Artportal

A 2010. március 6-án megnyílt André Evard Kunstpreis II. kiállításon a németországi Messmer Kunsthalléban Németh Melitta és Ottó László művei is szerepelnek. A Messmer Foundation 2007-ben hirdette meg első alkalommal André Evard Kunstpreis I. elnevezéssel az A. Evard svájci konstruktivista festő emlékére kiírt nemzetközi pályázatot. Idén másodszor került megrendezésre az esemény (André Evard Kunstpreis II.) Riegel városában, a Kunsthalle Messmerben.

Egy nagyváros történelmi magját két ellentétes erő formálja: a funkciót és a hatalmat fetisizáló modernista nagyotakarás és az utolsó szögig minden régiséghez ragaszkodó műemlékvédelmi konzervativizmus. A két ellentétes pólus közötti erőtérben formálódik – torzul vagy éppen nemesedik – az architekturális örökség. A Szépművészeti Múzeum felszín alatti bővítése kapcsán is ez a két ősellenség feszül egymásnak. Már ha feszül, eredetileg csak az egyik szereplő állt a páston: a gyorsan lezavart meghívásos tervpályázat (két évvel ezelőtt) egyedül az építészek körében generált vitát, a művészettörténészek a fülük botját se mozgatták. Márpedig a kortárs építészek – a kezükben összpontosuló pénz és teremtő hatalom révén – a várost saját képükre formáló aktív szereplők térfelén játszanak, nem a hagyományőrzők klubjában. Gőgös demiurgoszok, akik még ha (saját megítélésük szerint) precíziós szikével illesztik is be modern implantátumaikat a város történeti szőttesébe, az örökségkonzerválók szemében mindig is kompromisszumképtelen barbárok maradnak, pusztító kőbaltával.

A Magyar Köztársaság Kormánya március 15-e, a nemzeti ünnep alkalmából Magyar Köztársaság Érdemes Művésze Díjat adományozott többek között Haász István Munkácsy Mihály-díjas festő- és grafikusművésznek, Szikora Tamás Munkácsy Mihály-díjas festőművésznek, Türk Péter képzőművésznek.
A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje polgári tagozat kitüntetésben részesült Kemény Éva, Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész, Érdemes Művész.

Sisa József arra hívja fel olvasóit, hogy tiltakozzanak a Szépművészeti Múzeum tervezett bővítésének két fontos részlete ellen: a múzeum és a Dózsa György út sarkán tervezett új bejárati épület és a múzeum főlépcsőjébe vágandó lépcső ellen. Véleménye a Hősök tere és a Szépművészeti Múzeum kompozíciójának védelmét szolgálja, de nem értékelhető a tervezett földalatti építmény céljának és a projekt finanszírozási módjának ismerete híján.

Dr. Czére Andrea, a Szépművészeti Múzeum tudományos főigazgató-helyettese röviden válaszolt Sisa Józsefnek a múzeum átépítésével kapcsolatban felvetett aggályaira.

Ha a válltáska Bermuda-háromszögként funkcionál, ha a kismama babakocsi nélkül szeretne közlekedni, vagy ha unalmas a radiátor csupaszsága, akkor mindenképp érdemes megnézni az Út a sikerhez című kiállítást, hiszen a fiatal tervezők az ilyen és ehhez hasonló problémákra keresik az innovatív válaszokat. A Moholy-Nagy László Formatervezési és a Kozma Lajos Iparművészeti Ösztöndíjasok 2009. évi beszámoló kiállítása március 21-ig látható az Iparművészeti Múzeumban.

Kedves Címzettek!
Sisa József mindnyájunk által jól ismert szövege lejött az artportalon:
http://artportal.hu/aktualis/hirek/sisa_jozsef_homlokzatbol_kulissza_a_szepmuveszeti_muzeum_atepitesere_i
Nem tudom, ehhez kapcsolódva egy nálam rutinosabb internetezőnek nem volna-e kedve petíciót indítani a műemlék épület (műemléki épületegyüttes) felszíni elemeinek változatlanul hagyása érdekében – valahogy úgy, ahogyan a Design Terminál megnyitása érdekében is volt már petíció (ami ugyan még nem jutott eredményre, de mégis fontos, hogy több ezer ember figyelmét felhívta a problémára, és több mint háromezren támogatták is), http://www.legyendesignterminal.eu/

