Artportal.hu

Érdemes két példával felidézni, hogy a mindentudó, annyi nagyszerű kezdeményezést rutinszerűen legyalázó magyar kritikusok miképpen fogadták a magas művészi színvonalon megvalósított ismeretterjesztést: „… Vége. Lehet kimenni, kis lazítás, aztán Henry Darger. Két gyerek és a magas, kopasz ember egy szocio- és pszichopatáról olvas fel. Ülnek egymás mellett-mögött. Mint egy oldalkocsis motorban. Közben festmények - diáról. Művészet! Akkor már a szomszéd Andriska, akinek a múlt héten esett ki az első foga. Igaz, hogy baromi hangosan üvöltözik, és rohangál a padlástér és a földszint között, de ő legalább egyformára színezi Mickey Mouse füleit. Vége. Pár óra pihi…” (Váry Orsolya: A HALÁSZ KIRÁLY LEGENDÁJA – Bárka/Hajónapló Műhely, 2002 január) Érdemes lenne megtudni, hogy a Bárka/Hajónapló műhely laza sellője hogyan fogadná, ha az ő anyahajójának egyik előadásáról írna valaki hasonló ordenáré nyegleséggel és mérhetetlen tudatlansággal. Az írásból kitűnik, hogy mesefilmeken szocializálódott sellőnk házilégyénél nem nagyobb figyelmét bizony teljesen elkerülte a modern művészet, ahol gyakran előfordul, hogy füleket nem egyforma színekkel színeznek, sőt, mint Picasso tette, át is helyezik őket. Aztán, pár hónappal később eldördült a színikritika nagyágyúja is: „… A darab címe Jack Smith halott, gyanakszom, hogy fiktív személyről van szó, annál inkább, mivel a műsorlap születési és halálozási dátumot, két sor életrajzi ismertetőt és néhány extrém idézetet mellékel, pont olyanok, hogy Halász is írhatta őket, nincs ember, aki megmondaná, komoly szövegek-e vagy enigmatikus maszlagok, Halász ezt már megcsinálta egyszer, amikor bemutatta Henry Darger képeit, és fölolvasott több ezer oldalas regényéből, Henry Dargernek is voltak dátumai, volt curriculum vitae-je, a fölolvasás ötödik percében eldöntöttem, Henry Darger nem létezik, Halász találta ki, írta, föstötte, rakta föl az internetre…” (Koltai Tamás: Ali baba eljön ma este – Élet és Irodalom, XLVI. évfolyam, 25. szám, 2002 június 21.) A neves színikritikusnak tehát nemcsak a performansz művészet és az underground- és meleg filmművészet úttörője, a fotóművész, színész és rendező, méltán világhírű Jack Smith (1932-1989) kilétéről nem volt gőze sem, hanem Henry Dargerrel együtt egyenesen Halász által kitalált, fiktív személynek gondolta. A nyilván nem kis pénzért, amit a nagynevű hetilaptól írásáért kapott Koltai Tamás még annyi fáradtságot sem vett, hogy utána nézzen kritikája tárgyának az interneten. Az idő halad, de Magyarország művészsorsokat eldöntő, az ország kultúráját gazdagodni, felnőni nem engedő brahmin kasztjának gőgös ostobasága egy jottányit sem változik. Emlékezzünk: nagyhatalmú kritikusaink szellemi felmenői dobálták meg itt záptojással, kergették el az országból Bartók Bélát. Ahogy aztán leszármazottaik lehetetlenítették el Halászt és a hozzá hasonló, kutató, innovatív szellemeket, először a bolsevista diktatúra évei alatt, majd a váratlanul érkezett szabadságtól megzakkant, a szemét kultúrában lubickoló Magyarországon is. Henry Darger a kívülálló művész archetípusa volt. Napközben gondnokként dolgozott egy Chicago-i kórházban, éjszakánként utcán összegyűjtött lomokkal zsúfolt lakásában dolgozott több tízezer oldalból álló, James Joyce Ulyssesével és Hamvas Béla Karneváljával rokon, The Story of the Vivian Girls, in What Is Known as the Realms of the Unreal, of the Glandeco-Angelinnian War Storm, Caused by the Child Slave Rebellion (A viviani lányok története, a gyermek rabszolgák lázadása okozta glandeco-angellián háború vihar Irrealitásként ismert birodalmában) című regényén és több mint 300 nagyméretű, gyakran 3 méter széles papírtekercs mindkét oldalára festett akvarell és kollázs sorozatán. Eszébe sem jutott, hogy regényének kiadót keressen, vagy képeit kiállítsa. Csillapíthatatlan kényszert érzett az alkotásra. Nyilván nevezhető bolondnak is, hiszen a belső késztetésnek engedelmeskedve kizárólag saját magának alkotott, munkáit senkinek sem mutatta meg. Műveit halála után, a barlangját kitakarítani akaró, szerencsére nyitott agyú, művészetkedvelő lakástulajdonos fedezte fel és ajánlotta szakembereknek. Darger képeit azóta a világ számos rangos galériájában és múzeumában kiállították. Az abszolút kívülálló, autodidakta művész munkái nagy hatást gyakoroltak magasan képzett, sikeres, profi művészekre is. Ezt a hatást mutatja be a New York-i American Folk Art Museum Dargerism: Contemporary Artists and Henry Darger című, 2008. szeptember 21-ig megtekinthető kiállítása. 