2005. 4. 21. – 2005. 5. 21.
Festészete a 80-as években már kialakult motívumainak (nőalakok, kicsavart, elnyújtott végtagokkal; edények, kanalak, ágak, testek) szürrelista komponálásából születik. A tárgyakat antropomorfizálja, az ágyból, a lábosból, lavórból furcsa, kicsavart testű alakok, fekvő figurák lesznek. Ami szinte állandóan változik, az a technika, a felhasznált anyagok. Kísérletezés, játékosság jellemzi ezen a téren, mindent kipróbál, ami a keze ügyébe kerül: legyen az szúnyogháló vagy borotvapamacs. A feLugossyra jellemző állandó kísérletezés legújabb munkáit is áthatja.
Most a néző tűrőképességét feszegeti — ki mennyire hagyja magát nyomasztani — a túlzsúfolt képekkel. Női idomok, állatfigurák, „ember jelek”, antropomorfizált tárgyrészletek kaotikus egyvelege borítja be a képfelületet. Kollázs-szerűen applikált egymásra különböző anyagokat: hulladék papírokat, fémeket, és mindezt átfestette, bevonta akrillal, szilikonnal vagy sziloplaszttal. Az elementáris rajz és a graffitikre jellemző harsány neonszínek jellemzik a műveket. A „lacás” (ön)ironikus képcímek önmagukért beszélnek: Tanyasi médiabárónő, Létminimum önarckép, Vasmarkú szabadság, Ellencsiccsolína.