A kiállításon olyan művek kerülnek meglepő, de érvényes kapcsolatba egymással, amelyek még sosem szerepeltek együtt. Például Barcsay Jenő késői sötét képei és Bódy Gábor kísérleti filmje, Erdély Miklós „szent vonala” és Haász Katalin önmagába visszatérő kettős íve, Harasztÿ István mágneses pontjainak vándorlása és Ladislav Galeta filmkockáin az ugráló labda fáradságos stabilizálása. A résztvevő művészek munkáiban van valami közös a lényeget tekintve, még akkor is, ha a műfajuk, stílusuk, technikájuk szerint igen távol állnak egymástól. Mindegyik a vizuális művészetek alapvető egységeivel dolgozik, az elmozduló pont idejével és emlékével, a valós vagy virtuális vonal születésével, a nem ábrázolásnak alávetett vonal szinte végtelen és rendszerezhetetlen lehetőségeivel. A kiállítás felveti az elementaritáshoz visszatérés gondolatát, de nem tesz egyenlőségjelet a különböző művészi szándékok közé és nem törekszik minden elképzelhető lehetőség bemutatására. A rokon műveket sem igyekszik párba állítani, ezt a néző figyelmére bízza.
At this exhibition, artworks that have never been presented together enter into a surprising – but valid – relationship with each other. Jenő Barcsay’s late, dark images and Gábor Bódy’s experimental film, Miklós Erdély’s “sacred line” and Katalin Haász’s curves that return into themselves, István Harasztÿ’s wandering magnetic points and the laboursome stabilisation of Ladislav Galeta’s ball are all, for example, very different works in terms of genre, style and technique, but nevertheless share something in terms of their essence. They all work with fundamental units of the visual arts, with the time and memory of a point in movement, with the birth of the real and virtual line, as well as the nearly infinite and non-systematisable possibilities of the nonrepresentational line. While the exhibition raises the notion of returning to elementarity, it does not endeavours to equate the various artistic intentions or to present all imaginable possibilities. Nor does it venture to pair up related works; this is left to the discretion of the viewer.