12 Darger kép és 11 kortárs művész Darger munkássága által inspirált művei láthatók a kiállításon. Darger művei más, ugyancsak tehetséges művészek munkái között kiállítva teszik igazán nyilvánvalóvá a habókos kórházgondnok művészetének nagyságát és különlegességét: technikai, formai, narrációs és szimbolikus képzelőereje páratlan a profi művészet világában. Stílusában William Blake találkozik Ozzal, a nagy varázslóval, a reklámgrafikákkal és képregényekkel. A képek témája hét nővér, a viviani lányok kísérlete, hogy kiszabadítsák a rabszolgaságból a glandeliánok fogságába esett gyermekeket. A panoramikus tájképeket általában meztelen, tisztázatlan nemű (a lányoknak pénisze van) gyermekek és az őket fenyegető, üldöző, megkínzó és legyilkoló katonák népesítik be. A jó és rossz kozmikus, erotikusan töltött küzdelmének képei ezek, amelyeken szuggesztív erővel jelenik meg az ártatlanság és a tapasztalat, a szabadság és a fogság érzete. Darger könyvekből, utcán talált magazinokból, képregényekből, hirdetésekből másolópapír (indigó) segítségével kopírozta figuráit, amelyeket aztán, ha szükségét látta, fénymásolással felnagyított. A gyűrött képeknek kollázsszerű hatása van, első pillantásra zűrzavarosaknak látszanak, s csak az alapos megfigyelés fedi fel az őket összetartó, varázsos rendszert. A Darger inspirálta profi művészek céljai jóval szerényebbek, fantáziájuk sokkal szűkebb, általában a dolgok felszínére korlátozódik. Justine Kurland fényképein bukolikus tájképekben játszadozó tinilányokat láthatunk. Amy Cutler álomszerű festményein ugyancsak fiatal lányok ábrándoznak. Anthony Goicolea videóin, fényképein és festményein a természetbe helyezett fiúcskák teszik ugyanezt. Robyn O’Neil nagyméretű ceruzarajzain a tájban apró emberkék futkároznak. Paula Rego az 1980-as években ismerkedett meg Darger művészetével, amelynek hatására képregényszerű, neo-expresszionizmussal kacérkodó festményeken álmodta újra a viviani lányokat. Legközelebb talán Yun-Fei Ji és Trenton Doyle Hancock jutott a dargeri világlátáshoz. Ji ódivatú tus-technikákat imitáló képein az ópium háború jeleneteit, és a világ legnagyobb vízierőmű építése során kitelepített kínai parasztokat láthatunk. Hancock Dargerhez hasonlóan kitalált mitológiai történeteket és figurákat fest, gyakran humorral, de hiányzik belőle Darger valós érzelmi elkötelezettsége. Grayson Perry brit kerámiaművész vázáit Darger munkáihoz hasonló rajzok és fényképek borítják, a mester narratív tehetsége nélkül összeszerkesztve. Michael St. John szoborban mintázta meg Darger egyik szürreális teremtményét, a blengint. Justin Lieberman digitálisan illeszti Jock Sturges meztelen lányokat ábrázoló fényképeit számítógéppel előállított tájképekbe. Jefferson Friedman 15 perces, Sacred Heart: Explosion (Szent szív: Robbanás) című, Darger egyik legerőszakosabb jeleneteket ábrázoló képe inspirálta zeneművét óránként háromszor hallhatjuk a hangszórókból. A rég halott különcöt ma már az amerikai van Gogh-ként emlegetik, pop ikon lett, akiről számos ismert rock zenekar írt nagysikerű dalt. Megvilágosító élmény lenne Darger műveit mondjuk az új vezetés alatt a korábbinál tágasabb horizontra nyitó Ludwig Múzeumban látni Magyarországon. A kiállításon biztosan gyakran megjelenne Halász Péter nyughatatlan, nevető szelleme.
American Folk Art Museum, New York
2008 április 15. – 2008. szeptember 21.