Artportal.hu

Garami Gréta: Pusztulás és születés

(részlet a katalógusból)

Az Aulich Galéria kiállítása Paizs László utóbbi évtizedekben készült munkáiból válogat. A monumentális kompozíciók alapvetően ebben a periódusban is plexiből, poliészterből készülnek, a korábbiaktól eltérően azonban nem a korjelenségekre reflektáló, tárgycentrikus szemléletmód jellemző rájuk. A művész figyelme a síkfestészet felé irányul. A provokatív fiatalkori társadalom-kritikát felváltja az élete alkonya felé közeledő ember szomorú tapasztalatait tükröző, múltat és jelent összegző, egyben a sötét jövőt kutató látásmód. Paizs már nem akar felbosszantani, sem ironizálni vagy ellenállni. A megfontolt ember a jövőbe néz, miközben a jövőben megjelenő múltat tárja fel a jelen világának. Víziói a művészettörténeti múltat idéző figurális utalásokkal és az anyag roncsolásának szenvedélyével kimondott, kinyilvánított intések. Lakner egykori szavai – „Az ember lefesti azt, amitől fél” – továbbra is aktuálisak, míg azonban korábban ezt a félelmet a deklarált művészet köréből való kitiltás táplálta – ami egzisztenciálisan az ember, szakmailag a művész fennmaradását veszélyeztette –, most képein a művészi, emberi értékek és a teljes világ pusztulása fenyeget.