Művészetének kezdőpontját az 1970-es évek közepére tehetjük, amikor a Képzőművészeti Főiskola növendékeként az individuális mitológia gondolatkörével kezdett el foglalkozni. Az individuális mitológia kifejezés, mely egyik művének címadója, saját értékrendjét jelöli, melyet egy patriarchális társadalmi és művészeti közegben kell érvényesítenie. A klasszikus művészeti oktatás alapjának tartott aktrajzolás kapcsán merült fel először benne a társadalmi nemiség problémája, a férfi és a női tekintet különbözősége, s ebből a problémából kiindulva reflektált a nőművész paradox helyzetére. A tekintet tárgyát képező nő ugyanis ebben az esetben egyszersmind a tekintet alanya is, azaz néző és nézett egy személyben. A nőnézőpont keresése, a nőművész identitásának meghatározása erőteljesen összefonódik a hatalom és az ábrázolás viszonyának vizsgálatával is. Az ábrázolások megsokszorozását választva használta fel műveiben a performanszairól készült fotókat, továbbá az egymásra vetített képek és a performanszban saját testére vetített "fény-képek"sorozatát. Bár korai tanulmányrajzai és rézkarcai is elismerést arattak, mégis a performansz és a fotózás médiuma, az egykori kísérletező műfajok adták meg számára azt a szabadságot, amellyel kialakította műveiben a tradicionális nőábrázolás kritikáját és a nőnézőpont sajátos módszerét.
A másik Vénusz Drozdik Orshi bemutatkozása a MODEM-ben. A tematikusan válogatott, a kiállítótér sajátosságait figyelembe vevő, újrakomponált, illetve most először bemutatott művekből felépülő kiállítás nemcsak a másik látásmód küzdelmes képzőművészeti történetére világít rá, hanem új tapasztalati lehetőségekkel is várja a látogatót.