A címlapon Vuillard Puskin Múzeumból való örökbecsűjét vizsgáljuk meg mikroszkopikus alapossággal, belül a Puskin Múzeumot kényszerűségből gründoló orosz textilmilliárdosok gyűjtési praktikáiról rántjuk le a leplet, összevetve a Nemzeti Galériában vendégeskedő Kasser-család szorgalmas ténykedésével. Munkatársunk szóra bírta az esztergomi – feltételezett – Botticelli-freskók restaurátorát, hogy mi is az igazság a falképpel kapcsolatban. Wierdl Zsuzsanna válaszol a  művészettörténeti keresztkérdésekre és egy vadonatúj hipotézissel áll elő – mégiscsak van egy Botticellink?

Műkereskedelmi berkekben az európai régiségvásárok királynőjének tartják a TEFAF-ot (The European Fine Art Fair), amelynek 23. kiadására kerül sor a holland–belga–német hármashatáron lévő Maastricht városában március 12. és 21. között. A maastrichti kiállítási központ öt-hat focipályányi területén tizenhét ország 263 vezető galériása állítja ki mintegy harmincezer műtárgyát.

A tartalom:
Deréky Pál: In the Shadow of Yalta
Második rész
Najmányi László: SPIONS
Második rész
Kékesi Zoltán: Tanúság és archivális hatalom
Harun Farocki Haladék című filmjéről

A kisebb vihart kavart építészeti tervpályázat és egy nemrég lezajlott konferencia után a művészettörténészek számára is egyértelművé vált: a hazai múzeumügy zászlóshajója, a Szépművészeti Múzeum bővítése a startvonalon toporog. A kivitelezési terveken a végső simításokat végzi Karácsony Tamás építészeti irodája, hamarosan megindulhatnak a munkagépek is. A 19. századi építészet szakértője, Sisa József cikkében az egységes historizáló teret és homlokzatot féltette a drasztikus, modern beavatkozástól. Karácsony Tamás a MúzeumCafé előző számában – teljesen más szemszögből – beszélt a főbejárat kényszerű áthelyezéséről, az avantgárd gesztusról, a megőrzött lépcsőkről, a föld alatti oszlopokról és a Schickedanz-könyvjelzőről.

A kortárs magyar képzőművészet alkotóit köszöntötték a Magyar Újságírók Országos Szövetsége új Vörösmarty utcai székházában március 8-án. A MÚOSZ Építészeti, Képző- és Iparművészeti Szakosztálya új, idén alapított díjait Vadász György és Czétényi Piroska építész, Gyémánt László festő, Vígh Tamás szobrász, Schrammel Imre porcelán- és kerámiaművész, valamint Rác András festő- és mozaikművész vehette át.

Mint minden valamire való nagy európai múzeum, a budapesti Szépművészeti Múzeum is jogosan tart igényt a bővítésre. A gyűjtemények jobb elhelyezése, az új igények kielégítése kétségtelenül több teret kíván. A közelmúltban döntés született a bővítés mikéntjéről, és a tervek szerint májusban már meg is kezdik (kezdenék) a megvalósítását. A bővítés logikus iránya a föld alatt van, és ez ellen nehéz kifogást emelni. Viszont az a beavatkozás, amelyet a föld felett terveznek – vagyis az épület homlokzatának megbontása és mellette egy tíz méter magas betonépítmény létesítése – a múzeum építészeti értékeinek semmibevételét és Budapest egyik legszebb, emblematikus terének városépítészeti eltorzítását jelentené.

Tavaly novemberben nagy mesterhez méltóan hosszú és gyümölcsöző pályával a háta mögött hunyt el Lossonczy Tamás, a hazai absztrakt festészet megkerülhetetlen figurája, aki még Vaszarynál tanult a húszas években, majd Kállai Ernő bioromantika elméletének egyik legjobb megtestesítője volt, a háború után pedig az Európai Iskola megbecsült tagja. Életén átvonult a történelem, de Lossonczy rendületlenül festett, egyre nagyobb megbecsülésben – még százévesen is felbotorkált az emeleti műtermébe, hogy dolgozhasson. Munkáinak egy szelete most a Falk Miksa utca két galériájában látható.

