Artportal.hu

„Ferenczy Zsolt Vizit című kiállítása festmények és fényképek rögzítetlen játékteréről tájékoztat bennünket. Tájékoztatója a vendégszeretet és a vele összefonódó idegenség örvén is elsősorban a tájékozódást hozza játékba. A geográfusból az emberi ész feltáratlan tereinek térképészévé lett Kant játszik el azzal a gondolattal a Tájékozódni a gondolatok között: mit is jelent ez? című tanulmányában, hogy ha valami csoda folytán egyszer az történne, hogy a csillagképek megtartják alakjukat és helyzetüket, csak épp a helyzet iránya változna meg, s ami eddig keleti volt most nyugativá válnék, a következő csillagfényes éjszakán az emberi szem a legcsekélyebb változást sem észlelné, s ha csak arra figyelne, amit lát, akkor a csillagász is menthetetlenül elveszítené tájékozódását. A tájékozódást tehát mindig megelőzi valami, ami egyben lehetővé is teszi azt. Ferenczy Zsolt képei számomra döntően erről a tapasztalatról szólnak. Ám túl egyszerű lenne, ha azt mondhatnánk, hogy a belső otthonosság szükségeltetik a külső idegenség uralásához, az irányvonalak ugyanis nem pusztán, sőt legtöbbször nem ezt az irányt követik. A retina és a világ közé mindig beékelődik valami, a látás és a vizualitás sohasem feleltethetők meg teljesen egymásnak. A festészet ügyében való tájékozódásnak persze az ad távlatokat, hogy a festészet, és nem csupán a tájfestészet, a tájékozódás távlatainak az ügye. Ám a távolság, a distancia egyúttal az a fogalom, amelynek segítségével leírható, noha meg nem magyarázható, hogy miként nő fel az ember, hogyan kap egy világot. A gyermek számára a világ sarkokkal és élekkel rendelkező tereptárgyak összessége, vagy jobban mondva lehetőségek, mégpedig a megütközés nélküli beleütközés lehetőségei. A csodálkozás, hogy másképp is lehet, a nézőpont megváltoztatásának lehetősége a szó szoros értelmében kikerekíti a világot, s a tájékozódás ezentúl mindenek előtt azt jelenti, hogy megtanuljuk elkerülni az ütközést. Ferenczy Zsolt képei a kikerekedett, ám tereptárgyakkal telített világ tapasztalatát fedeztetik fel, s e kerek világ megdöbbentő vidámságára és egyszersmind fenyegető voltára hívják fel a figyelmet.'' (Kukla Krisztián)