partnereink
Tömegszerencse - Lévay Jenő kiállítása
Kiállítók: » LÉVAY Jenő
2006. 4. 12. – 2006. 5. 8.
Lévay Jenőnek makacs képzete van az építészetről. Adva van egy építészeti motívum, legyen az egy nem létező, de valamikor létezett híd, vagy egy nem működő, de valamikor működött ipari építmény, s elindul a művészi gondolat, mint a pókfonál, Lévay körbeszövi az objektumot, behálózza, teleaggatja, átkonstruálja. És virtuális hidak épülnek a Dunán, egy roncsépítmény a művészet templomává válik.
A József Attilának dedikált sorozatban is hangsúlyosan jelen van az építészet. A gemenci arborétum természeti látványai társulnak a budapesti eklektikus építészet motívumaival. Egymásra vetítődik a kétféle táj, a természeti és az ember építette. Újfajta tájélmények, rejtett összefüggések tárulnak fel az erdő, a víz, a nyáj és az épített környezet között. Áttűnésben sejlik fel a természeti és a faragott flóra, a tájrészlet és az építészeti idézet. Az áttűnésben a táj a domináns, az építészet alárendelődik a természet törvényeinek. Látásunk, térélményünk radikálisan megváltozott a fotográfia, a film megjelenésével. A festészet a kompozíció törvényszerűségeit igyekezett feltérképezni, kánonokat teremtett, a fotográfia, a film igyekezett megszabadulni a kánonoktól, érvényesülni hagyta a kivágás esetlegességét, a töredékességet. A film, egymást követő képek sorozata, a képek kiválasztása, ritmusa, dinamikája a vágástólfügg. A vágással megjelent az idő dimenziója a képi értelmezésben. Lévayt mindig foglalkoztatta a képváltás változó dinamikája, s az ebből építkező mű új látványai. A liftes projektjében a képváltás a valóságos térben jött létre, a táblaolvasóval készített felvételeken az eltolásos képrögzítéssel keletkezett új látvány, a most kiállított sorozat a filmes tapasztalatokat is megemésztve, az állóképben keresi a képváltásban rejlő lehetőségeket. S hogyan, hol találkozik a képzőművész a költővel? Lévay képüzeneteket küld a költőnek, képtöredéket a világról, úgy ahogy ő látja, úgy ahogy nem láthatná József Attila nélkül. Nem illusztrál, nem a költő sorait igyekszik grafikai eszközökkel újrafogalmazni, Lévay kapcsolatot teremt, kapcsolatot teremt a költővel.
A sorozat címe Tömegszerencse, egy jól ismert szó nem létező -illetve mostantól létező- változata. Lévay sorozata látomás a megállított időben, időtlenség a mulandóságban, ahogy József Attila mondja:
"És mintha a szív örökről-örökre
állna s valami más,
talán a táj lüktetne, nem az elmúlás."
Nagy T. Katalin
A József Attilának dedikált sorozatban is hangsúlyosan jelen van az építészet. A gemenci arborétum természeti látványai társulnak a budapesti eklektikus építészet motívumaival. Egymásra vetítődik a kétféle táj, a természeti és az ember építette. Újfajta tájélmények, rejtett összefüggések tárulnak fel az erdő, a víz, a nyáj és az épített környezet között. Áttűnésben sejlik fel a természeti és a faragott flóra, a tájrészlet és az építészeti idézet. Az áttűnésben a táj a domináns, az építészet alárendelődik a természet törvényeinek. Látásunk, térélményünk radikálisan megváltozott a fotográfia, a film megjelenésével. A festészet a kompozíció törvényszerűségeit igyekezett feltérképezni, kánonokat teremtett, a fotográfia, a film igyekezett megszabadulni a kánonoktól, érvényesülni hagyta a kivágás esetlegességét, a töredékességet. A film, egymást követő képek sorozata, a képek kiválasztása, ritmusa, dinamikája a vágástólfügg. A vágással megjelent az idő dimenziója a képi értelmezésben. Lévayt mindig foglalkoztatta a képváltás változó dinamikája, s az ebből építkező mű új látványai. A liftes projektjében a képváltás a valóságos térben jött létre, a táblaolvasóval készített felvételeken az eltolásos képrögzítéssel keletkezett új látvány, a most kiállított sorozat a filmes tapasztalatokat is megemésztve, az állóképben keresi a képváltásban rejlő lehetőségeket. S hogyan, hol találkozik a képzőművész a költővel? Lévay képüzeneteket küld a költőnek, képtöredéket a világról, úgy ahogy ő látja, úgy ahogy nem láthatná József Attila nélkül. Nem illusztrál, nem a költő sorait igyekszik grafikai eszközökkel újrafogalmazni, Lévay kapcsolatot teremt, kapcsolatot teremt a költővel.
A sorozat címe Tömegszerencse, egy jól ismert szó nem létező -illetve mostantól létező- változata. Lévay sorozata látomás a megállított időben, időtlenség a mulandóságban, ahogy József Attila mondja:
"És mintha a szív örökről-örökre
állna s valami más,
talán a táj lüktetne, nem az elmúlás."
Nagy T. Katalin