A bécsi Collegium Hungaricum galériájában ezzel a címmel látható kamaratárlat az Antal-Lusztig gyűjteményből május 22.-ig. A tárlat kurátora Nagy T. Katalin, aki tavaly a debreceni MODEM tíz évre szóló tartós letétként kapott négyszáz alkotásából Testbeszéd elnevezéssel két szintre való reprezentatív anyagot állított össze. Úgy ismeri tehát a kollekciót, mint a tenyerét, bizonyára ezért sikerült ilyen feszesen szerkesztett ízelítőt létrehoznia az utóbbi fél évszázad terméséből, negyedszáz művész harminckét művéből.
A találó elnevezést három kép szolgáltatta. A kiállítás elején szinte szembenéz egymással
» Lakner László 1969-ből való monokróm barna
Szája (amelyen a bajusz talán a művelődés terén mindenható Aczél Györgyöt szimbolizálja), mint afféle vizuális „néma tüntetés” a híres-hírhedt „3T” (támogatott-tűrt-tiltott) periódusának kulturális életet kordában tartó módszere ellen, illetve egy teljesen más korból
» Tamási Claudia:
Ajkaim I. 2001-es vászna, a gyöngyházfényű rózsaszín rúzzsal és érzékien telt redőkkel már a fogyasztói társadalom reklámhadjáratáról szól. A harmadik szorosan idetartozó olajkép
» Köves Éva 2002-es
Csendélete, amely még erre is „rátesz egy lapáttal”, amennyiben a fénylő fekete női szájon ugyanolyan csillogó karosszérájú luxusautók tükröződnek vissza párosan, a technikai és a testi szépség megvásárolhatóságának jelképeként. A véletlen és a rendezői hozzáértés úgy hozta, hogy a másik benyílóban
» Anna Margit hatvanas évek elejéről való groteszk bábfigurái nemcsak koloritban és stílusban, hanem még méretben is teljesen „klappolnak”
» Gaál József 1960-as
Rouge I.-VIII. sorozatának felfújható műanyagbabáival. Legalább ilyen találó kisegyüttes
» Bálint Endre deszkából ácsolt, sötét tónusokra befestett
Keresztje (1969),
» Ország Lili 1971-es
Pompeji sorozatának ablakkerete,
» Samu Géza favályúból való
Csapolt fejfája (1974), amelyekre kissé messzebbről válaszol az oszlopnak támasztva
» Korniss Dezső absztrakt-konstruktív
Kereszt (1976) című vászna. Ebbe a „rangos famíliába” sorolta Nagy T. Katalin művészettörténész régi „szerelmét”, Kondor Bélát is, ikon-korszakához tartozó, olaj-aranyfüst
Baltás királyával (1966), akár egy oltárképet a szakrális környezetben. „Agro-art” kategóriában szorosan összetartozik
» Földi Péter okkersárgában izzó 1990-es
Aszálya a kifeküdt tehenekkel és a kaszáló parasztokkal,
» feLugossy László vegyes technikájú, mágikus varázsjelekből konstruált
Fekete arca (1996), akárcsak
» Bukta Imre 2002-es
Kertje, amelyen a tussal araszolgatva rovátkolt talajon, a grafittal rótt csupasz fák alatt diófapáccal festett földkupacok és kukoricaszár kalangyák sorjáznak dekoratívan, az előtérben pedig „terülj asztalkám” csalogat a földön.
» Csernus Tibor:
József és testvérei (1987) hiperrealista olajfestményének közeli rokona
» Gémes Péter 1989-es
Alaki gyakorlatok II. realisztikus árnykép-fotója.
» Tóth Menyhért fehér periódusából való 1973-as Palántázóira
» Donáth Péter 1991-es absztrakt ITIA-sorozata rímel, amelyet szürkésdrapp gittből és gipsz-masszából kent fel farost alapra. A sarokban szinte didaktikusan, „ujjal mutogat egymásra”
» Román György:
Órák című 1979-es csendélete valamint
» Kicsiny Balázs közismert, a velencei biennálén is bemutatott
Suszterinas videója, amint négykézláb mászik körben egyik özvegytől a másikig a római számokkal dekorált óriási óralapon. A bronz kisplasztikák között kuriózum Tóth Menyhért 1960 körüli
Figyelő figurája, a hetvenes évekből
» Vilt Tibor fekvő emberpárját és
» Schaár Erzsébet Könyvespolcát láthatjuk – mindkettőt kubista formákra redukálva. 1991-ből való mobil-szobor
» Harasztÿ István (Édeske) vörösrézből, bronzból valamint alumíniumból kombinált, pneumatikával nyitható-csukható, rá jellemzően tréfás elnevezésű „
Gépeskönyve” és ezzel korántsem teljes a felsorolás…