Artportal.hu

A tárlat láttán viszont kevésbé Európa, mint inkább Szentendre szelleme juthat a látogató eszébe: hogyan élt tovább a háború után Vajda Lajos hatása, hogyan jelennek meg a '30-as évek végén megtalált és használt motívumok. A kiállítás annyiban köthető a címadó mozgalomhoz, hogy megpróbálja meghatározni az Európai Iskola főművét, ha volt vagy (a tudomány jelen állása szerint) van ilyen, illetve megkeresi a kapcsolódási pontokat a Haluskai-tanya művészkolóniája és a Pán Imre, Mezei Árpád, Gegesi Kiss Pál által alapított csoport között. Ez utóbbi lényegesen könnyebb feladat, hiszen az Iskola alapját a Vajda-kör, illetve az ezzel részben átfedésben lévő Szocialista Képzőművészek csoportja hozta létre, így lehetetlen lett volna Szentendrének nem bekerülnie az Európai Iskola életébe.

A kiállított képeken akár meg is számolhatnánk, hogy hány templomtorony, kapu, ablakrács és egyéb motívum jelenik meg Vajda és Korniss egykori gyűjtőkörútjairól – bizony szép szám jönne ki! Az Iskola oeuvre-je ennél szélesebb, de betudhatjuk mindezt Erdész lokálpatriotizmusának, és ezzel nincs is baj.Ami a főművet illeti, Erdész László egyértelműen Korniss Dezső Tücsöklakodalmát tekinti annak. Mondhatni „kurátori” tevékenységének lényege volt a Ferenczy Múzeumtól kölcsönkapni a számtalanszor reprodukált, annál kevesebbszer látható monumentális olajképet. A szakirodalom általában a mű drámaiságát emeli ki, például Korniss háborús élményét, amikor a csatamezőn a holttestek között életre kel az állatvilág, átveszi a hatalmat az ember fölött és győzedelmes násztáncba kezd. A monográfus Hegyi Lóránt annak idején, és Erdész is napjainkban összefoglaló jellegű munkának tartja, mind Korniss életművében, mind az Európai Iskola történetében, legfeljebb egyikük a feszültséget, másikuk a játékosságot és a humánumot szereti látni benne. Az biztos, hogy a csoport tagjainak kevés lehetőség jutott monumentális művet alkotni, Kornissnak sikerült.

A másik megtalált főmű Vajda Júlia Szentendréje, véletlenül (vagy nem véletlenül) a Tücsöklakodalomhoz hasonló vidáman izzó színvilággal. Ismert alkotásról van szó, hiszen címlapján reprodukálta György Péter és Pataki Gábor Európai Iskola-kötete, szokás Vajda Júlia életművének fődarabjaként is emlegetni. A kép építkezése még Vajda Lajos konstrukcióit idézi, az élénk színvariáció már az elszakadás, az önállósodás jele. Ugyanez érződik az 1949-es Táncoló figurák-sorozat darabjain – majd a remény kihalásával és a csoport feloszlásával a színek is szürkülni kezdenek.A rövid életű, de annál nagyobb hatással bíró csoportok problémája, hogy mennyit ront vagy javít a kapcsolódó művészekről alkotott összképen, ha csak az adott évek tevékenységét vesszük számba. Ahogy a Nyolcak, úgy az Európai Iskola esetében is nehéz reprodukálni csak annak a néhány évnek a termését, és egyáltalán nem biztos, hogy a mozgalom minden egyes művészét ereje teljében találta. Egy magángaléria pedig apparátussal sem rendelkezik, hogy felkutassa és kiállítsa éppen a csoport működése során keletkezett alkotásokat.Az Erdész Galéria Korniss és Vajda Júlia említett műveivel, valamint néhány dokumentummal (az Európai Iskola Könyvtárának füzetei, nyomtatvány az alapítók hitvallásával stb.) megkísérelte felidézni a háborús romokon – optimizmussal tele – született művészkör tevékenységét. Ám a kiállított képek nagy része előzmény vagy utóélet, Vajda Lajos Folyondárjával és Maszkjával, illetve Bálint Endre, Jakovits József, Barcsay Jenő, Zemplényi Magda, Gyarmathy Tihamér '50-es és '60-as évekbeli munkáival. Így viszont már nem is a valóságtól elrugaszkodott címadás az „Európai Szellem”, hiszen nem kétséges, hogy ezeknek a többnyire belső emigrációban született képeknek sokkal több közük volt Európához, mint az időszak hivatalos művészetének.
Erdész Galéria
2011. március 4. – 2011. április 4.