Artportal.hu

A szuvenír örök

Hamarosan itt a nyár és a turista szezon, kisebb és nagyobb utazások várnak ránk. Minden utazás fontos eleme a mesés kincsek, illetve a különböző helyekre emlékeztető szuvenírek beszerzése. A szuvenír fogalom egyidős az utazással. Mindig fontos és érdekes volt a távoli helyek tárgyainak, szokásainak bemutatása, ezáltal új ismeretek átadása, illetve megszerzése.  A hihetetlen történetek és mesék, a hozzájuk kapcsolódó sosem látott tárgyak, anyagok és ízek, mint a selyem, a papír, a fűszerek, drágakövek, állatok stb. a legértékesebb ajándéknak, árucikknek számítottak. Ma ennél irányítottabb az ajándékpiac, a jó információhordozó tárgyakat a legátgondoltabban és körültekintőbben tervezik meg a célközönség számára.

Miért tűnik a szuvenír nagyon aktuális kérdéskörnek, amivel egyetemi képzések, nemzetközi szimpóziumok foglalkoznak, és ami olyan tudományokat integrál, mint a szociológia, az antropológia, az ökológia, a közgazdaságtan vagy akár az urbanisztika?  Hogy erről többet tudjunk meg, nézzünk körül a városban!Ha elmegyünk a budapesti designvásárok vagy -piacok valamelyikére (Kreatimm, Wamp, Guba), szembeötlő, hogy egyre több magyar tervező alkot olyan „helyspecifikus” tárgyakat, amelyeket a turisták, a külföldön élő magyarok, az itt dolgozó külföldiek egyaránt szívesen visznek ajándékként a világ minden tájára. Egy ország, egy közösség magáról alkotott képét és a nemzetközi diskurzusban betölteni kívánt szerepét jelzik a jól átgondolt design ajándéktárgy-koncepciók. Európa szerte kiemelt téma a 21. századi nemzeti identitás megfogalmazása (ezen a téren is), ami nem csak kulturális, de gazdasági tényezőként is nagy szerepet játszik, és turisztikai vonzerőt jelenthet.

Városok új csomagolásban

A társadalmi és technikai innovációk okozta változások miatt az egyes országok szeretnék megváltoztatni a róluk kialakult sztereotípiákat, megtartva a nemzeti sajátosságaikat. Példának okáért Svájcról mindenkinek a bankok, az órák és csokik jutnak eszébe. Mára ez a kép pályázatok és fiatal tervezők segítségével változáson megy keresztül, mint ahogy a Berlini kliséket (Fal, Brandenburgi kapu stb.)  is felváltja az új típusú tárgyalkotás.Magyarországon lassan tudunk szakítani a puszta és gulyás emblematikus használatával, amely az orosz és a vasfüggönyön inneni motívumokkal és relikviákkal (Matrjoska baba, Trabant stb.) keveredve, általánosan elterjedt a hazai szuvenír piacon. A változás egyik fontos eszköze a „redesign”, ami nem csak az alapanyagok újrahasznosítását jelenti, hanem a kulturális, társadalmi, politikai események jelenségek, szokások újragondolását is. Ebben nagy szerepe van a városi kultúrának, ahol az elsősorban városi turizmust kedvelők a kifinomultabb, személyesebb tárgyakat részesítik előnyben, nem a népies motívumokat keresik, hiszen azzal a kultúrával nem találkoznak.

Mára kialakult az a budapesti motívumrendszer, ami használja a szuvenír kliséket, a város és földrajzi név feliratokat, de sokkal személyesebb, vagy strukturáltabb jel- és eszközrendszerrel él. Emeljünk ki néhány példát kezdetnek ezek közül!

