Munkáira jellemző, hogy a női lélek rejtekeiről, a testről, az érzelmekről mesél, fura álmok és megélt szituációk többszólamú történeteit mutatja meg. Filmjei, mint rajzai, akár vizuális naplóként is értelmezhetők.
Kiállításán elsősorban nagyméretű rajzokat láthatunk majd, gyerekek, fiatal nők és férfiak keveredtek eddigi életük realitásának határára. Ebben a világban a hogyan és a miért nem annyira fontos, mint a kontextuson kívül kerülés felismerésének fájdalma. A figurák ruhájuk miatt könnyen kódolhatók, a nagyvárosi kozmoszból zuhantak Magyarósi papírlapjaira.
Levelek között vagy éppen tengerek mellett bolyonganak, ahol a vizek kéksége és a levelek türkizes tisztasága jól ellenpontozza a fekete grafitfigurák kényelmetlen kitaszítottságát. Magyarósi bátran kísérletezik az anyagokkal, kivág, ragaszt, majd átfest, és keze nyomán a hatalmas papír izgalmas, plasztikus felületté változik.