Artportal.hu

Fédor Löwenstein. Kompozíció (részlet), 1939 (fotó: artinfo) | © Centre Pompidou

Ahogy a kutatók egyre mélyebbre ásnak a francia intézmények múlt századi történetében, egyre több és több vita merül fel a második világháborús német megszállás alatti időszakot illetően. A háború alatt ugyanis több ezer műalkotás áramlott át a korábbi Musée du Jeu de Paume-on, miután azokat a Gestapo és egyéb reakciós szervek segítségével elkobozták zsidó műkereskedőktől. Mára kiderült, hogy így került a Pompidou Központ birtokába többek között Fédor Löwenstein három festménye is.

A Rue89 értesülései szerint a Pompidou Központ képviselői elismerték, hogy a Nyárfák (Les Peupliers), a Fák (Arbres) és a Kompozíció (Composition) című művek eredetileg a náci zsákmány részét képezték. A felfedezés Alain Prévet, a Francia Nemzeti Múzeum Archívumának vezetőjéhez és Thierry Bajou, a Francia Múzeumok Nemzeti Örökségvédelmének elnökéhez köthető, akik Rose Valland, a Jeu De Paume munkatársának felbecsülhetetlen értékű archív anyagát kutatva leltek rá az információra. Valland egymaga végigkövette a náci megszállás alatt elkövetett bűntetteket, feljegyzéseinek eredményeként több műalkotás is visszakerült a jogos tulajdonosához.  

A megszállás alatt Hitler és Göring kiválasztották a nekik tetsző műveket, és elküldték őket Németországba. Ezek közül néhány alkotás a vezetők személyes kollekciójába került, vagy a magas beosztású tisztek ajándékaként teljesítette be számítását, míg a többit a feketepiacon értékesítették. Valland lejegyezte, hogy 1942-ben azok a művek, amik nem feleltek meg a Harmadik Birodalom esztétikai nívójának, egy külön szekcióba, az úgynevezett Mártírok Termébe lettek átszállítva. A francia művészettörténész Löwenstein öt munkáját is felfedezte az elrejtett gyűjteményben.

A felszabadulást követően a Rosenberg Reichleiter Munkacsoport (Einsatzstab Reichleiter Rosenberg),ami a „degenerált”, zsidó-befolyásolt” műalkotások elkobzásáért felelt, egy nagyobb mennyiségű fotó negatívumot hagyott hátra a Mártírok Terméről. Prévet és Bajou digitalizálták és felnagyították a képeket, majd összevetették az eredményt Valland leltárával. Ez a módszer lehetővé tette mintegy hatvan kép azonosítását, köztük Löwenstein munkáival. Amikor betáplálták a művész nevét a Pompidou Központ adattárába, három kép is előbukkant, melyeket látszólag egy titokzatos felajánló adományozott az intézménynek 1973-ban.

A központtal együttműködve a csapat felfedezte, hogy a múzeum vezetősége – miután képtelen volt elszámolni Löwenstein képeinek száramzásával – egyszerűen ajándékként regisztrálta őket az adatbázisában. A leltár mára felülbírálásra került, és a képek jelenleg a Musées Nationaux Récupération projektjének lopott műalkotásokat jegyző listáján szerepelnek. A következő lépés a jogos tulajdonosok felderítése lesz.

Ez a kárpótlási ügy távolról sem az első az európai múzeumok történetében. Múlt áprilisban a salzburgi Modern Múzeum kénytelen volt visszaszolgáltatni Gustave Klimt Litzlberg am Attersee című munkáját, amit a nácik Amalie Redlich műgyűjtőtől loptak el, aki később egy lengyel gettóban lelte halálát. Az egyedüli örököse azóta eladta a képet a Sotheby's novemberi aukcióján - 40, 4 milló dollárért. Októberben egy dél-német kaszinó jutatta vissza az ifjabb Juraen Pool egy alkotását annak a három egyetemnek, melyek Max Stern műkereskedő javainak kedvezményezetteiként vannak nyilvántartva. Az egyetemi vezetőség végül úgy határozott, hogy az Amszterdam Múzeumnak ajándékozza a művet.

Szintén az elmúlt hónapokban jutott a zürichi Kunsthaus tudomására, hogy Albert von Keller Madame Le Suire című alkotása is a nácik fosztogatásának következményeként került hozzájuk. Az örökös viszont úgy döntött, hogy felajánlja a múzeumnak a képet egy feltétellel: a mű alatti feliratnak az alábbi információkat kell tartalmaznia: A nácik által eltulajdonítva Alfred Sommerguth-tól 1939-ben. Az örökös és Mrs. Hannelore Müller ajándéka, 2010.