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a www.epiteszforum.hu alapítója, főszerkesztője Vargha Mihály építész 2010. március 8-án, életének 58. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt. Személyes jó barátomat, támogatómat vesztettem el Mihály személyében, akihez fogható tisztességes, becsületes, jószándékú ember kevés akad a mai elvadult világban. Bocsánat a személyes hangért, de a döbbenet mondatja velem a fentieket. Ismét gyorsan távozott valaki, aki pótolhatatlan.

Orosz István Bálint Házban rendezett kiállítása egy három évtizeden átívelő pálya munkáiból mutat be grafikákat. Orosz virtuóz képein a kultúrtörténet egyik rétegét halmozza a másikra, a történelem és a művészettörténet korszakain vezeti keresztül nézőjét – aki a szellemi kalandban csak azután tud partner lenni, miután feldolgozta a képek első számú mellékhatását: az „aha-élményt”. A kifordítom-befordítom képek figyelmünkre apellálnak. A művész – aki ezúttal az illúzió mérnöke is – hipotéziseket tár elénk, s mi részt veszünk a kísérletben, érzékszerveinkkel ellenőrizzük hipotéziseit. Percepciónk a tudatos következtetések és az optikai tudattalan észleléseiből állnak össze. Orosz minden szinten „támad”: művei teljes embert igényelnek, arra építenek, sőt annál többre. A tudatos és a tudattalan szintjén egyaránt operál. Figyelmünket felhívja arra, ami ott van és arra is, ami nincs a képen.

A rendszerváltás hajnalán indult a Magyar Televízió Videovilág c. – havonta egyszer, késő esténként – jelentkező sorozata. A műsor egyedülálló jelenségnek számított Közép és Nyugat Európában egyaránt, hiszen a videó húsz évvel ezelőtti elterjedése többet jelentett egy új mozgóképes technika megjelenésénél. A robbanásig feszült politikai mezőben a hivatalosan nem ellenőrizhető privát kézi kamerák felvételi lehetőségei megbénították a cenzúrát. Mindenki dokumentálta a tüntetéseket, azok szétverését, beszédeket, tömeggyűléseket vagy akár csak a televíziós közvetítéseket. Dagadtak a házi archívumok, elindult a kazetták csereberélése, másolása és illegális terjesztése.

Mintegy fél évszázaddal ezelőtt egy konferencián, amely az etruszkok eredetének felderítésére alkalmas biológiai módszereket vitatta, a meghívott legtekintélyesebb etruszkológus, a firenzei egyetem professzora röviden így foglalta össze a maga véleményét: „Nem tudom, hogy az etruszkok honnan jöttek és mikor, és hogy jöttek-e egyáltalán.” Az elmúlt évtizedek intenzív kutatásainak eredményeképpen – az ókori források ellentmondásossága alapján is indokolt hármas kérdést mintegy összefoglalóan – egy negyedik került a középpontba: mikortól és milyen kritériumok alapján beszélhetünk etruszkokról.

Mit kezdjünk a ránk zúduló műtárgyállománnyal, amit rendíthetetlenül gyárt az egyre szaporodó és gyarapodó művészeti akadémiákról kikerülő, egyre nagyobb számú és egyre kevésbé megválogatott végzett képzőművész? A képdömpingre frappáns választ ad – a Memoart Galériában kiállító – Elekes Károly. A székelykeresztúri születésű művész jó pár éve készíti szórakoztató, tuningolt festményeit. Felnyalábolja a műkereskedések hátsó traktusából a senkinek se kellő, félig dilettáns, de azért még értékelhető klasszikus kép-szemetet, hazaviszi és kiegészíti őket.

Szippantson bele a mediterrán napsütésbe! Evezőjüket húzó gondolások, szikrázó kék ég a Canal Grande felett, hűs árnyat adó múzeumkert és egy csinos 18. századi palazzo. A harmincadik évét ünneplő velencei Guggenheim Gyűjtemény jóvoltából most – virtuálisan – betekinthetünk a Palazzo Venier dei Leoni fala közé. Otthonról, a kényelmes fotelből.