Artportal.hu

A kiállítás – amely címében William Hogarth egykori elképzelésére is utal, miszerint meg lehet határozni a szépség vonalát – gazdag anyagot mutat be a meztelenségnek az anonimitással és intimitással egyaránt folyamatosan játszó képzőművészeti megjelenítéseiből. Festmények, tanulmányrajzok, grafikai munkák és szobrok kerülnek egymás mellé, jórészt a klasszikus modernség alkotásai, melyek az aktot immár nem kizárólag ikonográfiai témák megjelenítéseként, hanem elsősorban formaproblémák – rajz és színek, síkbeliség és plaszticitás, kompozíció és ritmus – tárházaként állítják elénk. Az akt fogalma ugyanis eredeti etimológiai értelmében egy mozgás ábrázolását jelentette, ennek megfelelően pedig a modell elhelyezkedését, illetve a mozdulatok közötti átmenetet mutatta meg. Csupán utólag vonatkoztatták a meztelen emberi test megjelenítésére. Az akt témája tehát a ruhátlan modelleket az anatómiai érdeklődés okán is egyenesen megkövetelő különféle akadémiai stúdiumok és a vágykeltő (és vágyakozó) testek feszültségterében helyezkedik el. A jól sikerült aktokban a spontán vázlatszerűség és a kidolgozott, felépített kép; a megörökített mozdulat és a test teljességre törekvő kifejezésének találkozását láthatjuk. E műfaj a művészet történetében hosszú időn keresztül csupán közvetett kifejezése volt a kitárulkozás és a szemérmesség között ingadozó testnek, hiszen a bibliai és mitológiai történetek sajátos módon éppannyira elfedik a meztelenséget, mint amennyire megmutatják azt. A képzőművészet e „kulturális takarója” sokáig éppoly stabilnak tűnt, mint a határvonal az eleven modell és a legfeljebb elevennek tűnő műalkotás között.

A kiállításon többek között Ámos Imre, Czóbel Béla, Uitz Béla, Szőnyi István, Derkovits Gyula, Tihanyi Lajos, Vaszary János, Czigány Dezső, Kondor Béla, Henri Matisse, Medgyessy Ferenc, Rippl-Rónai József, és Mattis Teutsch János művei szerepelnek.