Artportal.hu

A börze fő célkitűzése a közép-kelet-európai kortárs piac évenkénti összeterelése, mutatva jelenlétünket az angolszász túlsúlyú, globális műkereskedelmi tengerben. A gondosan szűrt galériák nem a csak otthon futtatott, regionális sztárfestőkkel érkeztek, hanem a friss, konceptuális és trendérzékeny fiatalokkal, meg a biennále-kompatibilis, külföldi kortárs művészeti központokban is kiállító idősebb alkotókkal. Mivel Közép-Kelet-Európa egymásról mit sem tudó, nemzeti művész-szcénák mozaikjából áll össze (még a kissé alaposabban számon tartott németek és lengyelek ellenére is!), a standok között bóklászók ritkán ütköznek ismerős nevekbe. Vásárcsarnoknyi méretű, ismeretlenül ismerős műtárgyrengeteg. Erős a konceptuális front: itt pár egyszínűre festett zománckeret, ott egy kenderkötélre fellógatott karosszék, amott egy koszos rongyokból összeragasztgatott emberfigura, egy művésznévsorral kitapétázott galériabox vagy egy szexturizmussal és orosz maffiózókkal felturbózott társasjáték. Egy tévén futó animáción békát fúj kipukkanásig egy kisfiú, a másik képernyőn fejéhez szorított pisztollyal gyűjt pénzt magának egy spanyol művész, a bejáratával szemközt egy valódi, fagerendákból épített magasles kelleti magát, a Knoll Galériánál pedig egy bútordarabokból összeácsolt szószék.

Klasszikus olajfestményből is teljes a kínálat, van meditatív absztrakció, nyers expresszivitás, parasztvakító pop art és virtuóz hiperrealizmus is. De a táblaképfestészet szokásos árubőségét visszaszorították a csinos kis keretekbe zárt papírmunkák. A „works on paper” műfaja, amire magyarul még kifejezés sem akad: egyedi grafikák, akvarellek, finom kis semmiségek, lírai szösszenetek. Nincs horror vacui, a filigrán rajzocskák engedelmesen megülnek a szabadon hagyott fehér felületek mellett. A „kis semmi–hatás” csökkentése érdekében a papírmunkák jellemzően dobozszerű, fehér (vagy fekete, esetleg nyírfa) kerettel vannak ellátva, és geometrikus rendben, tömeghatást keltve sorakoznak a falakon. Füzetlapból testes objektté válva. Ideális vásárműfaj: könnyen szállítható, pakolható, kockázatmentesen olcsó, ráadásul nagyon illik a válság utáni visszafogott kereskedés légköréhez, a jobb híján konceptuális aurához.

Ebbe a trendbe illeszkedik a magyar mezőny. A Viltin Galéria Tibor Zsolt visszaradírozott, műszaki ízű rajzaival és Szabó Klára Petra mini képernyőn animált akvarell divatfiguráival pontosan ezt képviseli. De az Inda Galéria is tartja a lépést a trendekkel, Szemző Zsófia fekete-fehér vízfestményei segítségével, akárcsak a Kisterem, Szíj Kamilla piros-fekete ceruzahömpölygésével vagy az idősebb mester, Körösényi Tamás papírmasé szobraival. A Ráday Galéria kísérletibbre vette a figurát, Németh Hajnal munkavédelmi sisakokkal kombinált mozgalmi indulójával érkezett, és a Londonban élő Bolygó Bálint filmre író installációival. Az Acb Galéria maradt a megszokott anyagnál, Batykó Róbert elmosott szürke motívumainál és Jurriaan Molenaar üres tereket ábrázoló festményeinél, feldobva Halász Péter Tamás chipekből emelt ereklyetartóival. A bécsi és budapesti fiókot is fenntartó Knoll a hazaiak magabiztosságával pakolta ki régi portékáit, Nemes Csaba figuratív festményeitől a német nyelvterületen is jól ismert Birkás Ákosig.

Messe Wien, Bécs
2010. május 6–9.