Artportal.hu

„Előbb-utóbb Nádler Istvánnak is Ligeti muzsikája vonzáskörébe kellett kerülnie. Már a nyolcvanas években is Bach, Debussy és Bartók zenéje inspirálta. Mostani képciklusát, az Egyedi grafikák papíron címűt Ligeti Györgynek ajánlotta a zeneszerző nyolcvanadik születésnapja alkalmából. Nádler itt - saját szavai tanúsága szerint - „bizonytalan területen mozog". Korábbi munkái tömör konstruktivizmusával szemben a terek cizelláltabbakká és többrétegűbbé válnak, a formák gesztusszerűbbekké és expresszívebbekké. Míg régebben a színsíkok szoborszerűen építkeztek, Nádler most egyetlen könnyed színfelrakást alkalmaz a papíron. Huszonöt képe kalligrafikus vázlat, melyek olybá tűnnek, mintha intim feljegyzések volnának, megörökítve egy gesztus pillanatnyi voltát. Annak ellenére, hogy számos képét közvetlenül vonatkoztatja Ligeti kompozícióira, például a Csellóversenyre, a Continuum című csembalódarabra, valamint az Önarckép Rileyvel és Reichhel című, két zongorára írt darabra, ezek a művek azonban semmiképpen sem tekinthetők illusztrációknak. Rokonságuk a zenével absztrakt síkon keresendő.” (Reinhart Meyer-Kalkus)  (Ikon)