2007. 10. 11. – 2007. 11. 10.
Nádler idén októberben megnyíló, élénk, telített színekben gazdag kiállítása tükrözi azt az esztétikai és filozófiai utat, melyet a művész 2001-ben készített fekete-alapon-fekete kép sorozata óta tett meg. A teljes formanélküliségtől Nádler visszatér a függőleges tengely mentén kettéosztott képmezőhöz, melyre élénk, fénnyel telített, és dinamikus gesztussal feloldott absztrakt teret épít. A látogatók az XO Teremben és a Várfok Teremben tekinthetik meg Nádler mintegy huszonegy festményből álló sorozatát, melyben a transzcendens és valódi tér találkozásának megjelenítését ötvözi új tematikájával, a fény, energia és szellemiség képi kifejezésével.
Megnyitó: kedd, 18 óra
Nádler István (1938, Visegrád) a 70-es évek elejétől kibontakozó magyar absztrakció, strukturális és szeriális művészet egyik legkiemelkedőbb képviselője. Korai munkái az informel és a lírai absztrakció jegyében fogantak. Érzelmi-érzéki indíttatású festészetét később felváltja egy személytelenebb, intellektuálisabb szemlélet, és az 1970-es évek elejétől kibontakozó magyar hard edge egyik legmarkánsabb képviselője lett. Életművében meghatározó jelentőségű az a problémakör, amely a geometrikus forma és a dinamikus gesztus kettősségére épül: művei középpontjában a motívum keresése és megtalálása, majd visszatérő festői gesztusokban való megformálása áll. A kilencvenes évek végétől mai napig készült munkáiról elmondható, hogy a képen belüli finom egyensúlyokat megteremtő erő megjelenítéseire keresnek és találnak válaszokat.