Artportal.hu

A Kinsky-palotában például a legutóbbi, június végi Jugendstil-licitáláson a legmagasabb leütést (50 000 €) Otto Prutscher érte el hat talpas borospohárból álló garnitúrájával, amelyet előzetesen 40 000 euróra értékeltek. (Egyetlen különálló poharát egy másik tételben kereken 10 000-re tartották és 12 500 euróig lépdelt a licitálás során.) Josef Hoffmann még 1902-ben tervezte azt a gyertyatartót, amelyet aztán a Wiener Werkstätte kivitelezett – az árverésen 23 000-ről 27 600 euróig jutott. Ugyanakkor, ugyanott egy függőlámpája 3500 eurós kikiáltási árának hatszorosát(!) hozta, amikor 18 750 eurónál koppant a kalapács. Hat díszgombja 11 000 eurós elvárás után 13 200-ért váltott tulajdonost. Hoffmann még mindig népszerű!
Ám a bécsi Freyung 4. alatt korántsem ezek számítanak csúcsáraknak! Az előző években a legtöbbet – 250 000 eurót – Josef Hoffmann és Koloman Moser közösen tervezett csillárjáért fizettek, amelyet az 1903-as nyitáskor helyeztek el a Wiener Werkstätte manufaktúra lépcsőházában. A közel másfél méteres világítótest ezüstözött rézből és alpakkából készült, részben kalapálással, négy lámpáját metszett üveggömbök, üvegrojtok és üveggyöngy füzérek díszítik. Egy másik rekord árat a korabeli számlakönyv szerint Magda Mautner Markhof kisasszony dolgozószobájába készített, 1904-es, négy részes Hoffmann-ülőgarnitúra érte el, egy íróasztal és egy karosszék társaságában. A homokszínű bőrrel bevont és rézveretekkel dekorált, mahagóni színűre pácolt diófa bútorok első fele 230 000-ért, második fele 160 000-ért cserélt gazdát.
Hoffmann sokoldalúságát és piacképességét bizonyította egy 1910-es, szögletes, aranyozott ezüst, féldrágaköves (achát, ametiszt és jáspis) bross a 150 000-es árával, egy 1904-ben kikalapált fedeles doboz achát gömbfogantyúval (120 000 €), vagy egy 1912-ből való, opál köves medállal ellátott aranynyaklánc, ami 100 000 eurót ért.
A visszapillantás után most tekintsünk előre, a Dorotheum őszi évadnyitására. Szeptember 10-től látogatható a Dorotheergasse 17. alatt a 16-ai szecessziós aukció 354 tételének előzetes kiállítása. Itt is a Wiener Werkestatte viszi a prímet, de két olyan új tárgykörrel, amelyek eddig elkerülték a műkereskedők és a gyűjtők figyelmét. Az egyik félszáznál több (56 darab) válogatott textilminta a műhelyek 1920 és 1925 közötti kollekcióiból, amelyek meglepően jó állapotban maradtak az utókorra és manapság is időtlen eleganciát árasztanak. Erőteljes koloritjuk semmit sem fakult és legalább ilyen frappáns a részben organikus, részben geometrikus nyomott mustrák extravaganciája. A különféle alakú és méretű selyem és vászon szeleteket egyetlen tételben kínálják, viszonylag alacsony becsértékük (600–700 eurós sávban) pedig szándékos „csali” a licitálási kedve fellendítésére.
A másik új felfedezés a fekete–arany bőrdíszműves munkák kisebb gyűjteménye. Ebben a kategóriában három híres mester is labdába rúg: Hoffmann 1920 körüli, cilinder-formájú tűtartója keresztben körbefutó csíkokkal, krémszínű flanel béléssel (500–600 €), az egy évvel korábbi, virágmintával díszített Dagobert Peche-jegyzetfüzet borítója (400–500 €) és az 1909-es, négyosztatú mezőben összefutó, párhuzamos vonalakkal ellátott Otto Prutscher-féle notesztok (800–1000 €). Ám az árverezőház a legtöbbet (1200–1500 €) egy „névtelen” ezüst karkötőért kér. Az 1915 tájáról való ékszer peremén domborított gyöngysoros dekoráció fut, közepén kerek lapislazuli kő, fonákján pedig a beleütött WW-fémjel. A Wiener Werkstätte-divat töretlen.