Artportal.hu

2010/11-es időszak Artist in Residence (AIR) programjának résztvevőit egy kis létszámú osztrák zsűri és magyar kurátorok közreműködésével válogatták. Két neves osztrák konceptuális művész, Erwin Wurm (Eva Chytilek, Roswitha Schuller, Markus Hanakam) és Heimo Zobernig (Steffi Alte, Nicola Brunnhuber, Anna Hofbauer, Rosemarie Lukasser, Imre Nagy) javaslata alapján választották ki az osztrák művészeket, míg a magyar résztvevők az Acb, az Inda és a Viltin galéria alkotói közül kerültek ki.

A májusi első turnusban a három magyar művész, Szabó Klára Petra, Keller Diána (a tavalyi magyar Essl-fődíjas) és Martin Henrik mellett az osztrák Linus Riepler kapott lehetőséget ebben az elszigetelt környezetben való alkotásra.
Martin Henrik az évek óta folyó spacebuddha témáját vitte tovább, fejbe applikált ledes és egy álló, márvány Buddhát készített. Linus Riepler egy színházszerű installációt épített a műterembe, míg Keller Diána körtés videója (jelenleg a Kogart Friss kiállításán látható), korábbi munkáihoz hasonlóan a konceptuális és klasszikus művészeti tradíciók találkozásának példája. Szabó Klára Petra szubjektív aspektusból vizsgálja a ruhák üzenethordozó funkciójának és a viselőjének a kapcsolatát.

A két-három hónapos turnus alatt készült munkák a művészeket illetik, egy tetszőlegesen választott alkotást kell a bécsi galériának viszonzásul felajánlaniuk. Minden esetben egy osztrák és magyar műgyűjtők, kurátorok és érdeklődők előtti, közös prezentáció és helyi kiállítás zárja a programot. A turnusok végeztével a művésztelepen készült alkotások a szombathelyi Irokéz, majd a bécsi Krinzinger Galériában lesznek kiállítva; a budapesti bemutatásra még keresik a helyszínt.
Magyar művészeti vállalkozók is indítottak már hasonló kezdeményezéseket, például Barna Sándor Törekiben vagy Reszegi Judit Várgesztesen. Ezek a művésztelepek méretes magángyűjtemények megszületését is elősegítették. A jelen esetben a fő különbség a nemzetközi, legalábbis „monarchiabeli” kontextus. Az osztrák fél médiakapcsolatai révén lehetőség nyílhat olyan figyelem generálására, amely nem csupán kelet-európai egzotikumként helyezi el a projektet. Ursula Krinzinger céltudatos, globális kapcsolatrendszert építő szakember (egyike a bécsi szcéna három grande dame-jának, akik művészettörténetből doktorálva lettek kortárs műkereskedők), s a közel negyvenéves múlttal rendelkező bécsi galéria erős referencia a művésztelep alkotóinak.

A jutányos magyarországi ingatlanvásárlás és az ambiciózus bécsi galériás mellett mindazonáltal a projekt el sem indult volna az osztrák departure művészettámogatási program nélkül, amelynek anyagi támogatását Krinzingerék több évre nyerték el.