Wagner István: IV. Nemzetközi Fotószalon – négy helyszínen

2010. 1. 23.

A véletlen úgy hozta, hogy a Román Kultúra Napja (január 15.) és a Magyar Kultúra Napja (január 22.) időben közel esik egymáshoz. Ez adta az ötletet Tóth Istvánnak, a nagyváradi Tavirózsa Fotóklub régi vezetőjének és újabban egyszemélyben a Romániai Fotóművészek Szövetsége elnökének, hogy kezdeményezésére az idén immár negyedik alkalommal rendezzék meg a világban élő román és magyar fotóművészek nemzetközi szalonját január derekától február közepéig.


Párhuzamosan egyszerre négy helyszínen: a bukaresti Magyar Kulturális Intézet, illetve a budapesti Román Kulturális Intézet falai között, továbbá a nagyváradi Euro Foto Art Galériában valamint a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár épületében látható a reprezentatív seregszemle, amelynek védnökségére az indulástól fogva Traian Basescu román és Sólyom László magyar köztársasági elnököt kérték fel. Az ezévi ajánlott téma a tél volt, a szervezők több mint 1400 fekete-fehér és színes felvételt kaptak lengyel, szerb, ukrán, román és magyar földön alkotóktól, továbbá Izraelből, Kanadából és az USÁ-ból. Ebből válogatta ki a nemzetközi zsüri a 297 munkát elektronikus voksolással, egytől tízig terjedő jegyekkel osztályozva azokat, anélkül, hogy a szerzők nevét vagy a művek címét ismerték volna. A hagyományhoz híven, az ünnepélyes vernisszázson a szakemberekből álló bíráló bizottság ezúttal is kiosztotta díjait. Az AAFR (Asociatia Artistilor Fotografi din Romania) vagyis a Romániai Fotoművészek Szövetségének három aranyérmét Popescu Alin (Bukarest): Jégtemplom, Dezső László (Gyergyó): Máz és Kerekes István (Mosonmagyaróvár): Egyedül című képei nyerték. Ezüstöt kapott Baranyi Ildikó (Marosvásárhely): Hóvihar, Haragos Zoltán (Marosvásárhely): A tél örömei és Filipoaia Mihai (Beszterce): Gyötrelem című műve, míg bronzot érdemelt ki Andronache Stefan (Tecuci): Az első hó, Gergely József (Zenta): Jégbalett és Baba-Vulic Alexandru (Novi Sad): Jeges eső című kompoziciója. A budapesti NIKA Kft. különdijaiban részesült Haragos Zoltán (Marosvásárhely): Hóvihara, Moldovan Mihai (Sacele): A tél műépítészete és Kerekes István (Mosonmagyaróvár): Téli meséje. Utóbbi triplázott is a szervező bizottság különdíjával A templom őre, Téli pillanatok és Tollászkodás című fotóiért.

Úgy tűnik, hogy Kerekes István érdemeit nemcsak a szakértők ismerik el, hanem a széles nyilvánosság is rokonszenvvel fogadta alkotásait. A legutóbbi, XXVIII. Magyar Sajtófotó pályázaton a társadalomábrázolás – dokumentarista fotográfia kategóriában második helyezett lett Halálzóna – Kiskapus című sorozatával, az egyedi képek között pedig harmadik volt A favágó és gyermekei elnevezésű zsánerjelenetével. A Magyar Nemzeti Múzeumban bemutatott kiállításanyag egy éven át járta az országot: Budapest után megfordult a debreceni Kölcsey Művelődési Központban, aztán a miskolci Városi Művészeti Múzeumban és végül a pécsi Művészetek és Irodalom Házában. A vándortárlatnak összesen mintegy harmincezer látogatója volt, az országos turné alatt a nézők folyamatosan szavazhattak az általuk legjobbnak tartott műre. A hazai seregszemlén bemutatott közel négyszáz alkotás és  fotóciklus közül félszáznál több kedvencre érkeztek jelölések. A szóródás igen széles volt, de a legtöbb voksot – a bíráló bizottság korábbi döntésével egybehangzón - Kerekes István: A favágó és gyermekei  című képe kapta. A közönség díját az év végén Szigeti Tamás, a sajtófotó pályázat zsűrijének elnöke adta át a harmincas évei elején járó, szabadúszó fotográfusnak, kiemelve azt, hogy mennyire ritka, amikor így egybeesik a laikus látogatók és a bíráló bizottság szakértő tagjainak véleménye. Kerekes István a kép témájáról elmondotta, hogy a felvétel a Hargita megyei Zetelakán készült, Benedek Béla favágó otthonában, aki ebben a szerény hajlékban élt feleségével és tizenegy gyermekével. Utólagos drámai adalék még, hogy a kép elkészülte után nem sokkal az erdőben hajnaltól napnyugtáig robotoló, egyébként igen durva és zárkózott férfi felakasztotta magát kis házuk padlásán.

A budapesti Román Kulturális Intézet mostani vernisszázsán és hármas díjátadásán – többek között – az is kiderült, hogy Kerekes István Marosvásárhelyen született, majd a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem testnevelési szakán diplomázott. Akkor és ott kezdett el fényképezni, mégpedig párhuzamosan, a társadalomábrázolás és a természetfotózás egymástól meglehetősen távoli területén. A körülötte élő emberek – főleg a kétszeresen is kiszolgáltatott gyerekek – sorsának alakulása, szürke hétköznapjai mellett a táj és az élővilág szépségei érdeklik elsősorban. Az ezredfordulótól vesz részt országos és nemzetközi pályázatokon vagy fotótárlatokon, mostanáig három világrész félszáznyi országában, amelyeken száznál több nemzeti vagy külföldi elismerést szerzett. 2006-ban először nevezett be a Magyar Sajtófotó pályázatra és már erre a legelső nekifutásra első díjat kapott a Természet és tudomány kategóriában, Gyurgyalagnász című sorozatával. Két évvel ezelőtt települt át véglegesen Magyarországra, jelenleg a mosonmagyaróvári szakközépiskola testnevelő tanára, „mellesleg” szabadúszó fotográfus. Képriportjait a Kisalföld napilap valamint a Földgömb magazin közli rendszeresen, áprilisban pedig a FIAP (Nemzetközi Fotoművészeti Szövetség) eddigi munkásságát az E-FIAP (Excellence-FIAP) kiváló nemzetközi fotoművész bronz fokozatával ismerte el. Ilyen előzmények ismeretében bízvást megjósolhatjuk, hogy még sok meglepetést tartogathat számunkra…


@Wagner István

files/kepillusztracio/4.jpg
Kerekes István: Tollászkodás
files/kepillusztracio/3_3.jpg
Kerekes István: A templom őre
files/kepillusztracio/2_2.jpg
Kerekes István: Téli mese
files/kepillusztracio/1_4.jpg
Kerekes István: Egyedül