művészi kifejezés, a gondolatok képviselőjeként állt az utca embere előtt, mára üveglapok alatt a falakon lógva láthatók. Talán az utca, mely ma csupán vizuális szennyezést rejteget, egyszer visszafogadja a Mieczysław Górowski és Władysław Pluta által képviselt műfaj szellemiségét.
Lengyel Intézet – Budapest
2010. január 29. - március 20.

http://www.polinst.hu/