partnereink
Dús László kiállítása
Kiállítók: » DÚS László
2006. 3. 31. – 2006. 5. 19.
Dús László 25 évi távollét után 1998-ban tért haza Amerikából, ahol lírai absztrakt művekkel szerzett hírnevet magának. Ő az egyik azon kevés magyar festőink közül, akinek képei ott vannak a leghíresebb amerikai múzeumokban és kulturális intézményekben. Képeinek tulajdonosa a Metropolitan Museum of Art, New York; a Library of Congress, NASA Space Center, Houston; The Smithsonian Institute, Washington; Detroit Institute of Arts; Chicago Art Institute és a Nation Gallery of Fine Arts, Washington.
Új, magyarországi korszakában készült fotófestményei az elvontság és a figuralitás határmezsgyéjén mozognak, megőrizve korábbi munkái kompozíciós elveit.
„Fotófestményeim műfajilag nehezen behatárolhatóak. A montázs, a kollázs, a talált tárgy címszavak alá tartoznak. Az idő dimenziója hiányzik belőlük...Pusztán a létezés bizonyos lehetőségeit figyelem. A fotófestmények ennek a lenyomatai.”
Most bemutatott művei is fotókkal megalkotott kompozíciók. A művész festmények és grafikák szövedékébe fényképeket rejt, melyeket sajátos, önálló textúraként kezel és szerkeszt be a többi textúra, festékréteg, felület közé. Értelmezésében a fotók révén új felülettel gazdagodik művészete. A bemutatott művek zöménél az elrejtett fotókon a művész mellett ismerősök, pályatársak, barátok, szerelmek, családtagok, élők és holtak jelennek meg textúraként, színfoltként, felületként többé-kevésbé felismerhető vagy azonosítható módon.
Dús László új műveire méltán alkalmazhatjuk Italo Calvino mondását:
„A művészet nem egyéb, mint valamit úgy elrejteni, hogy meg is lehessen találni”.
Új, magyarországi korszakában készült fotófestményei az elvontság és a figuralitás határmezsgyéjén mozognak, megőrizve korábbi munkái kompozíciós elveit.
„Fotófestményeim műfajilag nehezen behatárolhatóak. A montázs, a kollázs, a talált tárgy címszavak alá tartoznak. Az idő dimenziója hiányzik belőlük...Pusztán a létezés bizonyos lehetőségeit figyelem. A fotófestmények ennek a lenyomatai.”
Most bemutatott művei is fotókkal megalkotott kompozíciók. A művész festmények és grafikák szövedékébe fényképeket rejt, melyeket sajátos, önálló textúraként kezel és szerkeszt be a többi textúra, festékréteg, felület közé. Értelmezésében a fotók révén új felülettel gazdagodik művészete. A bemutatott művek zöménél az elrejtett fotókon a művész mellett ismerősök, pályatársak, barátok, szerelmek, családtagok, élők és holtak jelennek meg textúraként, színfoltként, felületként többé-kevésbé felismerhető vagy azonosítható módon.
Dús László új műveire méltán alkalmazhatjuk Italo Calvino mondását:
„A művészet nem egyéb, mint valamit úgy elrejteni, hogy meg is lehessen találni”.
