Artportal.hu

Marosán Gyula (1915-2003) Tanulmányait 1931-ben a budapesti Iparrajziskolában kezdte, majd Aba-Novák Vilmos iskolájában, a szolnoki és a kecskeméti művésztelepen folytatta. 1946 után az Európai Iskolából kivált művészekkel létrehozta az Elvont Művészek Csoportját, amelyhez Marosán mellett többek között Fekete Nagy Béla, Jakovits József, Gyarmathy Tihamér, Lossonczy Tamás, Martyn Ferenc és Marosán első felesége, Zemplényi Magda tartozott. Tárlataikat a Kállai Ernő művészeti író által vezetett Galéria a 4 Világtájhoz nevű kiállító teremben tartották.  Marosán műveit a könnyed elegancia, a szabadság érzete és az öröm jellemzi, „a korabeli magyar absztrakció talán legderűsebb fejezetét alkotja meg”.  Művein megjelenik a Kállai-féle „bioromantikus” irány, a bizarrnak tetsző, lebegő organikus formák a „természet rejtett arcát” érzékeltetik.

A csoport utoljára 1947-ben rendezhetett kiállítást a párizsi Salon des Réalités-ben, ám ezután sem külföldön, sem Magyarországon nem kaptak több kiállítási lehetőséget. Marosán az 1949-ben bekövetkezett politikai (és művészeti) fordulatot követően – egy rövid és kényszerű kísérletet leszámítva – nem kívánt alkalmazkodni a kultúrpolitika által elvárt valósághű „szocreál” festészethez, művészetében mindvégig hű maradt a non-figuratív alkotáshoz. A szabadon alkotni vágyó Marosán 1956 után elhagyta az országot, és a kanadai Torontóban telepedett le.