Artportal.hu

Kék monokróm festményei a minimalizmus alapműveinek számítanak. Más munkáit a konceptuális művészet, a performansz és a body art előfutáraiként határozza meg a művészettörténet. Nevéhez fűződik a művészet anyagtalanítása is: gyűjtőknek „láthatatlan képi érzékenységet”, más szóval semmit adott el, a kapott pénzből aranyfüstöt vásárolt, amit darabokra szaggatva a Szajnába dobott, az akciót fényképész dokumentálta. Ő volt az első művész, aki galériát műalkotásként állított ki. 1959-ben előadást tartott a Sorbonne egyetemen A művészet evolúciója az anyagtalanság felé címmel. Közismert az 1960-ban készült, A semmibe című fénykép, amelyen Klein műugró stílusban egy tetőről veti magát a mélybe.

Külseje és viselkedése egyaránt a filmsztárokat idézte. Imádta a nyilvánosságot, a fényképezőgépek vakuinak villanását, szerette magát a bulvársajtóban viszontlátni. Szenvedélyes öltözködő volt, ruhatára szobákat töltött meg. Csatlakozott Szent Sebestyén rendjéhez, esküvőjén a rend díszegyenruháját viselte: köpenyt, máltai keresztet és a tengerész admirálisok tollas kalapját. Pályája mindössze hét évig tartott. 34 éves korában, szívrohamban halt meg. Halála óta könyvek, tanulmányok százai íródtak művészetéről.

Az amerikai főváros egyik, a legkifinomultabb ízlésű műélvezőket kiszolgáló kulturális intézményében, a Hirshhorn Museum and Sculpture Gardenben Yves Klein: With the Void, Full Powers címmel rendezett retrospektív kiállítása méltó a közel fél évszázada halott művészhez. Minimalista, tiszta, koncentrált és elegáns. A művek levegősen elhelyezve követik egymást a múzeum második emeleti galériáinak körében. A kurátorok engedték a műveket és a művészt beszélni. Alig vannak magyarázó szövegek. A falakon olvasható szavak Yves Klein sajátjai. Az első teremben az üres galériát (Galerie Iris Clert, Párizs) műalkotásként bemutató kiállításról 1958-ban készült A semmi című 3 perces dokumentumfilm pereg végtelenítve. A galéria bejáratát kék bársony borítja, mintha államfők látogatását várnák. Belül a frakkba öltözött, fehér nyakkendőt viselő Klein kalauzolja a kamerát, elegáns gesztusokkal láthatatlan képeket mutat az üres falakon. Arcán finom mosoly, egyszerre tűnik mágusnak és főpincérnek.

A retrospektív kiállítás címe – A semmivel, teljes gázzal – Albert Camus szövege, amelyet az üres galéria kiállított vendégkönyvébe írt az eredeti esemény idején. A kiállított művek pontosan érzékeltetik Klein művészi „javaslatainak” – ahogy ideáit szerette hívni – léptékét. A kiállított művek sorának végén vibráló rajzok illusztrálják „levegő-architektúráját”, a tűzből és vízből alkotott falakat, a csapadékot elfújó erős légáramlás-tetőt, az édeni környezetet, ahol az emberek meztelenül sétálhatnak. Láthatjuk persze Klein híres kék monokróm festményeit is. A festő szülőktől származó művész figuratív absztrakt művek festésével kezdte pályáját. Megkapó élményt ad egyik első, 1954-ben született vízfestménye: három színes négyszög – sárga, vörös és zöld – csoportosul színpadszerű térben, mint a színészek egy színdarabban.

Láthatjuk a monokróm festmények evolúcióját is, ahogy elfogynak a kezdetben alkalmazott színek és megjelenik a speciális kék. Klein tengeri szivaccsal festett, amelynek lenyomata pointilista hatást kelt. A legnagyobb méretű kék monokróm képet kőből és drótból készített piedesztálokra helyezett szivacsok fogják közre. A kék festékpettyek mintha kisugároznának a festmény körüli térbe, nyilvánvalóvá téve a látszólagos lazaság mögé rejtett mesteri technikai tudást. Ezek a képek voltak az első nem-referenciális festmények a nyugati művészetben, az elsők, amelyek a tradicionális absztrakció mögé jutottak és csupán önmagukat jelentő objektek lettek. A festmények közé installálva szkeccsek, fényképek, a művész levelei és kéziratainak lapjai. Yves Klein volt az egyik első művész, aki tudatosan az élet és a művészet, a festészet és a performansz, a tárgy és az idea közötti határok összemosására törekedett.

Kevesen tudják, hogy Yves Klein szenvedélyesen érdeklődött a keleti harcművészetek, különösen a judo iránt. Japánba utazott, hogy a legnagyobb mesterektől tanulhasson. Így ír utazásának tapasztalatairól: „Mindig úgy gondoltam, hogy sokkal jobb áttörni az ajtókon, mint a kulcsok keresésére vesztegetni az időt, és aztán a nyugalom és hűvös mérlegelésre való képesség hiánya miatt nem találni a kulcslyukat... Japánba érkezve jó hat hónapomba került mielőtt az ajtón áttörési kísérletektől fáradtan és dühösen megtaláltam az utolsó ajtót, amelyet nem tudtam betörni. Végül mérgesen felkaptam a kulcsot, amely végig az orrom előtt volt, elvettem az egyik kedvesen mosolygó Kôdôkan mestertől. És kinyitottam az ajtót, egyszerűen megforgatva a kulcsot a zárban.”

Hűen Yves Klein szelleméhez, a gondolatébresztés és a bemutató propagálása érdekében a kiállítás kurátorai igyekeztek a kortárs kommunikációs eszközök eszközeit felhasználni: naponta új Klein idézetek és képek, audio anyagok és videók jelennek meg a Facebookon, a Twitteren, a Flickren és a YouTube-on. Így a művész on-line kel életre, teljesül vágya, miszerint „szeretném a saját műveimben megvalósítani azt a ’transzparenciát’, azt a megmérhetetlen ’ürességet’ amelyben a dimenzióitól megszabadult abszolút lélek él.”

Hirshhorn Museum and Sculpture Garden, Washington, DC
2010. május 20. – szeptember 12.