Artportal.hu

2010. augusztus 15-e jeles napja a kortárs magyar képzőművészet legfiatalabb műnemének, az elektrográfiának, amit a 21. század művészetének is neveznek, hiszen alig negyed százados múltja van. Ugyanilyen jeles nap a 10 éves Magyar Elektrográfiai Társaság és a Szigetvári Kultúr- és Zöld Zóna Egyesület életében!
 
            Már a fénymásoló is nagy kihívást jelentett az 1970-es években, főleg az elején, amikor még abba a bizonyos kockás füzetbe minden lapnyi másolatot fel kellett jegyezni. Ideje is volt rá a gép kezelőjének, hiszen a fekete szénszemcsés tálcát ide-oda himbálva percekig tartott olykor egyetlen lap lemásolása. Annak a fénymásolatnak egészen más értéke volt, mint a manapság készülőknek. (Egyetemi éveinkben Konrád Györgyöt még ilyen “lötyögtetett” szamizdatban olvastuk.)
            Mi, 40 év fölöttiek – akiknek mára oly “természetes” a számítógép, – jól emlékszünk az irigységgel vegyes csodálkozásra, amikor az első Commodore-ok terjedni kezdtek s az első 286-osok, a legelső egy gigás vinyó megjelent.. Ahogy az első számítógépekkel, faxokkal, mobiltelefonokkal szemben viselt averzióinkra, ellenérzéseinkre is. Amik, persze, rég tovalibbentek.
            Hanem, kísérletező, másként gondolkodó mindig szép számmal akad. Művészek. Akik egyszer csak elkezdik, esetünkben a korszerű – és erre alkalmas – elektromos gépeket ecset, toll, rajzceruza “helyett” használni. Elkezdenek kísérletezni.
            A kísérlet képzőművészeink egy szűk családjában, az elektrográfusok körében, idestova negyed százada tart, fejlődik, pezsdül. Az elektrográfia nemzetközileg elismert, díjazott és alkalmazott művészeti teljesítménnyé fejlődött a nagyvilágban és idehaza is.
            Szigetváron a Szigetvári Kultúr- és Zöld Zóna Egyesület 1999 óta ad otthont a magyar elektrográfusok szimpozionjainak, országos tárlatainak, tematikus kiállításainak és egyéb rendezvényeinek. Rendszeres támogatója az óta is a legrangosabb hazai elektrográfiai megmozdulásoknak, kiadványoknak. Az Egyesület szinte kezdetétől megérezte az akkor még szinte „pólyás” elektrográfia rendkívüliségét, vagy „másságát”.
            A szemtelenül és fájdalmasan fiatalon eltávozott Bohár András, az elektrográfia esztétája, maga is alkotója s filozófusa, ideológusa, művészettörténésze sokszor volt Szigetvár vendége. Augusztus harmadik vasárnapján végleg ide költözik. A magyar elektrográfia kárpát-medencei gyűjteményének névadójaként városunk első 21. századi gyűjteményét őrzi majd szellemiségével és az alkotói közösségekkel, akik tovább kísérleteznek elektromos gépeinkkel, akik egyre mélyebbre jutnak az elektrográfia varázslatosan más-világába.
           
 
 
            Ízelítőnek, „előzetesnek” néhány elismert hazai elektrográfus munkái között csemegézhetsz,
Kedves Érdeklődő, Kedves Felfedező! Szeretettel várunk augusztus 15-én, vasárnap.... a többit a meghívó tartalmazza. Azért is érdemes eljönni, hiszen többen a magyar elektrográfia legjobbjai közül személyesen itt lesznek a gyűjtemény-avatón. Szabad megszólítani, megismerni őket.
 
 
Bohár András        

filozófus, esztéta, kritikus, képzőművész.
 
1961-ben született Budapesten, 1982-ben a Budapesti Tanítóképző Főiskolán, 1982-ben az ELTE BTK filozófia szakán szerzett diplomát. 1996 és 2003 között a JPTE, 2003-tól a Kaposvári Egyetem oktatója volt. Kutatási területe a kultúraközvetítés filozófiai, antropológiai, etikai és esztétikai dimenziói, az aktuális avantgárd (vizuális és kísérleti költészeti, elektrográfiai) hermeneutikai recepciója volt. 1994 óta a Magyar Írószövetség Kritikai Szakosztályának tagja. Szövetségünkön kívül a Magyar Filozófiai Társaságnak, a Szent István Társulatnak, a Magyar Alkotóművészet Országos Egyesületének, valamint a Magyar Műhely alkotókörének is tagja volt.
 
 

 
A Magyar Elektrográfiai Társaságnak 2001-től alapító és vezetőségi tagja, aktív alkotója.
 
A Matricák rendezvény egyik névadója és filozófiai koncepciójának megteremtője volt.
 
Bohár András esztéta, filozófus, vizuális művész, akit a nyitott kultúra problémái foglalkoztatták: Heidegger lételméletének, Gadamer hermeneutikájának és Habermas diskurzus-etikájának összehangolására törekedett.
 
A magyar aktuális avantgárd elméletének egyik meghatározó személyisége volt.
 
1993-1995 Kállai Ernő-, 1996-ban Móricz Zsigmond-, 1996-1999-ben Soros-, 2001-ben Bihari Ottó-, 2002-2005 között pedig Bolyai János ösztöndíjas volt. 2001-ben Ph.D fokozatot szerzett, 2004-ben habilitált.
 
Főbb művei: Antropológiai és etikai vázlatok (1993), Plótinosz álma (1990), Filozófiai n.é.z.ő.p.o.n.t.o.k. (2002), Aktuális avantgárd: M. M. (2002), Papp Tibor (2002), Nyitott kultúra felé (2003)
 
45 éves korában, 2006. február 24-én váratlanul elhunyt.