Artportal.hu

Kondor Béla, a 20. század második felének egyik legjelentősebb alkotója idén lenne nyolcvan esztendős. A rövid életű, ám kivételes életművet hátrahagyó művész igazi polihisztor volt: bravúros képzőművészeti tevékenysége mellett verset és prózát írt, orgonán játszott és élete utolsó éveiben fotóművészeti kísérleteket folytatott.
Kondor az ötvenes években robbant be a magyar képzőművészeti életbe. Kötöttségeket nehezen tűrő habitusa és egyedi művészeti szemlélete hamar szembeállította őt a kor hivatalos művészetével és a Képzőművészeti Főiskolával, ahol előbb festő majd grafika szakra járt. Diplomamunkája, a Jelenetek Dózsa György idejéből (1956) című hétrészes rézkarcsorozat új utat nyitott meg a hazai grafikában: tartalmilag a tragikusból a groteszkbe fordul, formailag erőteljesen konstruktív és expresszív.
Kondor Béla művészeti felfogása, egyéni világa és sajátos látásmódja a magyar művészetben előzmények nélküli. Életműve merít a grafika évszázados tradícióiból, Dürer, Rembrandt művészetéből, de radikálisan szakít saját korával, az 1950-es évekre jellemző szocreál leíró grafikával. Festményei és grafikái nagy ívű szintetizáló képességről tanúskodnak.
A KOGART Galéria emlékkiállítása Kondor Béla grafikai tevékenységét mutatja be a legjelentősebb és legismertebb sorozatoktól (Dürer-sorozat [1956], William Blake-sorozat [1961-1]), egészen olyan művekig, melyeket eddig még soha nem láthatott kiállításokon a közönség (A majomkirály nyugati utazásai sorozat, 1971).