Az úttörők

Majoros Zita 2006-ban nyitotta meg a Boltot, a Kertész utcában (ma Printa, a Rumbach Sebestyén utcában) elsőként felvállalva a kortárs szuvenír-tervezést. Grafikusként úgy gondolta, hogy a grafika olyan globális nyelv, amit a világon mindenhol egyformán értenek, ezért ezt a nyelvet a saját környezetére jellemző lokális tartalommal töltötte meg. Mivel ő maga is Újvidékről került Budapestre, ezért szabadabban és személyesebben dolgozta fel saját vizuális élményeit. A VII. kerület tipográfiai és tárgyi környezete lett a központi témája, amit pólóra, táskára, poszterekre és párnára is nyomtatott. 2006-ban még nem volt hasonló jellegű, ennyire személyes hangvételű, de kifejezetten budapesti ajándéktárgy a városban, ezért nagyon hamar nemzetközi karriert futhatott be. A VII. kerület dinamikájának és hangulatának grafikus megjelenítése főleg a külföldiek számára bír jelentéstöbblettel, de mára itthon is kultikussá vált. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy nyitottabb szemmel járjunk és élményszerűen éljük át saját környezetünk hangulatát.Koós Daniella plexiből készült Buda- és Pest-fülbevalóit először 2007-ben a Sziget Fesztiválon mutatta be. Szöveges, illetve felemás fülbevalóit, kitűzőit, gyűrűit kifejezetten az ide látogató külföldieknek szánta. A magyar vásárlók egy éves „követési távolsággal” kezdték megkedvelni ezeket az ékszereket, amelyek mára szintén kultusztárgyaknak számítanak: IGEN-NEM, MINDIG-SOHA…. Döntéskényszer ékszer. Fontos megjegyezni, hogy a helységnévvel ellátott tárgyak a világon mindenhol a legkedveltebb ajándéktárgynak számítanak. Nagyon egyszerű jel: ott voltam, ami rá van írva… A pólók, sálak, bögrék, poszterek stb. kiemelt helyet foglalnak el egy-egy város vagy régió reprezentációjában. Érdekes az a póló koncepció, amit Koós Daniella utazóknak szánt és a világ legnagyobb városainak nevével jelez. A városnevek melletti kis négyzetbe be lehet ikszelni, ahol már jártunk. Ez olyan offenzív projekt, ami minden országban és minden városban érvényes. Helyettesítheti az I love... kezdetű klisét, emellett az állandóan úton levés emléke.

Magyarosch 2.0

De keressünk tipikusan „magyaros”, lokális ajándéktárgyat a kalocsai és matyó hímzéseken, borokon kívül! Van-e olyan jel, idézet, átirat, amely a kortárs magyar szuvenír design pillére lehet és nem hímzés? Olyan átgondolt dizájntárgyakat keresünk, amelyek a hagyományos technikákra és népi motívumokra épülnek, de nem egyértelműen mutatják ezeket a gyökereket.Kanics Márta „cheer up” kollekciója a nemezelést gondolja újra. Tipikus „redesign” koncepció, amelyben az egyik legősibb magyar technika a nemezelés kap új jelentést. A legkevésbé sem organikus formákat használó boralátétek és „table map”-ek tiszta színei és geometrikus formavilága teljesen elhatárolódik attól a burjánzó képtől, amire a nemezelés kapcsán gondolunk. Itt láthatóvá válik a kézművesség és design közötti különbség. A művész fegyelmezetten használja az anyagot, és a technikát egy olyan minimál vizualitás szolgálatába állítja, amit a turisták szívesen visznek ajándékba pl.: Skandináviába, ahol a nemezelésnek szintén nagy hagyományai vannak. Ezzel kortárs párbeszédet alakít ki a hagyományos gyapjúfelhasználó népek között, akik szakavatottként látnak ennek a technikának a mélyebb rétegeibe, értve és értékelve a minimál koncepciót.Boldizsár Zsuzsa a Moholy-ösztöndíja alatt kezdett foglalkozni szuvenír tervezéssel. Hímzést idéző figuráiban megfejthetjük egy magyar szokás ábrázolását és ezzel a kultúra mélyrétegeihez is közelebb kerülhetünk. Mindenki ismeri a „kiteszik a szűrét” kifejezést, de azt már nem tudjuk, hogy ez valójában a lánykérésre adott válasz. A fiú bent hagyta a szűrét a házban, és ha reggelre kitették a pajtába, akkor a válasz egyértelmű visszautasításnak számított. Erre utalnak a hímzést idéző figura-részletek, de érdekesek a pixeleket és a keresztszemes hímzést analógiába állító mintarészletek is a porcelán tányéron. A mintafoszlány szinte stencilszerűen kerül rá a tárgyra, ami a városi kultúrához közelebb áll, mint a népieshez, a jelszerű ábrázolás pedig még inkább jelenidejűvé teszi a motívumokat. Ez a tárgytípus ünnepi alkalmak kedvelt kelléke, mint például külföldi magyar esküvő, keresztelő, karácsony stb.

Csábító jövő

Valószínűleg a szuvenír fogalmának boncolgatása – mint a személyes és kollektív emlékezet darabjainak tudatos használata – a jövőben egyre nagyobb szerepet kap. A tervezők egyre átgondoltabban és bátrabban élnek a különböző klisékkel és az azoktól való eltéréssel, így az a folyamat, ami alig öt éve elkezdődött a „helyspecifikus” ajándéktárgyak megjelenésével, mára látható jelenséggé vált a városi hétköznapokban is. A kérdés már csak az, hogy ha nincsen éppen design vásár, akkor a turisták és a városlakók hol találják meg a kortárs szuveníreket Budapesten?