Somosi Rita: Szerelem, szerelem, szerelem - Valentin-napi kortárs ékszerkiállítás

2010. 2. 14.

„Már megint itt van a szerelem, már megint izzad a tenyerem” – szól a Bizottság Együttes legendás dala, ami Valentin-nap táján sokaknak a fülébe cseng. A Magyarországon is már jó néhány éve a köztudatba szoktatott februári ünnep nemcsak a virágárusok számára biztosít bevételi forrást, hanem olyan kiállításokhoz is apropót szolgáltat, mint a Sterling Galériában frissen nyílt, Szeretlek című tárlat.


A galéria rendszeresen kiállító művészei (Dávid Attila Norberttől Gaál Gyöngyvéren át Zámori Eszterig) mellett két frissen a MOME-n diplomázott alkotó (Imrei Boglárka és Szilos András), valamint egy itthon kevésbé ismert, külföldön végzett és már rendszeresen kiállító ékszertervező, Vági Flóra is szerepelt.

A kiállítást megnyitó Tóth Krisztina költő két munkára hívta fel a kis térben összezsúfolódott közönség figyelmét. Fördős Bence kékes virágot formáló, titánból készült nyakéke a Szeret – nem szeret címet kapta, s a virág mozgatható szirmai révén a szerelmesek kedvelt virágszirom-tépkedő játékára reflektál. A másik munka, amelynek Wladis (Péter Vladimír) a „The key of my heart” címet adta, egy nyakba akasztható kulcs az említett felirattal; bár a költőnő jogosan mondta, hogy inkább az erényövek, mintsem a szívek nyitására alkalmas eszköznek tudná elképzelni.

Vékony Fanni páros, corianból készült nyaklánca az Egyik sem létezhet a másik nélkül címet viseli: egy fekete és egy fehér madarat formáz; összeillesztve egy női és férfi szubjektumot jelképező jin-jang jellé áll össze. Abaffy Klára széles, középen szív motívummal ellátott ezüstgyűrűket készített színes műgyanta-csíkozással, ami az ékszerkészítéseben sokat használt szívformának lendületes hatást kölcsönzött.

Kaintz Regina az általa kedvelt színes cápazsinórt tette főmotívummá, amelyet középen egy ezüst kockába vésett szív rendez nyakláncformába. Stomfai Krisztina ékszerében a mindannyiunk gyermekkori emlékéből ismerős, fatörzsbe vésett szív, a kirándulások alkalmával készített, land art jellegű szerelmi zálog alakult át gyűrűvé, méghozzá úgy, hogy egy kis fatörzs formájú somfa alsó része kapott kerek kivágást.

Gaál Gyöngyvér szellemesen egy „gyűrű a gyűrűben” megoldást választott. Ezüstlapba vésett klasszikus szoliter-formát készített, aminek az ujjra húzható része áttört, és a foglalatában lévő, síkból kiugratott drágakő teszi dinamikussá. Lőrincz Réka „Barbie-lánca” színes babacipőkből összeillesztett szívet formáz, aranylánccal társítva. Így ötvözi a pop kultúra mindennapi életre reflektáló attitűdjét a tradicionális forma és az anyaghasználat egyszerűségével. A különböző színű műanyag cipők egyensúly-játékként támaszkodnak egymásra, egyszerre keltik a szerelemben is tapasztalt egyszerre biztos és ingatag benyomást.

Vági Flóra Szívesen karkötője afrikai ébenfából készült és sötétszínű falapok egymáshoz varrással illesztett sorából született. Míg a Nagy Ő névre keresztelt ékszere egy tölgyfából kialakított karkötő két kis szívvel a tetején, ami így együtt a címadó betűt kiadja.

Az alig több mint egy héten át nyitva tartó kiállítás egységes képet nyújt, a szereplő munkák mindegyike a tematikához illeszkedik. Ha a Valentin-nap sokak számára csak a fogyasztói társadalom erőltetett vívmánya, e kiállítás létrejöttét – kereskedelmi galériáról lévén szó – mégis ennek az alkalomnak köszönhetjük. S bár a tárlat címe nem árulkodik találékonyságról (2008-ban az Ásó, kapa, nagyharang jobban hangzott), az internetes keresőkben mostantól a Szeretlek szóra legalább már nem csak a giccses képeslapok és versikék linkjei jelennek meg.

(Megtekinthető 2010. február 20-ig)


@Somos Rita

Vékony Fanni: Egyik sem létezhet a másik nélkül

">files/kepillusztracio/Vékony_ Egyik sem létezhet a másik nélkül2.jpg

Vékony Fanni: Egyik sem létezhet a másik nélkül

Fördős Bence: Szeret-nem szeret

">files/kepillusztracio/Fördős_szeret-nem-szeret.jpg

Fördős Bence: Szeret-nem szeret