partnereink
Fluxus East – Fluxus-hálózatok Közép-Kelet-Európában
2008. 4. 17. – 2008. 5. 28.
A Fluxus ismert (ellen)művészeti mozgalom volt amerikai, nyugat-európai és japán központokkal. De hogyan jelent meg ez az „intermediális”, zenét, akciókat, költészetet, tárgyakat és eseményeket magába foglaló művészet a „vasfüggöny” mögött? Milyen visszhangot váltott ki a Fluxus a volt keleti blokk országaiban, voltak-e párhuzamos fejlemények? „Akcióprogramként” a Fluxus – amint önjelölt „igazgatója”, a litván származású George Maciunas írta egy Hruscsovnak
címzett levélben – arra rendeltetett, hogy egyesítse a világ „konkretista” művészeit a Szovjetunió „konkretista” társadalmával. Maciunas az orosz LEF-hez (A Művészetek Baloldali Frontja) hasonló kollektívának képzelte el a Fluxust.
Ám a kifinomult kommunista retorikájú, kiáltványokban és levelekben előadott tervek – így pl. a művészek turnéja a transzszibériai vasútvonalon – megmaradtak az utópia szintjén. 1962 után másfajta Fluxus East indult fejlődésnek a Fluxus művészek és a volt keleti blokk művészei-zenészei közötti eszmecserével, s ez többek között olyan eseményekben nyilvánult meg, mint a Lengyel Rádió által közvetített Fluxus kompozíciók előadása (1964), Fluxus koncertek Litvániában (1966), Prágában (1966) és Budapesten (1969), valamint a későbbi Fluxus fesztivál Poznańban.
A Fluxus East az első beszámoló a volt keleti blokk szerteágazó, Fluxushoz kötődő jelenségeiről; a kiállítás bemutatja a Fluxus ihlette párhuzamos fejleményeket és művészi tevékenységeket, melyek még ma is hatással vannak a fiatal művészekre. A „klasszikus” Fluxus tárgyak mellett fotográfiák, filmek, levelezések, titkosszolgálati dokumentumok, interjúk és zenei felvételek dokumentálják a Fluxus jelenlétét a volt keleti blokk országaiban. Az interaktív kiállításként működő Fluxus East célja az, hogy megkönnyítse az elmélyült találkozást az eszmékkel, a művekkel és a szövegekkel – ez utóbbiak közül néhányat fakszimile kiadásban közlünk, hogy lehetővé tegyük beható vizsgálatukat. A látogatók játszhatnak a Flux Ping Ponggal, és megismerhetik Robert Filliou Poipoidrome-ját.
címzett levélben – arra rendeltetett, hogy egyesítse a világ „konkretista” művészeit a Szovjetunió „konkretista” társadalmával. Maciunas az orosz LEF-hez (A Művészetek Baloldali Frontja) hasonló kollektívának képzelte el a Fluxust.
Ám a kifinomult kommunista retorikájú, kiáltványokban és levelekben előadott tervek – így pl. a művészek turnéja a transzszibériai vasútvonalon – megmaradtak az utópia szintjén. 1962 után másfajta Fluxus East indult fejlődésnek a Fluxus művészek és a volt keleti blokk művészei-zenészei közötti eszmecserével, s ez többek között olyan eseményekben nyilvánult meg, mint a Lengyel Rádió által közvetített Fluxus kompozíciók előadása (1964), Fluxus koncertek Litvániában (1966), Prágában (1966) és Budapesten (1969), valamint a későbbi Fluxus fesztivál Poznańban.
A Fluxus East az első beszámoló a volt keleti blokk szerteágazó, Fluxushoz kötődő jelenségeiről; a kiállítás bemutatja a Fluxus ihlette párhuzamos fejleményeket és művészi tevékenységeket, melyek még ma is hatással vannak a fiatal művészekre. A „klasszikus” Fluxus tárgyak mellett fotográfiák, filmek, levelezések, titkosszolgálati dokumentumok, interjúk és zenei felvételek dokumentálják a Fluxus jelenlétét a volt keleti blokk országaiban. Az interaktív kiállításként működő Fluxus East célja az, hogy megkönnyítse az elmélyült találkozást az eszmékkel, a művekkel és a szövegekkel – ez utóbbiak közül néhányat fakszimile kiadásban közlünk, hogy lehetővé tegyük beható vizsgálatukat. A látogatók játszhatnak a Flux Ping Ponggal, és megismerhetik Robert Filliou Poipoidrome-ját.
