Artportal.hu

Részletes értékelésbe nem szándékom menni, hiszen az aukció előtt és utána is többen, több helyen, korrektül megtették ezt. Ami viszont izgalmas, az az, hogy valami mégiscsak motoszkál a felszín alatt – és ez a valami a műkereskedelmi piac éledezését jelzi. A műpiaci barométer az aukció első felében szép kilátásokat jelzett. Úgy pörgött minden, mint a régi szép időkben a válság előtt. Jöttek a művek, jöttek a licitek, ment minden, mint a karikacsapás. Az aukció második része azonban egy kicsit lelassult. Éledezés tehát van, de még nincs minden rendben.

Több korábbi beszélgetésben hallottam olyan felvetéseket, hogy a Kieselbach Galéria távolmaradása a megszokott aukciók sorából, megerősítette a Belvedere vagy az Abigail pozícióit, vagyis átrendeződni látszik az aukciós piac: talán nem akkorák már a távolságok, mint régebben érzékelni lehetett. Nos, érzése lehet az embernek, de engem a számok sokkal hitelesebben orientálnak, ezért elővettem korábbi és mai aukciós összesítéseket. Roppant tanulságos!

Virág Judit	Összkikiáltási ár (Ft)	Összleütési ár (Ft)	Licitindex (%)
2008 tél	799,420,000	1,071,150,000	134
2009 tavasz	310,280,000	454,110,000	146
2009 ősz	240,430,000	296,510,000	124
2009 tél	383,260,000	485,410,000	127
2010 tavasz	312,110,000	395,350,000	127

A Virág Judit Galéria aukcióinál jól látható a 2008 és 2009 közötti vízválasztó. A válság hatására óvatosabbra és minőségibbre vette a ház a kínálatot. A licitindex (a kikiáltási ár hányszorosa a leütési ár) azt mutatja, hogy aki későn ébredt, az még 2009 tavaszán próbált elspájzolni valamit, de azóta szépen beállt a piac egy 124-127%-os licitindexre. (Ez mellesleg a nemzetközi aukciós trendekhez is sokkal jobban igazodik, mint a korábbi túlfűtött hazai, akár 180%-ig felkúszó érték.)

Ez a mai állapot azt jelzi, hogy a szakértők is stabilan áraznak és a piac is higgadtan reagál. A valóban jó művekre valóban jó licitek érkeznek, a kevésbé jelentős munkákra pedig alig mozdul rá a gyűjtő. Ne tévesszen meg senkit, hogy a 2009-es év kalapács-árai a milliárd körül mozognak. Abban az időben az aukciókon még a megszokott tételszám a 200–250 körüli volt, ma pedig a 150 körüli tételszámok a jellemzőbbek! A 100 tétellel kevesebb mű azonban nem arányos az összkikiáltási ár megfeleződésével, tehát ezt is vegyük figyelembe! Azaz sok jó mű távol marad az aukciósházaktól a mai bizonytalanabb licitemelkedéseket látva. A fentiek ellenére a válogatottabb anyag és szerényebb tételszám az egyik „jó” hozadéka a válságnak.

Visszatérve a kiinduló okfejtéshez. Nézzük meg a Belvedere hasonló számait egy jól sikerült aukció, a 2010. májusi után:

Belvedere 2010 (május)

170,200,000

173,538,000

102

Ezek alapján azért nem merném azt a következtetést levonni, hogy kialakult egy jelentős kiegyenlítődés az aukciós piacon. Még ha mérséklődött is a mennyiségi különbség számszerűen, a licitindex és a művek összértékét jelző számok továbbra is jelentős különbségeket mutatnak. Itt a jól látható eltérés az érzés és a pontos, számokban is kifejezhető tények között!

Az persze igaz lehet, hogy a Belvedere is kialakította a maga közönségét, és stabilan kiharcolta a maga piaci szeletét az aukciós tortából. Ez időben tényleg egybeesik a válság alatti szerény átrendeződésekkel. Mielőtt azonban az egész magyar aukciós piacról bármi elhamarkodott következtetést vonnánk le, várjuk meg a tavaszi aukciós szezon végét. Az minden esetre jó hír, hogy az artprice.com nemzetközi bizalmi indexe 26,5 %-on áll és hónapok óta tart ez a pozitív tendencia.